2005-ben robbant a hír: a fiatal kutatók és feltalálók világdöntőjén, a világ legnagyobb, középiskolásoknak rendezett tudományos versenyén, az amerikai Phoenixben egy 19 éves magyar diák hat első díjat zsebelt be. Tudományos téren Rátai Dániel mind a mai napig a legsikeresebbnek számító magyar diákolimpikon, de mivel foglalkozik ma, és mi a véleménye a mesterséges intelligenciáról?
Rátai Dániel 19 évesen a találmányáért a New York-i tőzsdén átvette az International Entrepreneurship Awardot, San Joséban megkapta a Szilícium-völgy egyik legjelentősebb technológiai díját, a The Tech Awardot, de mindössze 26 évesen Magyar Örökség-díjat is kapott a Magyar Tudományos Akadémián.
Találmányát még Károly herceg (azóta III. Károly brit király) is kipróbálta Magyarországon tett látogatásakor az MTA-n. A fiatal feltaláló akkor állt a világ elé a Leonar3Ddo asztali virtuálisvalóság-berendezéssel, amikor a VR még nem volt világszinten elterjedt, és ezzel 19 évesen megalkotta a világ akkori legolcsóbb VR-eszközét. Azóta a szoftveres rész levált róla, és Leopoly néven létrejött egy spin-off cég, ami a virtuális valóságra fejleszt 3D-s szoftvereket, Rátai Dániel testvére, és a Leonar3Do korábbi marketingigazgatója közösen vezeti. Dániel azóta új tervekkel és ötletekkel foglalkozik, ezekről faggattuk.
A kollektív tudattalan megjelenik ősi mítoszainkban, toposzainkban, szimbólumainkban. A mára széles körben elterjedt fogalmat Jung vezette be a pszichológia fogalomtárába, ma már mindenkinek van róla némi sejtése. Rátai Dánielt viszont az kezdte el foglalkoztatni, hogy vajon a kollektív tudat létrehozható-e valamilyen formában.
Klímaválság, túlnépesedés, nyersanyag-kimerülés, és még sorolhatnánk. Valahogy ezek mind, mintha közös tőről fakadnának. Hogy képtelenek vagyunk azt mondani, hogy »elég«, képtelenek vagyunk leállni, ami törvényszerűen következik a versenyalapú társadalmi berendezkedésünkből. Verseny a pénzért, verseny a szavazatokért, verseny az erőforrásokért. Miközben világosan látszik, hogy fenntarthatatlan spirálban vagyunk. Évekkel ezelőtt egy kérdés ütött szöget a fejembe, hogy vajon ha létre tudnánk hozni a kollektív emberi tudat valamilyen formáját, akkor az változtathatna-e ezen a fenntarthatatlan spirálon?
Dániel a jelenleg létező képviseleti demokráciát csak a demokrácia egy lehetséges formájának tartja. Egy idealizált, elméleti teljes demokráciában szerinte nem feltétlenül szavazattöbbség által döntünk, hiszen ez a modell arra a feltételezésre épül, hogy a többség minden témához ért, nem manipulálható, és folyamatosan képes a legjobb döntéseket hozni. Ideális esetben azonban szerinte akár egy ember is elfordíthatja a kormánykereket, ha olyan minőségű gondolata van és olyan új összefüggést képes felfedezni, ami korábban nem volt a közös tudás része. Többek között ebben látja egy esetleges kollektív tudat létrehozásának jelentőségét. De a kollektív tudat kapcsolódik a technológiai szingularitáshoz is.
Bár számos globális problémával kell szembenéznünk, a technológiai szingularitás közelségének kérdését látja a legégetőbbnek. Ennek időpontját egyre közelebbre teszik, törvényszerű, hogy bekövetkezik, mert gazdasági érdekek mentén működik a világ, és a mesterséges intelligencia gazdasági értékteremtő funkcióval rendelkezik. Rátai Dániel szerint nem is kell, hogy az AI öntudatra ébredjen, elég annyi, hogy még csupán egy kvázi végtelenül komplex „reflex” formájában addig optimalizáljon pénzszerzési és befektetési döntéseket, hogy átvegye az irányítást a pénzügyi rendszerünk felett.
Nem hiszem, hogy attól kellene tartanunk, hogy robotokkal kell lézerharcolnunk, mint a Mátrixban, Terminátorban, vagy megannyi más sci-fiben. Inkább azt látom, nyakunkon lehet az a pillanat, amikor a világ leggazdagabb emberét nem Elon Musknak hívják, hanem mondjuk GPT42-nek (hisz a világ értelme 42).
Idővel a net összes információját értelmezni képes szuperintelligencia fogja a legjobb befektetési döntéseket hozni, és nem egy ember. „Ráadásul erről még csak nem is tudunk majd, hiszen humán oligarchákon keresztül simán átveheti az irányítást a pénzügyi erőforrásaink felett. Akkor az AI dönti el, hogy ki eszik, és ki nem, és ehhez még csak ki sem kell bújnia a szerverközpontokból.” Hogyan fog ez a rendszer nem pusztán rideg számok optimalizálására törekedni, amelyek mögött bizony valódi sorsok vannak? Itt lesz érdekes, hogy a technológiai szingularitást megelőzi-e a kollektív emberi tudat létrejötte.
A mesterséges intelligencia olyan mint egy gyerek, tőlünk függ, hogy milyen a gyerekkora, és ez dönti el, mivé válik. Nem mindegy, hogy gazdasági, politikai, vagy esetleg titkosszolgálati fegyverként hozzuk létre, vagy sikerül változtatnunk, és inkább jó szándékú, az élet értelmét kereső, felelősségteljes tudattal hozzuk létre ezt az új tudatformát.
A fejlődését meghatározza, hogy milyen társadalom neveli: olyan, ami tele van transzgenerációs traumákkal, amiket tovább ad az AI-nak, vagy egy érzelmileg egészséges közösség? Szerinte egy kollektív tudat létrejötte az önismeret új fokához vezethet, és egyfajta pszichoterápiaként is szolgálhatna a társadalom számára.
Azonban egy kollektív tudat csak akkor jöhet létre, ha az valóban bárki számára könnyedén használható, ezért azt találta ki, mi lenne, ha a kollektív tudatot egyfajta képben jelenítené meg. Különös ötlet, de egy feltaláló nem találhat ki akármit, úgyhogy most a doktoriját az ELTE-n szintén ennek az ideának, pontosabban a megvalósításhoz szükséges technológiai háttér fejlesztésének szenteli. Már évek óta dolgozott a saját rendszerén, amikor megjelent a Reddit r/place projekt, ami nagy visszaigazolást jelentett a számára. „Ez az április tréfának induló közösségi kísérlet azon alapult, hogy bármelyik Reddit-felhasználó megváltoztathat egyetlen pixelt ötpercenként egy online 1000×1000 pixeles felbontású képen. A rendszerben a véleménykülönbségek a kép egyes területeit destabilizálták, számtalan pixelharc jelent meg, míg végül elérték az egyes területek a stabil állapotukat.”
Dánielt elvarázsolta, hogy az egyszerűnek tűnő kattintgatások mögött sok ezer ember gondolkodása alakult át. Az r/place azonban korlátozott teret adott, és így a kollektív tudat lehetőségének csak a csíráját vetette fel. Ő ezért egy másfajta, dinamikus felbontású képreprezentációban hisz, ahol adott egy átlátható kép, de bármelyik részlete a végtelenségig nagyítható.
A fő technológiai probléma, hogy ahogy növekszik a kép, és már nem képes egy szerver kezelni, hogyan osztjuk el az egyes számítási és adattárolási feladatokat a számítógépek között. Ez egy gigantikus összefüggő adattömb, nincsenek törésvonalak, hogy külön gépekre tegyük őket, és valós időben, másodperc alatti válaszidőkkel kell működnie óriási adatmennyiséggel. A doktori kutatásom témája ezért lett egy újfajta elosztott rendszer létrehozása, amely remélhetőleg elhárítja a technológiai akadályokat.
Ezen belül egyetlen ember is új irányt szabhat a kép kialakulásának, ami akár különböző eszméket is megjeleníthet, legyenek azok vallásiak, ideológiaiak, politikaiak vagy tudományosak, bármit, amit az emberek fontosnak tartanak. A képi kivetülés addig instabil, amíg nem jön létre egy konszenzus az alkotók között akár a gondolat tartalmában, akár a gondolat elhelyezkedésében és strukturálódásában a teljes egészhez viszonyítva. És ez az a konszenzus, amit bármikor bárki felboríthat, akár csak egyetlen új gondolattal is. Ez a rendszer soha nem merevedik meg, állandóan változik. Egyfajta kollektív önismereti pszichoterápia, ami hozzájárulhat akár egy újfajta globális működési modell felépüléséhez is. Rátai Dániel, nem is annyira titokban, ebben reménykedik.
(Borítókép: Rátai Dániel. Fotó: Szollár Zsófi / Index)