Nem csak REM-fázisban történhet alvajárás, fedte fel egy új tanulmány. Vannak, akik emlékeznek álmaikra, mások nem, noha álmodnak, de az éjszakai mászkálást, beszédet jellemzően senki sem tudja felidézni. Pedig fontos lenne figyelni rá és kezelni, mert a nappalokat megkeserítheti az éjszakai vándorlás és csevej.
Miért is álmodunk, vágtatunk szavannákon unikornisok hátán, vetjük magunkat a mélybe, repülünk keleti szőnyegeken, bulizunk sztárokkal, akik még fel is csípnek minket, vagy körhintázunk elhunyt szeretteinkkel? Egyes vélemények szerint a valóságon túli hihetetlen dolgokkal telített álmok az agyat készítik fel, hogy nappal éber legyen, készen álljon, ha valami váratlan történik, ne tunyuljon el a kiszámítható valóságtól. Az élet néha unalmas, az álmok viszont megakadályozzák, hogy hozzá simuljunk a világ modelljéhez.
Az alvás szakaszait megkülönböztethetjük aszerint, hogy milyen mélyen feledkezünk bele ebbe a csodálatos tevékenységbe. Sokan, sőt egyre többen, csak irigykednek azokra, akik jó alvók, mert a sok stressz sajnos senki pihenését nem könnyíti meg, a napi hajtásból nehéz kikapcsolni és megnyugodni. Ha sikerül, ezt tapasztalhatjuk:
Ekkor agyunk olyan aktív, mintha ébren lennénk, ez a fázis segíti nappali tevékenységeinket és emlékeink megszilárdítását is. Szabályozói speciális gének, amelyek eldöntik, mennyi REM-alvásban lesz része az egyénnek. Egy egerekkel végzett kísérletből kiderült, hogy a kis rágcsálók túlélik a REM–szakasz nélküli létet is, bár az még kérdés, hogy ez a periódus kulcsfontosságú-e a tanulás és a memória funkcióiban. Az agy egyébként álmodás közben megszilárdítja a napközben átélt pozitív érzelmeket, és csökkenti a negatív érzelmek konszolidációját.
Alvajárás feltehetően stressz, fáradtság, alváshiány, szorongás, gyógyszerek miatt alakul ki. Különös, egzotikus jelenség, ami azonban épp elég sok embert érint ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak vele a kutatók. A Holland Idegtudományi Intézet szakemberei az alvajárást vizsgálták új tanulmányukban, ami a gyerekekre jellemzőbb, de a felnőttek egy jelentős hányadánál is előfordul. Az eredmények meglepték a kutatókat. Ha mi magunk nem is voltunk még alvajárók, biztos tapasztaltuk már családtagjaink egyikén, vagy ismerősünkön, szobatársunkon, hogy felkel az éjszaka közepén, mászkál, esetleg szaladgál, értelmesen válaszol a neki feltett kérdésekre:
– Mit csinálsz? – Semmit!
Mindezt nyitott szemmel, miközben álmodik. Reggel ebből semmire sem emlékszik, vagyis öntudatlanul követte el éjszakai kalandozásait, amelyek viszont fáradttá és nyűgössé tehetik napközben.
Francesca Siclari vezette azt a kutatócsoportot, ami az alvajárástól szenvedő betegek agyi aktivitását vizsgálta. Siclari és csapata azokra a betegekre összpontosított, akik nem REM-alvásfázis közben tapasztalják az alvajárást, ugyanis akkor ugyanúgy előfordulhat az éjszakai aktivitás, sőt az alvás bármelyik fázisában. A nem REM-fázisban alvajárók álomszerű élményekről számoltak be, és mintha öntudatlan, automata módon cselekedtek volna. Nehéz mérni az alvajárás alatti agyi aktivitást, de elektródák és speciális elemzési technikák segítségével tiszta jeleket mértek még a beteg mozgása közben is.
Két felvételt készítettek két alvásról: első éjszaka a beteg normálisan alszik, második éjszaka ébren tartják, és csak másnap reggel engedik újra elaludni. Az epizód után az alanyokat kifaggatják élményeikről, a mélyalvásos epizódok 56 százalékában álmokról számoltak be az alvajárás során. Gyakran stresszes helyzeteket meséltek el: veszélyben voltak, például valaki azt hitte,
leesik a plafon, más az ágyneműben kereste elveszett babáját, és ugyanő próbálta az ágyban felállva megmenteni a falon lecsúszó katicabogarakat.
A kísérleti csoporttagok 19 százaléka semmilyen éjszakai fennforgásról nem számolt be, néhányan pedig azt mondták, hogy volt valamilyen élményük, de nem tudják felidézni a részleteket. A három csoport agytevékenységének összehasonlításával Siclari és munkatársai úgy találták: az, hogy milyen állapotban van valaki, például mennyire fáradt, meghatározza, hogy teljesen öntudatlan lesz-e éjszaka, vagy átél álmot. Ha mesterségesen aktiválják az agyat, miközben már álmodik valaki, akkor az aktiválás hathat az álmaira. Az alvajárást átélők ritkán azonosítják és tartják fontosnak a járkálást kiváltó hangot, inkább a közelgő veszélyekre összpontosítanak.
Az alvajárás itthoni kutatásáról G. Németh Györgyöt, a Magyar Alvás Szövetség elnökét kérdeztük. Elmondta, hogy a lakosságnak még csak kis százaléka érintett, de a „még”-en van a hangsúly, ugyanis a koronavírus-járvány óta az összes alvásprobléma előfordulásának száma megsokszorozódott. Ez összefüggésben áll a rosszabb társadalmi közérzettel, a háborúval.
Nőtt a fenyegetettség és a bizonytalanság érzése. A belpolitikai feszültségek is begyűrűznek az emberek életébe, ami megnehezíti a nyugodt pihenést.
A Magyar Alvás Szövetséget is felkeresik alvajárási problémákkal. Egyszer egy esküvő előtt álló fiatal pár látogatta meg őket, és kért segítséget, mert a rendszeresen alvajáró vőlegénynek a lapostévé szétzúzta a lábát éjjeli vándorlása során. Orvosolni akarták már a bajt. G. Németh György elmondja, hogy az alvajárás idegrendszeri probléma, nem szervi baj, mint például a horkolás. Lehet gyógyítani, de hosszadalmas folyamat, nem elég bekapni egy pirulát, mivel az csak a tüneteket enyhítheti, de nem gyógyít meg.