Ausztráliában kétnapos tudományos konferenciát szenteltek az énekesnőnek, ahol gazdasági, politikai, zenei, orvostudományi hatásairól is értekeztek. De sok kritika is elhangzott: túl amerikai és túl fehér, mondták tudós rajongói.
Körülbelül 400 tudományos dolgozatot nyújtottak be 78 kutatóintézettől a Swiftposium című egyedülálló konferenciára, amit február 11. és 13. között rendeztek meg Melbuorne-ben. Tudományos alapossággal értekeztek napjaink popikonjáról, Taylor Swiftről. A tudományos megközelítés indokolt lehet, hiszen egy olyan előadóról van szó, akinek rajongótábora 2,3-as erősségű földrengést képes kelteni csupán a lelkes ovációval.
Kétségtelen, az amerikai énekesnő aktuálisan óriási fölénnyel uralja a popkultúrát, szerelme révén rákapcsolódott a sportra is, és mindenkinek megvan róla a véleménye. A Taylor–mánia végigsöpört a világon, a Time Magazin 2023-ban őt választotta az év emberének, és a Grammy-gálát is letarolta. Ebben kétségkívül nagy segítség volt, hogy csupán négy év alatt 10 lemezt adott ki, igaz, ezek között voltak ismételt kiadások és koncertfelvételek is, de ez nem változat azon, hogy nem lehet menekülni előle, mindenhol belebotlunk.
A tanácskozás egyik célja az volt, hogy kiderítsék, mitől hat ennyire a smink nélkül csak egy „lány a szomszédból” kinézető énekesnő? Miért nem Dua Lipa vagy Lana Del Rey iránt rajong így a világ?
A konferencia, amit hét ausztrál és új-zélandi egyetem támogatott, távolról sem rajongói találkozóra sikerült, kritikákat is megfogalmaztak, és a hatalmi rendszert is bírálták. Aimee-Sophia Lim szingapúri akadémikus azt tanulmányozza, hogy a művész hogy inspirálja a politikai aktivizmust Délkelet-Ázsiában.
Mint mondta, nagy rajongó maga is, de sokszor csalódik Swiftben Amerika-központúsága és fehér feminizmusa miatt.
A tudományos értekezések között volt zenetudományi, a gendert tanulmányozó, de közgazdasági, jogi, várostervezési, és még orvostudományi előadás is. Beszéltek a streamingjogdíjakról, a zenei tulajdonjogról, a nőgyűlöletről és az eltörléskultúráról is. Az előadások szüneteiben egy akadémikusból lett zenész és egy mesterséges intelligencia által generált fiatal Swift-hang duettezett, így lehetett hallani, hogy változott az énekesnő hangja 17 év alatt.
Az irodalomrajongók annak örülhettek, hogy egy anya–lánya páros verseket olvasott fel a fiatal nőket lekezelő műsorokról, a politika rajongók pedig azt hallgathatták, ahogy egy akadémikus bemutatta, hogyan használják fel az énekesnőt az ausztrál parlamenti képviselők, hogy hassanak a polgárokra. A férfi politikusok többször idézték az énekesnőt, de hajlamosak voltak politikai támadásra, vagy gúny céljából használni a szövegeit, míg a nők inkább vitatémák támogatására citálták.
Dr. Georgia Carroll, aki a vitaindító beszédet tartotta, egy évvel ezelőtt adta le szakdolgozatát az énekesnőről, és akkor még alig vették komolyan, hogy egy popikon lett szociológiai értekezésének témája. Mekkorát fordult azóta a világ! Ő 14 éves kora óta Swift-rajongó, azt mondja, igenis tanulmányozni kell az ilyen releváns kulturális jelenségeket, mint az énekesnő. Szerinte Swift titka az, hogy egész karrierjét azzal töltötte, hogy rajongói azt gondolják, hogy a barátai, intenzív velük a kapcsolata, emberek tömegei érzik, hogy együtt nőttek fel vele.
A szimpózium alatt Swiftet Elvishez, Michael Jacksonhoz, Madonnához és Beyoncéhoz hasonlították, AMI nem csoda, hiszen nemzedéke legnagyobb dalszerzőjének és előadójának tartják.
Brittany Spanos, a Rolling Stone riportere 2020-ban az első egyetemi kurzust tartotta a bálványról, s úgy nyilatkozott Swiftről, hogy „istenszerű szupersztár” lett, pedig ő sem gondolta, hogy ez lehetséges.
A Swiftonomics a gazdaságra gyakorolt óriási hatását analizálja. A világ vezetői szó szerint könyörögnek az énekesnőnek, hogy látogasson el hozzájuk is – és lendítse fel a gazdaságot. Különleges rajongói a legállhatatosabbak a világon, ők a Swiftiesek, akik idolként tekintenek Taylorra. De mozgalmuk ugyanannyira szól a közösségi érzésről is… mint egyikük elmondja, csodálatos, amikor olyan barátokra talál az ember, akik ugyanazt szeretik, mint ő. Régebben ráadásul szégyellték szeretetüket, mert sokan leszólták az énekesnőt, hogy csak szakítódalokat énekel, de amióta ilyen felkapottá vált, nyíltan vállalhatják a rajongásukat.
Az énekesnő arra a női hullámra ült fel, amin Greta Gerwig vagy Sally Rooney is lovagol, Gerwig a filmvilág női forradalmáért felelős, utóbbi a kortárs női irodalom népszerűsítésében játszik nagy szerepet. Mind a saját érzéseikről, a női lét nehézségeiről szólnak műveikben.
(Borítókép: Taylor Swift 2023. május 17-én. Fotó: Kevin Winter / Getty Images / TAS Rights Management)