A jégbe fagyott Ötzi testét 61 tetoválás díszítette, amelyeket újraalkottak egy önfeláldozó tetoválóművészen. Danny Riday a lábát ajánlotta fel a tudomány oltárán, hogy azon alkossák újra különböző technikákkal a jégember tetoválásait. Kiderült, a régi módszer a szúrás volt csont- vagy rézcsavarral.
Ötzi, a jégember felfedezése a 20. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja volt 1991-ben. A jól konzerválódott, dél-tiroli múmia korát 5300 évesre saccolták, halálát valószínűleg gyilkosság okozta, mert bal vállán nyílhegy által okozott sérülés volt, fejére tompa tárggyal sújthattak le. Nevét az Ötztal-völgy feletti hegyekről kapta, ahol rátalált két német túrázó 3210 méter magasban.
Ötzit először szerencsétlenül járt hegymászónak vélték, és a túrázók óvatlanul kirángatták a jégből – persze nem sejthették, milyen ritka régészeti leletre bukkantak. A radiokarbonos kormeghatározás megállapította, hogy körülbelül 5300 éves, vagyis a rézkorban élhetett. Akkor kezdte Európa lakossága használni a fémeket, de még nem olvasztottak rezet és ónt. Kialakulóban voltak az összetettebb társadalmi tagozódások, és megszülettek a nagy kőépítmények, megalitikus sírok és dolmenek.
Ötzi körülbelül egy méter hatvan centi lehetett, sovány és szálkás alkatú, 50 kilót nyomhatott. A negyvenes éveiben halt meg, és több betegségben is szenvedett. Például Lyme-kórban, bélparazitáktól, de ízületi gyulladása is volt. Azonban nem ezek miatt halt meg, hanem gyilkosság áldozata lehetett, erre utal a kovakő nyílhegy, amely átszúrta a bal vállát – erre röntgenfelvételekből következtettek a régészek. És fejsérülése, amelyet tompa tárgy okozhatott. Tüdejét korom borította, bizonyára sokat volt nyílt tűz közelében. A DNS-elemzés Ötzi komplex genomját is feltárta, amely alapján kijelenthető, hogy genetikai rokonságban áll Szardínia és Korzika szigetének lakóival. Valószínűleg barna szemű, nullás vérű volt.
Utolsó étkezése kőszáli kecske és gímszarvas lehetett, némi gabona és páfrány kíséretében. A közelében bőrdarabkákat, növényi rostokat, állatbőrt, madzagot, fejszét és egy befejezetlen íjat is találtak. A ruhája köpenyből, „leggingsből”, ágyékkötőből, medvebőr sapkából és cipőből állt. Testén 61 tetoválást fedeztek fel, főleg párhuzamos vonalakat és kereszteket, amelyek a bordaívet, a hát alsó részét, a csuklót, a bokát, a térdet és a vádlit díszítették. Az eddigi feltételezések szerint nem tűvel készültek, hanem finom bemetszéseket végeztek a bőrén, és a sebeket szénnel töltötték ki. A kutatók szerint a tetoválások nem dekorációs, hanem talán terápiás vagy gyógyászati céllal készültek, esetleg a primitív akupunktúra egy formáját jelentették.
Most új vizsgálatnak vetették alá őket. Aaron Deter-Wolf, a tennessee-i régészeti osztály kutatója elmondta, nem sok, az Ötziéhez hasonlóan régi, díszített bőrt tudtak eddig vizsgálni, hiszen a bőr általában nem éli túl az évezredek pusztításait. Azt tudják, hogy a tetoválások népszerűek voltak a régmúlt időkben is, csak a miért homályos. Volt–e spirituális jelentésük, vagy a gyógyászati cél lehet a válasz?
Deter-Wolf tetoválóművészekkel fogott össze, hogy rekonstruálják Ötzi díszítéseit és megállapítsák, hogyan készültek. Danny Riday tetováló testére nyolc különböző eszköz segítségével négy technikát próbáltak ki. Használtak állatcsontból, obszidiánból, rézből, vadkan agyarból készült szerszámokat, és egy modern acéltűt is. Azt is letesztelték, milyen, ha egy csontdarabot szúrnak át a bőrön, és tintát juttatnak a bőr alá. Gondosan dokumentálták a gyógyulási folyamatot, a begyógyult hegek milyenségét.
A különböző módszerekkel készült tetoválások és alakulásuk nyomon követését egy adatbázisban rögzítették, elemeit összehasonlíthatták az ősi tetoválásokkal. Minden tetoválóeszköz okoz egy kis sebet, és minden sebnek megvannak a sajátosságai, amelyek a keletkezés módjától függenek. A szúrásos tetoválások esetében a sebek általában kör alakúak, de egy vonal tetoválásához össze kell kötni a szúrásokat, ami szabálytalan formát kölcsönöz a széleknek. Ez viszont más, mint a bemetszések, amelyek egyenes, tiszta mintát adnak, a seb végei is vékonyak, ahol a bőrszövet összehúzza a bőrt. A ponttetoválásnál ez nincs meg.
A modern tetoválótű és a vaddisznóagyar kivételével minden, a kísérletben felhasznált eszközt Danny Riday és Deter-Wolf készített hagyományos technológiákkal.
Minden mintát egyetlen szerszámtípussal és technikával hajtottak végre. Az egyes minták nagy részét modern, fekete tetoválófestékkel jelölték meg. Az egyes motívumok végén lévő háromszöget körvonalazták és kitöltötték egy koromalapú tintával, hogy megvizsgálják a természetes és a kereskedelemben előállított tetoválópigment közötti lehetséges eltéréseket.
Ezt követően már csak össze kellett hasonlítani Riday lábát és Ötzi kiszáradt bőrét. A következtetésük pedig az volt, hogy az Ötzin lévő tetoválások valószínűleg egyetlen hegyes eszközzel készültek, erre utal a foltosodás, a vonalak szélessége, a lekerekített végek és a tinta eloszlása a széleken. Deter-Wolf úgy kommentálta, hogy Ötzi tetoválásait szúrással végezték csont- vagy rézcsavart használva, ami elég kifinomult technikának számított 5300 évvel ezelőtt.