A népbetegséggé vált allergiák egy részéért is a mikroműanyagok lehetnek felelősek egy nemrégiben megjelent kutatás szerint. A törökországi Kirikkale Orvostudományi Egyetem Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Kar munkatársai klinikai kísérletben mutatták ki a betegség és a mindenütt jelen lévő mérgező anyag kapcsolatát.
Aysegül Tuna és tíz kutatótársa azt vizsgálta, hogy a mikroműanyagok jelenléte, mint egy világszerte jelentkező egészség- és környezetvédelmi probléma, mutat-e ok-okozati kapcsolatot az allergiás rhinitisszel. Ez gyakorlatilag az allergiás reakciók okozta orrnyálkahártya gyulladást jelenti, amelyet általában pollen, poratkák, állatszőr vagy egyéb allergének váltanak ki. Összesen 66 személy vett részt a prospektív kutatásban, két csoportra osztva. Az elsőben 36 allergiás rhinitisben szenvedő beteg, míg a második csoportban 30 egészséges önkéntes vett részt.
A résztvevők életkorát és egyéb, a kutatásban releváns adatát az allergiás Rhinitis Pontszám eredményeivel együtt rögzítették, majd a betegek orrváladékában mikroműanyagokat vizsgáltak. A csoportokat, vagyis az allergiás és a nem allergiás emberek eredményeit összehasonlítva meglepő eredménnyel zárult a vizsgálat. Az allergiás csoportban a mikroműanyag sűrűsége az orrváladékban lényegesen magasabb volt, mint a kontrollcsoportban.
Az Allergiás Rhinitis Pontszám eredményeiben az allergiás csoport és az egészséges kontrollcsoport között egyértelmű, szignifikáns eltérés mutatkozott. Mivel nem volt említésre méltó különbség a csoportok között az életkor és a nem tekintetében, a tünetekért a mikroműanyag lehet felelős. A kutatók szerint mivel több mikroműanyagot találtak az allergiás rhinitisben szenvedő betegek szervezetében, megállapítható, hogy van kapcsolat az allergiás tünetek és a mikroműanyagok jelenléte között.
Bár a vizsgálat relatíve kis elemszámmal történt, de az eredmény mindenképpen egy újabb érdekes aspektust tárt fel a mikroműanyagok egyre szaporodó, ismert egészségügyi hatásai kapcsán, legutóbb szív- és érrendszeri hatásokra derült például fény. Nem mehetünk el többé lehunyt szemmel a környezetszennyezés mellett, hiszen ma már sorra jelennek meg a műanyagok újabb és újabb egészségkárosító hatásáról neves és hiteles orvosi szakmai lapokban cikkek
– mondta el az Indexnek dr. Zeke Helga klinikai genetikus, aki hozzá tette, eljött az ideje a műanyagok használatának mérséklésének, és már pusztán azzal, ha kevesebb műanyag palackot vásárolunk, sokat tehetünk magunkért és a környezetünkért.
A leghatékonyabb megoldást azonban a műanyag palackok használatának kivezetése jelentené, ami sokáig úgy tűnt, hogy alternatív megoldás hiányában nem kivitelezhető. A szakértők szerint azonban az alumíniumpalackok mind az újrahasznosítás, mind pedig a környezetre gyakorolt negatív hatások tekintetében is megfelelő alternatívái lehetnek a műanyag palackoknak.
A Magyar Tudományos Akadémián a napokban mutatta be a RISK–MP projektkonzorcium a kommunális szennyvizeken keresztül kibocsátott mikroműanyagok vizsgálatának legújabb kutatási eredményeit. Kiderült, hogy a szennyvíztisztító telepek annak ellenére távolítják el nagy hatékonysággal a mikroműanyagokat, hogy rendeltetésszerűen nem ilyen problémák megoldására tervezték azokat. A szennyvíztisztítás során zajló folyamatok eredményeként a tisztított vízzel a beérkező mikroműanyagoknak mindössze 0,1–3 százaléka kerül a befogadó felszíni vizekbe.
A tisztítandó szennyvízzel beérkező mikroműanyagok egy részét a rácsszűrés során keletkező szeméttel a mechanikai tisztítási fokozatban eltávolítják, azonban a homok- és zsírfogóból kikerülő hulladékáramokkal jelentős része kerül a szennyvíztisztítás során keletkező szennyvíziszapba – írja összefoglalójában a Laboratórium.hu.
A vizsgálatok alapján a szennyvíziszapban közel 80 részecske volt kimérhető egy gramm szárazanyagban. Számításba véve a Magyarországon évente keletkező közel 170 ezer tonna szennyvíziszapot, ez mintegy 13 000 milliárd részecskét jelent, ami tömegre vetítve 1320 tonna mikroműanyag.
A leggyakrabban kimutatott mikroműanyag-típusok a szennyvíziszapban a poliészter (például PET), polietilén és polipropilén voltak. A kutatást végző szakemberek kiemelték, hogy a tisztított szennyvízzel és a szennyvíziszappal a környezetbe kerülő mikroműanyag mennyiségének elsődleges csökkentési lehetősége a szennyvíz keletkezési helyén van; vagyis minél kevesebb mikroműanyag kerül a háztartásunkban keletkező szennyvízbe, annál kevesebb jut vissza a természetbe.
Ennek lehetséges módjai:
Az európai közösségi szabályozásban már megjelentek az első rendeletek a mikroműanyag-összetevők kivonásáról, és további jogszabályok vannak előkészületben a környezet védelme érdekében.