Rengeteg tanulmány szól a hatékony tanulás és memorizálás módszertanáról, ami nem is csoda, hiszen a bolygó fele mindig tanul, vagy mert iskoláskorú, vagy mert érdeklődik, vagy mert muszáj képeznie magát, és fejlődnie. Egy új tanulmányban arra próbálnak fényt deríteni a Temple és a Pittsburgh Egyetem pszichológusai, hogy a memorizálásra fordított idő és a változó szöveg hogy befolyásolja a rögzítést.
Ha önnel is gyakran előfordul, hogy bemutatkozáskor csak a saját nevére koncentrál, és teljesen elsikkad a másik neve felett, akkor most olvasson figyelmesen, mert eláruljuk a trükköt. És ne hibáztassa magát, mert az információ feldolgozása erőforrásokat igényel az agytól, ha viszont telítődik a szürkeállomány, akkor nem képes több elemet befogadni. Az agykutatók kognitív túlterhelésnek nevezik ezt a pontot. A túlterhelést csökkenthetjük kvantitatív módszerrel, vagyis kevesebb új információt adunk, így mélyül a tanulandó, mielőtt új információk érkeznének. Vagy kvalitatív metódussal, amikor megváltozik a bemutatás módja, könnyedebb lesz, kevésbé nyomasztó.
Ez azért is fontos, mert a tanulást számos dolog befolyásolja, például az érzelmek, amelyek arra hatnak, hogy miként észleljük az információkat, hogyan figyelünk és emlékszünk rájuk, és hogyan oldjuk meg a problémákat.
Tanulásilag a legrosszabb érzelmi állapotok a szorongás, a stressz, a szégyenérzet vagy a félelem, mert ezek aktiválják a limbikus rendszert, ami zavart okoz. A frusztráció is nehezíti a tanulási folyamatot, ha túlizguljuk a memorizálást, nem sikerül. Ezért igenis be kell kalkulálni a kudarcot is, el kell engedni a tökéletességre törekvő stresszt.
Ideális tanulási körülmények között a hibák tehát természetesek, de a legjobb, ha újdonsággal segítjük a hatékonyságot. Új módszer, ismeretlen megközelítés felszabadíthatja a dopamint, ami nagy szerepet játszik a tanulás motiváltságában.
A szociális tanulás, a társakkal való együttműködés szintén jobb eredményekhez vezet.
A Temple és a Pittsburgh Egyetem pszichológusainak friss vizsgálata új utakat tárt fel a tanulási módokról és az emlékezés technikáiról. A Proceedings of the National Academy of Sciences ( PNAS ) folyóiratban ismertetett kutatás szerint a tanulás módja és időbeni rendszerezése nagyban befolyásolja a memória megszilárdulását.
Az elmélyülésre fordított idő nagyban növeli a memória alaposabb elraktározását. Ha vizsgára készülünk, és a próbatételt megelőző este magolunk, a teszten talán ügyesek leszünk, de az anyagot hamar elfelejtjük, mert nincs ideje leülepedni. Viszont ha több napon keresztül is vissza-visszatérünk a memorizálandó szöveghez, adatokhoz, akkor a hosszú távú emlékezet fogja tárolni az információkat. A megjegyzendő anyag mindig ugyanaz marad, bármikor is nyúlunk hozzá, de a körülményeink változhatnak, és vajon hogyan befolyásolja a tanulást, ha a minket körülvevő körülmények megváltoznak?
Emily Cowan, a tanulmány vezető szerzője elmondta, két kísérlet kombinációja lehetővé tette, hogy megvizsgálják az időbeli eltérések hatásait a tanulásra. Analizálták a szövegváltozatok és a memorizálásra fordított idő hatásait is.
Nagy kérdésük volt, hogy könnyebb–e megtanulni olyan anyagokat, amelyeknél vannak variálódó tényezők (például külső körülmények). Kiderült, hogy a hosszabb ideig tartó ismétléses tanulás jó hatással van a memóriára, de az emlékezést még jobban segíti, ha a megjegyzendő elemeket különböző egyéb tényezőkkel is párosították, a körülmények tehát némileg változtak. Például ha meg akarjuk jegyezni egy idegen nevét, hasznos lehet a név megismétlése, de a személyre vonatkozó különböző információkhoz való társítása még jobb.
Benjamin Rottman, a tanulmány társszerzője azt mondja, az asszociatív emlékezet – a memorizálandó és a vele párosított egyéb dolog – számára előnyös a stabilitás.
A hosszabb ideig tartó tanulási folyamat a pontosan ismétlődő információk megjegyzésének kedvez.
Ha például egy új ismerős nevét és életkorát szeretnénk elraktározni, az a leghatásosabb, ha mindig ugyanúgy ismételgetjük ezt a két dolgot hosszabb időn keresztül.
Cowanék tanulmánya azt bizonyította, hogy az alaposabb, hosszabb időt igénybe vevő tanulás sem biztos siker, mert az eredmény nagyban függ a tartalomtól és a tanulási időszakok között eltelt időtől is. Például változik–e az információ tartalma, és mennyi kihagyás történik a tanulási fázisok között. A tanulási módszertan is befolyásolja, hogy mennyit jegyzünk meg.
A tanulás, a bármilyen információk megjegyzése annál hatékonyabb, minél aktívabb a memorizáló. Interaktív folyamat esetén mélyebb megértés alakulhat ki. Iskolai helyzetekben az érvelő, kritizáló, véleményalkotást is magába foglaló memorizálás a hasznos, a problémák megoldása szintén jól beég az agyba, ha a tanulók maguk találják ki őket. A kritikus gondolkodás, az érvelési készség a jobb tanulás előrejelzője. Az aktívnál még egy fokkal jobb a konstruktív, ha tanulásról van szó, de állítólag a legjobb, ha valaki tanítja, amit mélyen el akar raktározni. Woody Allennel szólva, aki nem tudja csinálni, az tanítja (és akkor a kutatások szerint egyből el is sajátítja). Aki tanítani sem tudja, abból lesz a tornatanár.