A holland endokrinológus, Max Nieuwdorp könyve, a Hormonok – az életünkre ható hírvivők kis hormontörténelemmel is szolgál, de azt is bemutatja, milyen hatással vannak egész életünkre, a magzati kortól a késő idős korig.
Ha elgondolkoztunk már azon, miért nem tudjuk abbahagyni a csokievést és miért kell mindig repetáznunk a spenótból (már ha szeretjük), akkor gyorsan nyissuk ki a holland belgyógyász-endokrinológus Max Nieuwdorp Hormonok – Az életünkre ható hírvivők című könyvét. Közel 300 oldalon ezekre a kérdésekre is választ ad. De azt is megtudhatjuk belőle, hogy mi az oka annak, hogy a kakasok az idegen tyúkokhoz jobban vonzódnak, mint saját párjukhoz, és így már az emberi hűtlenségben rejlő élvezeti faktor is világosabbá válik. Ez is a hormonok miatt van, még ha nem is mentség.
A hormonok néhány éve léptek ki a reflektorfénybe a mikrobiommal kézen fogva, mind a kettő slágertéma most az egészséges és hosszú életet, boldog, kiegyensúlyozott időskort kutatók között. De már az utcán is gyakran hallani, hogy valaki a hormonjaira hivatkozik, ha rég nem látott ismerőse fáradtnak titulálja. Lehet rájuk fogni a fáradtságot, nyűgösködést, hízást, fogyást.
A holland orvos könyvéből kiderül, a hormonok már a fogantatástól mennyire befolyásolják az életünket végig a 100-200 évig, amíg sikerül kihúznunk. A szerző színes, élvezetes stílusban, történelmi példákkal is illusztrálva meséli el, mi mindenre hatnak ezek a kis kémiai hírvivők. Apropó illusztráció, szerencsére a könyv magyar kiadója, a Typotex nem spórolt a képekkel, úgyhogy aki vizuálisabb típus, az most megtanulhatja, hol az agyalapi mirigy vagy a mellékvese. De a 17. századi szakállas nő képébe is belefuthatunk, hiszen az ő Bud Spenceres szőrzetéért is a hormonokat kell okolni.
Ahogy a szerző írja, a hormonok tehát szinte science-fiction szerű hatással lehetnek a jövőnkre, úgy, hogy már az anyaméhben megtapasztalt anyai hormonszint-ingadozás kihat az évekkel későbbi fejlődésre. Akár a hízékonyságra is. Na, most felkaptuk a fejünket, ugye? A notórius megcsalók után a gömbölydedek is megtalálhatják a saját kibúvójukat a hormonokban!
A könyvből az is kiderül, hogy hiába élünk sokkal tovább, mint néhány évtizede, lényegesen több a hormonális problémánk, ami már a gyerekeknél is megjelenik. Testünk ugyanis tele van kemikáliákkal, lágyítókkal, növényvédő szerekkel, amikhez mind az ételeken keresztül jutunk. Az állati étrend is felelős, de a fehérjebázisú húspótlók is gyanúsak, megzavarhatják az ösztrogénszintet, bár erről még vitatkoznak a kutatók. Ha már táplálkozás, Nieuwdorp azt is elmeséli,
a 2. világháború idején a brit kémek azt tervezték, ösztrogént csempésznek Hitler ételébe, hogy meglágyítsák kegyetlen személyiségét.
A szerző szerint az ötlet nem volt rossz, be is válhatott volna, de nem sikerült kivitelezni.
Nieuwdorp a magzati lét és a kisgyerekkor hormonhullámzásai után sokat foglalkozik a kamaszokkal is. De nem csak szigorúan a hormonokkal kapcsolatban, kitér a tinik nehéz éveire, amik persze szintén komoly hormon–befolyás alatt keserítik meg a környezetükben élők életét, de finoman nevelési tanácsokat is ad. A sok tesztoszterontól nyögő kamasz lehet szagosabb és ügyetlenebb, mint néhány évvel korábban, de azért a kommunikációt ne szakítsuk meg vele, sínre kerül, sokszor azok még jobban is, akikre ráhagyják a hormon-tombolást és kiélhetik a kamaszkorukat.
Szóba kerülnek a transzszexuálisok, az LMBTQ, a bélbaktériumok, de még Donald Trump haja is, mert a volt elnök egy tesztoszteron lebomlást akadályozó szerrel kezeli sörényét, hogy ne hulljon ki. Miután szisztematikusan végigvezet minket az életminőséget befolyásoló hormonokon, bónuszként még Jeff Bezos-t is behozza a képbe, és azokat a kutatásokat, amik az életmeghosszabbító hormonkezeléseket állítják fókuszba.
Igen vaskos az öregedéssel foglalkozó fejezet, amiben a szerző elmagyarázza, mi történik kimerülő hormon–háztartásunkkal, és azt is elmondja, mit tehetünk, hogy egészséges és kiegyensúlyozott idős korunk legyen a hormonokra is odafigyelve.
Informatív, sokszor mulatságos és könnyű olvasmány a Hormonok, néha azonban úgy érezhetjük, a szórakoztatás a szakmaiság rovására megy, például, amikor azt olvassuk „Bizonyos állatok életük során képesek a nemváltásra, gondoljunk például a Némó nyomában című Disney-filmből ismert bohóchalra.” A bohóchal tényleg képes a nemváltásra, ha a körülmények rákényszerítik, de ezt az etológiai tényt nem kell a Disney-vel alátámasztani, hiszen az általa ábrázolt világ nem a tényszerűségéről ismert. Máshol az az ember érzése, hogy Nieuwdorp ott is a hormonokat keresi, ahol más a magyarázat, ilyen például, mikor a Challenger űrrepülő katasztrófáját a modern ember felborult alvásritmusával és az ezzel összefüggő stresszhormon-ingadozással hozza összefüggésbe, „Valószínűleg az olyan durva számítási hibákat is, mint a Challenger űrsikló 1986-os tragédiáját... a felborult alvásritmus okozta.” Noha, a NASA szerint az indításra túl hidegben került sor, ezért az egyik gumitömítés nem működött jól és ez vezetett a tragédiához.
A könyvet mégis érdemes elolvasni, mert sok minden kiderül testünk titokzatos kémiai hírvivőiről, amik a történelem sok nagy figuráját is befolyásolhatták. Az én kedvencem ezek közül, melyekben Jeanne D'Arc ugyanúgy felbukkan, mint John F. Kennedy vagy Kleopátra, a halhatatlan nőről szóló, ami egy több mint 100 éve, fiatalon elhalálozott nő örökéletű sejtjeiről szól.