Hamarosan friss nemzetközi szinesztézia-kutatás lát napvilágot az Amszterdami Egyetem kutatóitól. Köztük van a most végzős Parragi Flóra is, akinek jóvoltából a magyar nyelv is szerepet és helyet kapott a nagy világnyelvek között. Őt faggattuk a kutatás eredményeiről.
A kutatás célja, hogy több nyelvet adjanak hozzá a szinesztézia-adatbázishoz, hogy jobban megérthessék a nyelvtanulás és fejlődés mögöttes mechanizmusait. Magyar nyelven még nem történt szinesztézia-kutatás, pedig nyelvünk rengeteg nyelvi sajátossággal rendelkezik, ami továbbá mélyítené a szinesztézia mechanizmusának megértését.
A szinesztézia, ahogy mi is megírtuk már, olyan észlelési állapot, amikor az érzékszervi tapasztalatok keverednek: a betűknek lehet színe, de a zene hangjai is kapcsolódhatnak színekhez, ahogy a hét napja is. Olyan neurológiai jelenség, amikor egy inger több érzékszervet is stimulál, vagyis asszociációba kerülnek a színek, a számok, vagy akár térbeli formák és a hét napjai. Vizsgálatakor összefüggéseket találtak mind a neurológiai, mind a genetikai területen. Egy, az Egyesült Királyságban végzett nagy tanulmány feltárta, hogy a lakosság mintegy négy százaléka tapasztalja a szinesztézia valamelyik formáját, de az alanyok gyakran nem is sejtik, hogy keresztszenzoros asszociációik szokatlanok.
Parragi Flóra diplomamunkáját is erről írta Nicholas Root professzor vezetése alatt, és most is félállásban az egyetemen dolgozik. Arról kérdeztük, hol tart most a szinesztéz-tanulmány, és mi derült ki rólunk, magyarokról.
Ahogy elmondja, a lakosság 3-4 százaléka biztos színesben látja a betűket, ami segíti kreativitásukat és a nyelvtanulásukat is. A szinesztézia hajlama apáról fiúra, anyáról lányra szállhat, vagyis genetikai meghatározottságú. A leggyakoribb fajtája a betű-szín asszociáció, de van, aki a számokat, hangokat is színesben látja. A nagy holland kutatás 2018-ban kezdődött, de korábban már történtek angol nyelvű vizsgálatok, most ezek kiegészültek a görög, spanyol, koreai, japán és magyar adatokkal, amit Flóra vetett fel.
A magyar jobban hasonlít a koreaihoz, japánhoz, mint az angolhoz, mert szintén agglutináló nyelv, vagyis a szavakhoz ragasztja a toldalékokat. A kiejtés korrelál a színekkel, angolul nem, mert ott sokféle kiejtés is lehet.
Parragi Flóra elmondja, hogy most kezdődött együttműködésük a Waldorf iskolákkal, mert az ottani tanítási módszer ösztönzi az érzettársításokat. És hogy milyen faktorok vannak nyelvektől függően? Magyarban például a hangegyeztetés speciális, magas hangrendű szó magas hangrendű toldalékot kap, és ez a magas-mély differencia a színekben is különböző eredményeket ad. Más nyelvekben ez nem jön ki. De az is kiderült, hogy a különböző betűformáknak hasonló színeik lesznek az ábécében, b és p például egy árnyalat.
Ahogy Flóra feltárja, a szinesztézia hátterében az áll, hogy a vizualitásért felelős agyterület közel van a betűtanulásért felelős agyterülethez, a két régió náluk jobban kommunikál. Gyorsabban tanulnak idegen nyelvet is, mert nemcsak a betűt, de a színt is tudják asszociálni.
És hogy ki számít szinesztéznek? Ennek méréséhez az ábécé betűit megmutatják háromszor random módon, az ember be tudja állítani a színeket, melyik felel meg melyik betűnek. Ha valaki határozottan ugyanazt a színt választja, akkor szinesztéz, de ezt egy fix számmal mérik. Ha valaki az alatt van, akkor annak bizonyul.
De ahogy mondja, van ezzel egy probléma, nyelvenként mások lehetnek a faktorok, és így más lenne ez a konkrét elválasztó szám. A mérési módszert még finomítani kell.
A kreativitással való korrelálás a nyári magyar felmérésből is kiderült, a szinesztéz kitöltők között több művész volt (képzőművészek, zenészek), mint nem, és átlagosan több nyelvet is beszéltek, mint a nem szinesztéz válaszadók. Van Gogh és Johann Sebastian Bach is szinesztéz volt, ahogy az író, Vlagyimir Nabokov, aki anyukájától örökölte, vagy Liszt Ferenc.
Flóra elmondja, hogy az oktatásban fontos lenne odafigyelni a szinesztéziára, amit sokszor félrediagnosztizálnak és a diszlexia bélyegét sütik a gyerekre, aki csak a színek zavara miatt olvas vagy ír nehezebben.
Ha színes betűket tanulnak elsőben, lehetne a (szinesztézia szerinti) törvényszerű színekkel ábrázolni őket. A legtöbb szín ugyanis stimmel mindenkinél, az A például a legtöbb szinesztéznél piros. Ha odafigyelnénk a színekre, segíthetnénk a szinesztéz gyerekeknek olvasni tanulni.
A szinesztézek gondolkodása logikus, a kettős betűknél összeolvadnak a színek, ha a D piros és a Z sárga, akkor a DZ narancssárga lesz. „A digráfok (kettős betűk) kiemelése vagy a fonémák megkülönböztetésére szolgáló színkódolás segíthet a diszlexiás olvasóknak könnyebben azonosítani és feldolgozni az összetett betűkombinációkat, ami javíthatja az olvasás folyékonyságát és megértését.”
A betűs, hangos, számos szinesztézián kívül létezik térbeli szinesztézia, vagy tapintásos is, amikor különböző állagú anyagokhoz (érdes, sima) társul más és más szín. Ezek még kevésbé kutatott területek.
(Borítókép: Parragi Flóra. Fotó: Németh Kata / Index)