A képviselő a hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg a Current Biology honlapján megjelent tanulmányt, amelyből kiderült, hogy a magyarok közvetlen, vér szerinti leszármazottai a hun harcosoknak.

Nagy Sándor hozzátette, hogy a genetikai kutatások révén igazolást nyert az a több évtizedes álláspont is, amely szerint ezeregyszáz évvel ezelőtt a magyarok nem elfoglalták a Kárpát-medencét, hanem csatlakoztak a már korábban itt élő magyarokhoz.

A genetikai vizsgálatok megcáfolták a magyarság finnugor eredetét. A honalapító magyarokból teljesen hiányzott a „proto ugor” (finnugor) genetikai örökség. A hun, avar, illetve iráni rokonság mellett kimutattak kisebb, különböző helyekhez kapcsolódó keveredéseket is – fogalmazott a képviselő.

A tanulmányban 9 hun, 143 avar és 113 magyar honfoglalás kori mintát szekvenáltak, és három magpopulációt azonosítottak, amelyek az egyes korszakokból származó, friss, európai ősökkel nem rendelkező bevándorlókat képviselik. 

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy mind a hunok, mind az avarok e „bevándorló magja” valószínűleg a mai Mongóliából származik, és eredetük a Xiongnusra (ázsiai hunok) vezethető vissza, ahogyan azt több történész is feltételezi. Másrészt a honfoglaló magyarok „bevándorló magja” a mansik, a korai szarmaták és a késői Xiongnus leszármazottai korábbi keveredéséből származott. 

Azt is kimutatták, hogy egy közös „proto-ugor” génkészlet jelent meg a bronzkorban a mezsovszki és a nganaszan népek keveredéséből, ami alátámasztja a genetikai és nyelvészeti adatokat. Emellett számos avar és magyar honfoglalás kori genetikai kiugróban mutatták ki közös hun rokonságú ősöket, ami az egymást követő nomád csoportok közötti genetikai kapcsolatra utal.

A bevándorló magcsoportoktól eltekintve azonosították, hogy az egyes időszakok egyedeinek többsége „európai őslakos” felmenőkkel rendelkező helyi lakos volt.