A Stockholmi és a Neuchateli Egyetem kutatói új tanulmányt tettek közzé az állatok csoportdinaimkájáról, barátságairól, társadalmi szerveződéseiről. A vizsgált alanyok elsősorban vérszopó denevérek voltak. Kiderült, egymás segítésében a kölcsönösség fontosabb, mint az egymásrautaltság.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányból kiderült, az állatok barátságai és társadalmi kötelékei sokkal komplexebbek, mint eddig sejtették.
Érdekes ezeknek a kötelékeknek az evolúciója, amibe beletartozik a segítségnyújtás, az étel megosztása, egymás támogatása. Az állatok együttműködését már több mint 50 éve kutatják az etológusok, de most a játékelmélet módszereivel elsősorban a kölcsönösségre összpontosítottak, vagyis azt vizsgálták, vajon az állatok azoknak segítenek-e, akik nekik is segítenek.
Az új vizsgálat során specifikus mechanizmusokat építettek be a játékelméleti modellekbe, amelyek számontartották a tulajdonságokat, mechanizmusokat és élettörténeteket. Ezzel a módszerrel a modellezést és a megfigyelést közelebb hozták egymáshoz.
Olof Leimar professzor, a Stockholmi Egyetem Állattani Tanszékének egyik vezető kutatója hangsúlyozza felfedezésük fontosságát. A segítségnyújtás evolúciójával kapcsolatban már felvetődött néhányszor, hogy az állatcsoportok tagjai valószínűleg barátságosabbak a feltételezettnél, de most be is bizonyították a sejtést.
A svéd–svájci kooperációs vizsgálat új következtetései szerint az állatok közötti barátságok idővel fejlődnek, erősödnek, ahogy az egyedek segítenek egymásnak, és közös tapasztalatokat szereznek. Általánosságban elmondható, hogy a társadalmi kötelékek több emlőscsoportban és néhány madárnál is megtalálhatók. A főemlősök társadalmi kötelékeit tanulmányozták a legtöbbet, és az az általános következtetés, hogy a kötődő, társadalmilag integrált egyedek előnyökkel rendelkeznek az egészség, a túlélés és a szaporodás szempontjából.
Ezek a kötelékek attól függően alakulnak ki, hogy a csoport kisebb részein belül létrejönnek-e értelmes interakciók. Kialakulásuk méretfüggetlen, nagy vagy kis csoportban is létrejöhetnek.
A kutatás azt is vizsgálta, hogyan fogadják a csoporttagok, ha új tag érkezik hozzájuk. Kiderült, hogy nem igaz az eddig fennálló tézis, miszerint az állatok csak lassan kötnek barátságokat, ennél sokkal dinamikusabb és befogadóbb a közösségük. Ugyanis a csoporttagok nemcsak azon igyekeznek, hogy fenntartsák és erősítsék a meglévő kapcsolatokat, de új kapcsolatok kialakítására is törekszenek. Így erősödik hatékonyan a társadalmi struktúra. Viszont ha különböző csoportok átmenetileg érintkeznek, akkor nem születnek relációk a csoportok között.
Ha kötelékek jönnek létre, az, akinek segítségre van szüksége, eldöntheti, kitől kérjen támogatást a kötelék erősségének értéke szerint. Az állatok közötti segítségnyújtás akkor működik, ha nem igényel nagy befektetést, de komoly előnyökkel jár. A kialakuló kölcsönösség nem azonnali és nem szigorú.
A segítségnyújtás evolúciójának egyik tézise alapján az egyedeknek érdekük, hogy egymás jólétét is szem előtt tartsák, hogy ha segítségre van szükségük, kapjanak is. Az egymásrautaltság kis csoportokban a legerősebb, nagyobb csoportok esetén pedig felhígul. Az új vizsgálat szerint a segítségnyújtás alakulásában a kölcsönösség fontosabb, mint az egymásrautaltság.