Robot Kupáról, Neumann Jánosról és a Vízivárosról is faggattuk Képes Gábort, aki digitális bölcsész és nemcsak hivatalból technooptimista. A jövő szép lesz, mert a technika épp ennek elérésében segít minket.
Képes Gábor hóna alatt egy kézműves számítógéppel érkezik a pesti kávézóba, mi mással, hiszen igazi digitális bölcsész, akinek szenvedélye a retró számítástechnika. Ez a fekete, klaviatúrának tűnő gép a tavasszal induló School Computer kiállítás egyik szereplője, Nagy Attila alkotása, egy több mint 40 éves magyar mikroszámítógép műtárgymásolata.
Gábor egyetemi végzettsége szerint magyartanár, magyar szakos bölcsész, akit a kultúra kérdései ma is érdekelnek, azonban nem innen lehet ismerős a neve. Február 1-től a Neumann Társaság igazgatója – és nem mellesleg vízivárosi lokálpatrióta, a városrész Facebook-oldalának alapítója is. Magyarországi számítógépes rendezvény nélküle már nincs, de az is igaz, hogy fiókjában versek lapulnak, ágya mellett Isaac Asimov Alapítványa, szekrényében robotikakészlet. És hogy hogyan lesz egy irodalomszakosból számítógépguru?
Már diákként foglalkoztatott a számítógépek kultúrára gyakorolt hatása, az informatika belépése az otthonokba. Az ELTE Bölcsészkarán kiváló kutatóközösség működött, amely befogadott ezzel a bölcsész alapú informatikai érdeklődéssel, ez volt az ELTE Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program, amit Horváth Iván alapított.
Ma jövőorientált muzeológusként definiálná magát, amiben megint előjön személyiségének kettőssége, a humán-reál, múlt-jövő területek és irányok párhuzamos megléte. Leginkább az informatikatörténet érdekli, részt vesz tanulmányok írásában, konferenciák szervezésében (Neumann János Számítógéptudományi Társaság Informatikatörténeti Fórum szakosztállyal a középiskolai számítógépoktatás történetéről), kiállítások rendezésében (School-Computer).
2001-ben lépett be a Neumann Társaságba, azóta aktív tag, 2009-ben az NJSZT Informatikatörténeti Fórum alapítói között volt, de többedmagával szervezi, zsűrizi például a Magyar Ifjúsági Robot Kupát is, vagy immár ügyvezetőként támogatja a Neumann Társaság e-HÓD versenyét, amelyen 40 ezer gyerek is részt vesz évente. Nagyon foglalkoztatja az informatika, a digitális kultúra oktatása, hiszen a tehetséggondozásnak jelentős hatása van Magyarország digitalizációjára, versenyképességére.
A tavalyi Neumann 120 jubileumi évről elmondja, hogy óriási siker volt, közel 100 eseményt tartottak, megjelentettek egy magyar–angol nyelvű könyvet, sikerült számos együttműködőt bevonni egyetemektől művészeken át IT-ipari szereplőkig.
Szegeden Neumann János lánya, Marina von Neumann Whitman nyitotta meg az állandó IT-történeti kiállítást még 2013-ban, azóta is üzemelteti a Neumann Társaság. Ez unikum, ahogy az is, hogy egy közhasznú egyesület nemzeti küldetést vállalt fel.
A most már általa vezetett Neumann Társaság viszi az ICDL számítógép-használói jogosítvány fejlesztését, és van egy több tízezer diákot elérő tehetséggondozási rendszerük is. Most írnak alá egy együttműködést a Women4Cyber Magyar Tagozat Alapítvánnyal, ami a nők IT-karrierjének megbecsülését hivatott elősegíteni. Mint Gábor mondja, túl sok a korlát és előítélet a nőkkel szemben a számítástechnika területén (is), noha vannak nagyszerű előfutárok Ada Lovelace-től elkezdve Dán Klárán át, aki amellett, hogy Neumann János felesége, a programozás úttörője volt.
És hogy mit gondol a mesterséges intelligenciáról, a berobbant technikai fejlődésről, akinek élete minden percét átszövi a technika? „Megfontolt technooptimistának” tartja magát, és Neumann Jánosra hivatkozik, aki írt egy látnoki publicisztikát az ötvenes években, Túléljük-e a technikát? címmel. Neumann úgy vélte, a fejlődést nem lehet és nem is kell megállítani, de kockázatokat rejt az információrobbanás, a nukleáris technika, az emberi tevékenység klímára gyakorolt hatása.
Gábor szerint a mesterséges intelligencia óriási lehetőség az emberiségnek akár az ökológiai válság megoldásában, a járványok legyőzésében, a gyógyszerek fejlesztésében. Meggyőződése, hogy az informatikai tudományok az ember jóllétét szolgálják.
Az MI hatására a műveltség, a tudomány és a hivatások eddig nem ismert területeit fedezhetjük fel. Mondhatnám, hogy a Neumann Társaság igazgatójaként hivatalból is technooptimistának kell lennem – valóban a digitális kultúrával, informatikával kapcsolatos evangelizáló, ismeretterjesztő munkát tartom a legfontosabbnak.
A számítógépek, az informatika és az irodalom mellett még egy nagy szenvedélye van, ez pedig a Víziváros, amit szerinte nyugodtan titulálhatunk az ország egykori Szilícium-völgyének: itt talált otthonra a hetvenes években az SZKI, ahol az első magyar PC-t fejlesztették, a Csalogány utcában hatalmas számítástechnikai intézetek működtek, az ÉGSZI és a SZÁMKI. De Gábor mostani társasházának alagsorában is számítóközpont üzemelt egy mainframe géppel és nagy, szalagos adatmagnókkal. Persze, hogy szerelme a városrész, de egyre kevesebb ideje miatt háttérbe szorultak lokálpatrióta akciói. Ha ideje engedi, részt vesz a helyi közösség életében. Legutóbb a kezdeményezésére avattak emléktáblát Papp Tibor avantgárd költő lakhelyén, a Csalogány utca 3/C alatt álló házon, ő volt a számítógéppel generált kombinatorikus versek szülőatyja Magyarországon.
(Borítókép: Képes Gábor. Fotó: Tövissi Bence / Index)