A mindössze 75 vadon élő egyeddel a déli rezidens gyilkos bálnákat (SRKW) a kihalás veszélye fenyegeti. A helyzet sürgősségére rávilágít, hogy egy új tanulmány szerint a populáció évente körülbelül egy százalékkal csökken.
Az Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékének Kaliforniától Alaszkáig terjedő vizeit elfoglaló, veszélyeztetett déli rezidens gyilkos bálna szinte kizárólag királylazaccal táplálkozik. E lazacok túlhalászása azonban drasztikusan csökkentette a zsákmányállat rendelkezésre állását, ami a bálnák számának katasztrofális csökkenéséhez vezetett – írja az IFL Science.
Aggasztó továbbá, hogy ezt az elsődleges fenyegetést más tényezők is erősítik, köztük az utóbbi években született nőstény bálnák alacsony száma, valamint a véletlen hajós ütközések okozta halálesetek.
A kutatók kifejtik azt is, hogy a déli rezidens gyilkos bálnák köztudottan a világ legszennyezettebb tengeri emlősei közé tartoznak, mivel a poliklórozott bifenil (PCB) túlságosan magas szintje veszélyezteti az állatok növekedését, immunműködését és szexuális egészségét.
Az életképes hímek hiánya valószínűleg a beltenyészet szintjét is növeli. A faj védelméhez ezért „agresszív intézkedésekre” lesz szükség, amelyeknek a kutatók szerint a királylazac-populációk fellendítésére kell összpontosítaniuk, miközben egyidejűleg helyreállítják a bálnák élőhelyét.
Sajnos úgy tűnik, hogy már túl késő van ahhoz, hogy a déli rezidens gyilkos bálnák állományában jelentős növekedésre számíthassunk, de a kutatók szerint az intézkedések legalább megfordíthatják a csökkenést, és évente egy százalékos helyreállási arányt hozhatnak.
A kihalás megakadályozása még mindig lehetséges, de nagyobb áldozatokat kell hozni a regionális óceánhasználat, a városfejlesztés és a földhasználati gyakorlatok terén
– hangsúlyozzák a kutatók.