Amerikai pszichológusok és szociológusok is azt mondják, amit a magyar szakértők: sokszor jobb a válás, mint a civakodás, és a nők jobban feltalálják magukat a válás után, mint a férfiak. Legyenek akár anyák, vagy egyedülállók, ők újra önmagukra találhatnak, felfedezik az új autonómiát, szabadidőt, hobbit, barátokat. Széppé tehető kudarc lehet a válás.
Itthon is az a tapasztalat, hogy a nőket felszabadítja a válás, a férfiak viszont a szakítás után lelkileg sérülékenyebbek és nehezebben birkóznak meg a rájuk szakadó űrrel. Mégsem fordulnak szakemberhez. Egy amerikai kutatás is azt bizonyította, hogy a nőknek jót tesz a végleges és hivatalos szakítás. A válás sokkal gyakoribb és elfogadottabb manapság, mint néhány évtizede, az amerikaiak 55 százaléka gondolja, hogy az emberek a kelleténél tovább maradnak a rossz házasságokban.
A válás még gyerekkel együtt is lehet pozitív esemény, ha megfelelő körülmények között történik. Paul R. Amato, a Penn State University szociológusa a házasságok minőségét és a válásokat kutatja. Már több mint húsz évvel ezelőtt leírta a válás szülőkre és gyerekekre gyakorolt következményeiről, hogy a válás sok fél boldogságát eredményezheti. Ennek oka, főleg a nőknél jelentkező új autonómia, a privát fejlődés, az önbizalom növekedése, az erősebb kontroll saját életük felett. Az elvált anyukáknál a karrierlehetőségek is megsokszorozódtak. Fellendült a társadalmi életük, boldogabbak lettek.
Régen a tanulmányok elsősorban a válás negatív következményeit vizsgálták, pedig számos jó hatást is ki lehet mutatni. Connie R. Wanberg, a Minnesota Egyetem professzora, társszerzője a válás és a munka kapcsolatát vizsgáló tanulmánynak. Hiába kutatja már jó pár éve a témát, még őt is sokkolta, hogy hányan mondták, a válás után jobban teljesítettek a munkában is!
A londoni Kingston Egyetem korábbi tanulmánya szerint a nők a válást követő ötödik évben is boldogabbak voltak, mint korábban bármikor. Felszabadulnak, és általában a válási procedúrát sem egyedül csinálják végig, vannak támogató kapcsolataik, barátaik, nem fordulnak az alkohol felé, mint sok férfi. De persze sokáig ez sem változtatott azon, hogy
a válás a kudarc kategóriába esett, még akkor is, ha a házasság boldogtalan volt.
Ma már nem annyira jellemző a válás megbélyegzése és elítélése, sokan a második vagy harmadik házasságukban élnek, de néhány évtizeddel ezelőtt a válásra még iszonyúan káros, a gyerekekre romboló hatású folyamatként tekintettek. Ma már úgy gondolkoznak erről a pszichológusok, hogy a válásnak nem kell feltétlenül borzalmasnak lennie, de a kisgyerekkel elváló anyákat még mindig megbélyegzi a társadalom, hiszen az anyának minden kultúrában a család szükségleteit kell előtérbe helyeznie a sajátjai helyett.
A hazánkban is járt The New York Times-bestsellerszerző, Esther Perel írja az Affér, avagy gondoljuk újra a hűtlenséget című könyvében, hogy
az otthon, a házasság és az anyaság mindig a nők nagy részének vágya volt, de ugyanez a tér az, ahol a nők már nem érzik magukat nőnek.
Talán ezért lehet, hogy a válás megnövelheti a nők libidóját. Tammy Nelson szexológus azt állítja, azok a nők, akiknek a házasság alatt alacsony volt a libidója, gyakran szexuálisan felszabadulnak a válás után. Vagyis a házasságban sem veszítették el szexuális érdeklődésüket, csak az adott személy, aki sajnálatosan épp a férjük volt, nem izgatta már őket. Egy 2018-as tanulmány középkorú hetero, biszexuális és transz elváltak körében azt találta, hogy míg a nők egy része megbánta házassága végét, a válás kimozdította őket a komfortzónájukból, és szexuálisan felszabadította őket.
Az elvált anyák esetében az amerikai statisztikák kimutatták, hogy több szabadidejük lett, jobban tudtak koncentrálni a munkára és – most jön a legjobb – kevesebb időt fordítottak a házimunkára. Ha fele-fele arányban megoszlik a felügyeleti jog, az anyák több időt fordíthatnak hobbijaikra, barátaikra, utazásra, de még felnőtt gyerekeikre is. Az apák ezzel szemben kevesebb időt töltenek gyerekeikkel, főleg a nagyfiaikkal, mert a fiúk sokszor az apákat hibáztatják a válásért.
Lyz Lenz a The New York Times szerzője egyenesen odáig megy, hogy a válást meg kell ünnepelni, ő például elégette az esküvői ruháját, hogy ne emlékeztesse elvetélt álmaira. Szerinte a bátorságért, az önismeretért és saját magunk boldogságának előtérbe helyezéséért kell ünnepelni. Ez talán kicsit szélsőséges álláspont, mások inkább azt hangsúlyozzák, az a fontos a jó válásnál, hogy a volt házastársak tiszteletben tartsák egymást, de tény, hogy a kultúránkból hiányzik a házasságból való kilépés rítusa. Pedig a válás már az egész planétán elterjedt társadalmi jelenség.