Nem csupán a kimerültség vagy a fáradtság, az utazási betegség is nagy szerepet játszhat abban, hogy egy út során az autóban vagy a repülőben ülve azt érezzük, nem tudjuk nyitva tartani a szemünket. Mindez azonban még a legjobb kimenetel, az állapot ugyanis akár hányással vagy ájulással is végződhet.
A legtöbben már jó eséllyel tapasztalhatták, hogy egy utazás során, legyen szó autóútról, repülésről vagy hajókázásról, hiába ülnek egy helyben, bizony hamar elálmosodnak, vagy erősen ásítozni kezdenek. Ezért sokszor a korán kelést, az autó kellemesen melegítő fűtését vagy az unatkozást okoljuk, pedig ennek tudományos magyarázata is lehet.
A fenti tünetek leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor kijön rajtunk a kinetózis, azaz az utazási betegség, amelynek az egyik jele a kezelhetetlen fáradtságérzés. Nincs egyedül az érzéssel, az emberek közel egyharmada tapasztalt már utazási betegséget életében – azt azonban a mai napig nem tudjuk, hogy ezt pontosan mi okozza.
AZ URALKODÓ ELMÉLET SZERINT A MOZGÁS Téves ÉSZLELÉSE VÁLTHATJA KI.
A betegségnek nevezett állapot legenyhébb tünete, hogy elbóbiskolunk az autóban, vagy megerőltető nyújtózkodás után tudunk csak kiszállni az ülésből. Mindezt ráadásul akkor is érezzük, amikor meg sem mozdultunk egész nap, vagy előtte kifejezetten kellemesen aludtunk éjszaka, így a kimerültségre nehéz lenne fogni a leragadó szemhéjakat.
Jóval logikusabban hangzik, hogy ezekért az enyhe, illetve a sokkal súlyosabb tünetekért is – mint például a hányás vagy az ájulás – azok a mozdulatok felelhetnek, amelyek sokszor kellemetlenül érnek bennünket az autóban vagy a repülőn ülve. Bizonyos embereknél ezek a tünetek már néhány perccel az indulást követően megjelenhetnek, másoknál viszont sokkal lassabban vagy egyáltalán nem alakulnak ki – írja a CNN.
Ráadásul azok a tevékenységek, amelyeket egy hosszú utazás során az idő elütésére végzünk, fokozhatják a rossz közérzetünket, így az álomba szenderülés gyorsaságát is. Ilyen például az olvasás, a filmnézés, a telefon nyomkodása, sőt a zenehallgatás is hozzájárulhat ennek az állapotnak a kialakulásához. Ezek annyira lekötik a figyelmünket, hogy nem vagyunk ráhangolódva azokra a vizuális jelzésekre, amelyek lehetővé teszik az agyunk számára, hogy felmérjék a jármű mozgását. Ez zavart okoz a mozgás érzékelésében, amelynek eredményeként sokkal könnyebben érzi magát rosszul az ember.
Nyilvánvalóan nem csak mi, hanem a forgalomban és az utazás során bennünket érő körülmények is megkeseríthetik a járműben töltött időt. Talán senkinek sem kell bemutatni az érzést, amikor nyáron az autó belsejében nehéz, szinte lehetetlen szabályozni a hőmérsékletet, mivel a nap égető, és fullasztó hőséget okoz – ezek olyan állapotok, amelyek hajlamosak kihangsúlyozni az utazási betegség tüneteit.
Ha meleg van, testünknek erőfeszítéseket kell tennie a hőmérséklet szabályozására, például izzadással vagy légzéssel.
Testünk ezen jelzései „elsődleges tüneteknek” minősülnek, mivel hozzájárulhatnak más, jelentősebb tünetek megjelenéséhez: az erek kitágulásához, ájuláshoz, hányingerhez, vagy adott esetben akár a hányáshoz is.
Persze azonnal adódhat a felvetés, hogy ha rosszul vannak, akkor miért nem kapcsolják be a klímát az emberek. A fent említett hatások ellensúlyozására a légkondicionáló bekapcsolása valóban kísértést jelenthet, ám ez meglehetősen rossz ötlet, ugyanis az már önmagában is ronthatja az utazási betegségre fokozottan fogékony személyek helyzetét. A szellőztető és az utastér levegőt biztosító berendezései sem jelentenek teljes megoldást, ugyanis sokszor még ezek is a hányingerküszöb felé indítják meg az embert.
A másik tényező, amely könnyedén felerősítheti az utazási betegség tüneteit, a szag – legyen szó a személyautók pöfékeléséről, dohányfüstről vagy kellemetlen utcai bűzről. A szagok a legnagyobb kockázati tényezők a nyári utazási szezon kezdetén, amikor a légszennyezettség rendszeresen tetőzik, és a napsugarak könnyedén felmelegítik az anyagokat. De miért vagyunk ennyire érzékenyek rájuk?
Az agynak van egy olyan régiója – az area postrema-terület és a kemoreceptor-triggerzóna –, amely bizonyos szagok észlelésekor fokozott nyáltermelést és hányingert válthat ki, ami egy védőreflex a méreganyagok és más mérgező anyagok ellen.
Fontos kiemelni, hogy egy autóban ráadásul nem a nagy sebesség okoz rosszullétet, hanem a sebességváltozás, különösen a hirtelen gyorsítás és lassítás, amelyek még a kanyaroknál is rosszabbak. A gyakorlatban a sebességváltoztatásra azonban gyakran az útvezetés (sebességkorlátozások, kereszteződések, jelzőlámpák), és a forgalom állapota is rákényszeríti a járművezetőt. Az elakadt autók véletlenszerű időközönként gyorsításra és lassításra kényszerülnek, ami még alacsony sebességnél is rázós.
A forgalmi dugóknak persze pszichológiai vetülete is van. A torlódások miatt ugyanis sokan szoronganak, mivel így nem érnek oda a megbeszélt időpontban, amivel gyakran a fáradtság, a stressz is együtt jár, ezek pedig mind-mind tovább ronthatják az utasok közérzetét. A kutatók megfigyelték, hogy ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a betegség tüneteinek mértékét, ezért a legégetőbb helyzeteket is érdemes a lehető leghiggadtabban kezelni.