Mi lehet szomorúbb annál, mint hogy egy újonnan felfedezett faj máris veszélyeztetett? Ez a helyzet a tigrismacska egyik alfajával, de valószínűleg a Húsvét-sziget közelében megtalált új állatok sem sokáig örülhetnek. A kanadai Schmidt Ocean Institute kutatói szerint vízi rezervátumot érdemelnének a különleges állatok.
Az etológusok óriási öröme, mikor új állatfajokat fedeznek fel, és mivel az ember egyre messzebb jut el, és egyre kevesebb érintetlen területe van a bolygónak, ez egyre sűrűbben fordul elő. Friss hír, hogy brazil kutatók felfedezték az Oncilla, avagy Leopardus tigrinus, vagyis tigrismacska egy új alfaját. De sajnos a fajt máris a veszélyeztetett kategóriába is sorolták.
A ragadozó tigrismacska maximum 2,5 kilogramm, 40–50 centiméter hosszú, Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Képes nagyon magas fákra is felmászni és kisebb élőlényekkel táplálkozik. Mostanáig két fő alfaját ismerték, az északi és déli tigrismacskát, de létezik több kisebb alfaj is. A most „felhős tigrismacskának” (Leopardus pardinoides) elnevezett fajról azonban eddig nem volt tudomása a kutatóknak.
Az új macskafajt Dél- és Közép-Amerikában fedezték fel, és Costa Ricában, Kolumbiában, Peruban, Bolíviában és Argentínában is megtalálták a nyomait. Ez a többi tigrismacskáétól eltérő régió, mert a Guyanai–masszívum szavannáin él az északi tigrismacska, a déli pedig Brazília középső és déli részén, Paraguayban és Argentínában őshonos. Sajnos a tigrismacska összes faját a kihalás fenyegeti az élőhelypusztítás, vadászat (népszerű a szőrméje) és az erdőirtás miatt. De fajának tisztaságát az is veszélyezteti, hogy túl jól megtalálja a hangot a csíkos pampamacskával, ami megint egy másik vadmacskafaj.
De nem csak a szárazföld kecsegtet új fajokkal, nemrég több mint 50 új fajt fedeztek fel a Húsvét-sziget közelében egy tengeri expedíció során. Az itt talált soha nem látott lények között voltak tintahalak, halak, korallok, puhatestűek, tengeri csillagok, üvegszivacsok, tengeri sünök, rákok és homár is. Az újdonságok a Csendes-óceán víz alatti környezetét jelenleg is vizsgáló Schmidt Ocean Institute R/V Falkor nevű szervezetéhez fűződnek, ami egy éve a Galápagos–szigeteknél tett hasonló felfedezést.
Most a Sala-y-Gómez–szigeten, ami egy Chiléhez tartozó kis lakatlan sziget a Csendes-óceánban 400 kilométerre kelet-északkeletre a Húsvét-szigettől, és egy vulkáni hegylánc része, a kutatócsapat 160 különböző fajt azonosított, ezek minimum egyharmada teljesen ismeretlen volt eddig a tudósok előtt. A szigetről eddig ismert volt, hogy bálnák, tengeri teknősök, kardhalak, tonhalak és cápák otthonául szolgál, de most ráleltek arra a különleges korallfajtára is, ami a tenger mélyén fluoreszkál. És találtak olyan durcás arcú halat is, ami a tengeri varangyok családjába tartozik és tényleg úgy néz ki, mint egy szomorú smiley.
Egy új mélytengeri sárkányhalra is rácsodálkoztak, ami az eddig ismert viperahalfélék családjába tartozik, ez is félelmetes külsejű és nagy, agyarszerű fogai vannak. A mélytengeri viperahalfélék akár 2000 méteres mélységig is le tudnak úszni, vicces, hogy a faj nőstényei bajszosak és nagy fogaik vannak, hosszuk akár a 40 centimétert is elérheti, a hímeknek viszont nincs arcszőrzetük, se foguk és alig 5 centiméteresek.
Egy Chrysogorgia nevű puha korallcsaládot, polipot és homárt is találtak a lakatlan sziget északi szárnyán.
Ahogy a kutató szervezet, a Schmidt egyik vezető tudósa mondta, az expedíció során összegyűjtött adatok segíthetnek új rezervátumok létrehozásában akár a nyílt tengeren is. A kutatócsapat egyébként vízrajzi felmérést is végez a tengerfenék földrajzi jellemzőiről: 78 000 négyzetkilométernyi területet térképeztek fel, hat olyan hegyet is találtak, amelyekről eddig semmilyen feljegyzés nem állt a rendelkezésükre. Ezek a víz alatti hegyek kialudt vulkánok maradványai, és ahogy az IFLScience fogalmaz, a „biológiai sokféleség kaptáraiként” szolgálnak. Mélytengeri korallok, szivacsok, halak, lábasfejűek és rákfélék is élnek rajtuk és a belsejükben.
A Schmidt Ocean Institute idei második sikeres expedíciója volt ez ebben a régióban, az első februárban zajlott, akkor 100 új fajt tártak fel, többek között korallokat, szivacsokat, tengeri sünöket és homárokat. A kutatók az ismételt eredményes út után úgy nyilatkoztak, a különleges és érintetlen ökoszisztéma egyedülálló biológiai sokféleséggel rendelkezik, ezért megérdemelné a megfelelő védelmet.