A fosszilis páfránydzsungel 390 millió éves, és ezzel letaszította az eddigi rekorder 385 millió éves amerikai erdőt. A növények összetétele hasonló, páfrány- és zsurlófélék tobzódnak, de a kutatók szerint ez az angol erdő mutathatja meg, hogyan kezdődött a fák erdősödése. Ráadásul ízeltlábúak megkövesedett nyomaira is rátaláltak.
A devonkorból származó alacsony, pálmaszerű fák fosszilis maradványaira Dél-Angliában bukkantak, amikor az Exmoor csoportnak nevezett, kőzetrétegtanilag jelentős területen kutattak. Ez az észak-devoni Croyde-tól keletre nyúlik el a nyugat-somerseti Mineheadig. A terület korát 393-383 millió évvel ezelőttre datálják. Ebben a korszakban a mai Egyesült Királyság egy Laurentia nevű kontinens részét képezte, ami közvetlenül az Egyenlítő alatt feküdt meleg és száraz éghajlattal.
A legegyszerűbb telepes növények már több mint 500 millió éve megjelenhettek, ezek lassan elváltak a vízforrásoktól, és felbukkantak a szállítószövetekkel is rendelkező, komolyabb szerkezetű növények. Az eddig legidősebbnek hitt fosszilis erdőt öt éve találták meg a New York állambeli Cairo kőfejtőjénél. A kutatók akkor úgy nyilatkoztak, az erdő a mai New York államtól egészen Pennsylvanián túlra kiterjedhetett, és 386 millió éves.
Az amerikai erdőben páfrányok és zsurlók őseit fedezték fel, amiket a cladoxylopsids növénycsoportként és az Archaeopteris nemzetségként azonosítottak. Ez utóbbi gyökérhálózatára is rábukkantak, ami helyenként több mint 11 méter hosszú nyúlványokból állt. De egy harmadik típusú növényre is ráleltek, csak azt nem sikerült kategorizálniuk, de gyanították, hogy korpafűféle. Ezek a növények mind spórákkal szaporodtak.
Az új rekordert leíró tanulmány vezető szerzője, Neil Davis, a Cambridge-i Egyetem Földtudományi Tanszékének professzora rámutatott, hogy az erdők néhány millió év leforgása alatt viszonylag primitívből jól beépültekké váltak.
A cladoxylopidsok az angol erdőben is megtalálhatók voltak. Ez a mára kihalt növénytípus leginkább a mai pálmafákra hasonlít, és közeli rokonságban állhat a mai páfrányokkal és a harasztokkal. Hosszú középső szárukról mintha pálmalevelek ágaznának el. Davies szerint ezek a fák körülbelül 2-4 méter magasak lehettek.
A fosszilis fák mai megkövesedett maradványaira üreges, de hordalékkal teli törzsekként és ledőlt rönkökként találtak rá, s a törzseken még mindig ott vannak a kis hegek, ahol ágak tapadtak a fákhoz. A felfedezés azért hozta lázba a kutatókat, mert noha régi fákat a világ más részein is találtak, hiszen a növények 500 millió éve foglalták el a szárazföldet, ez a legrégibb példa arra, hogy a fák egymáshoz közel és tömegesen nőttek. A fosszilis fák között a kutatók ízelt lábúak nyomait is megtalálták.
A fosszilis fák véletlenszerű felfedezése megváltoztathatja, amit eddig a növények fejlődéséről gondoltak, mert úgy tűnik, 390 millió évvel ezelőtt meglódult a növények erdősödése.