Meglepő eredményt hozott egy új, az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát és a stresszélmények összefüggését vizsgáló tanulmány: e szerint a gyermekkori stresszfaktor erősebb kockázati tényező, mint az egyéb életszakaszokban fellépő szorongató élmények.
Az Alzheimer-kór, a demencia egyik típusa, jelenleg világszerte mintegy 50 millió embert érint, és ez a szám 2050-re várhatóan megháromszorozódik. Az Annals of Neurology című szakfolyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány a stresszes életesemények és az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata közötti kapcsolatot vizsgálja.
Kiderült, hogy az életközepi vagy gyermekkori stresszfaktorok erősebb összefüggést mutatnak az Alzheimer-kór kockázati tényezőivel, mint az egész élet során felhalmozódó stressz – írja a Psypost című lap.
A korábbi kutatások a különböző pszichológiai tényezőket, például a depressziót, a szorongást és a krónikus stresszt az Alzheimer-kór lehetséges kockázati tényezőiként azonosították. Mint kiderült, ezek a tényezők olyan biológiai válaszokat aktiválhatnak, amelyek hajlamosíthatják az egyéneket a betegségre.
Az új tanulmány – bővítendő a fenti megállapításokat – kifejezetten a stresszes életesemények szerepét vizsgálja az Alzheimer-kór kialakulásában.
A stresszes életesemények olyan történések, amelyek jelentősen megzavarják az egyén megszokott rutinját, és jelentős pszichológiai és érzelmi alkalmazkodást igényelnek. Ezek az események a személyes veszteségektől – ilyen például egy szerettünk halála – az olyan jelentős, életünkben beálló változásokig terjedhetnek, mint a válás, a munkahely elvesztése vagy súlyos egészségügyi problémák.
A vizsgálathoz a projekt 2743 olyan kognitívan nem sérült résztvevőt vizsgált, akiknél fokozott az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata, elsősorban azért, mert legalább egy szülőjüknél diagnosztizálták a betegséget.
Részletesen felmérték a résztvevők egészségügyi állapotát, mentális funkcióit, vérvizsgálaton alapuló genetikai vizsgálatot végeztek rajtuk, valamint agy-gerincvelői folyadékot is begyűjtöttek tőlük. Ezenkívül MRI-vizsgálatoknak vetették alá a pácienseket, hogy értékeljék az agy szerkezetét és a szürkeállomány térfogatát.
A kutatók interjúkat is készítettek az alanyokkal, előre meghatározott, 18 olyan életeseményt tartalmazó lista segítségével, amelyekről ismert, hogy potenciálisan jelentős pszichológiai alkalmazkodást igényelnek. Így állítottak össze egy átfogó profilt a stressznek való kitettségéről a különböző életszakaszokban. Meglepő eredményt kaptak, kiderült ugyanis, hogy az egyes személyek életében bekövetkezett stresszes életesemények teljes száma nem járt együtt egységesen az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatával.
Az elemzés árnyaltabb összefüggéseket is feltárt, e szerint a gyermekkorban és a későbbi felnőttkorban bekövetkező stresszhatások erősebben korreláltak az Alzheimer-kór kockázatának mutatóival.
Ez arra utal, hogy a korai életkori stressz hosszú távú gyulladásos válaszokat válthat ki a szervezetben, amik potenciálisan hozzájárulhatnak az Alzheimer-kór későbbi életkori kialakulásához.
A középkorúaknál tapasztalt stresszes életesemények pedig befolyásolhatják az Alzheimer-kórral összefüggő korai kóros folyamatokat.
A kutatók azt is megállapították, hogy az Alzheimer-kór kockázati tényezői az életben felhalmozódott stresszes életesemények hatására eltérnek a férfiak és a nők között.