A tudósok rekonstruálták az Antarktisz „végítélet gleccsere" múltját. A gleccser azért kapta ezt a becenevet, mert összeomlása katasztrofális tengerszint-emelkedést okozhat. Egy új tanulmány szerint a gleccser az 1940-es években kezdett drasztikusan csökkenni.
A nyugat-antarktiszi Thwaites-gleccser a világ legszélesebb gleccsere, nagyjából akkora, mint Florida. A tudósok tudták, hogy az 1970-es évek óta gyorsuló ütemben veszít jeget, de mivel a műholdas adatok csak néhány évtizedre nyúlnak vissza, nem tudták pontosan, mikor kezdődött a jelentős olvadás.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban hétfőn közzétett tanulmány szerint most már van válasz erre a kérdésre – számolt be a CNN.
A kutatók az óceánfenék alól kinyert tengeri üledékmagok elemzésével megállapították, hogy a gleccser az 1940-es években kezdett jelentősen visszahúzódni, amit valószínűleg egy nagyon erős El Niño esemény – amit egy természetes, melegítő hatású éghajlati ingadozás – indított el.
A jelentés szerint a gleccser azóta sem tudott helyreállni, ami az ember okozta globális felmelegedés növekvő hatását tükrözheti.
Ami a Thwaites-szel történik, az globális hatású, ugyanis már most is 4 százalékkal járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, mivel évente több milliárd tonna jeget enged az óceánba.
A gleccser teljes összeomlása több mint két méterrel emelheti meg a tengerszintet.
Ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a nyugat-antarktiszi jégtakaró stabilitásában is, mivel úgy működik, mint egy parafa, amely visszatartja a mögötte lévő hatalmas jégtakarót. A szakemberek szerint a Thwaites összeomlása katasztrofális globális áradásokat okozna.
Ahhoz, hogy képet alkothassanak a Thwaites elmúlt közel 12 000 évének életéről, a tudósok egy jégtörő hajóval közel mentek a gleccser pereméhez, hogy különböző mélységekből óceáni üledékmagokat gyűjtsenek.
A tanulmány eredményei egybevágnak a szomszédos Pine Island-gleccserrel, az Antarktisz egyik legnagyobb jégfolyójával kapcsolatos korábbi kutatásokkal, amelyről a tudósok szintén megállapították, hogy az 1940-es években kezdett gyorsan visszahúzódni.
Az eredmények azért riasztóak, mert azt sugallják, hogy ha egyszer nagy változások indulnak el, nagyon nehéz megállítani őket. Ha egyszer egy jégtakaró el kezd visszahúzódni, az évtizedekig folytatódhat, még akkor is, ha az, ami elindította, nem változik
– mondta James Smith, a Brit Antarktiszkutató Intézet tengeri geológusa.
Az Antarktiszt időnként „alvó óriásnak" nevezik, mert még mindig nem teljesen egyértelmű a tudósok számára sem, hogy mennyire lehet sebezhető a globális felmelegedés hatására ez a jeges, elszigetelt kontinens.