Egy új tanulmány szerint Naprendszerünkben lapul egy kilencedik bolygó is a már ismertek mellett. Megtalálni egyelőre nem sikerült, bár helyét már nagyjából behatárolták, de még nem bukkantak rá. Sok űranomália azonban arra utal, valóban létezik.
A Naprendszer nyolc bolygóját a legtöbben kapásból fel tudjuk sorolni, és talán még a megkülönböztetésüket is ismerjük. Vannak a Föld típusú kőzetbolygók: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, illetve a Jupiterre hasonlító óriásbolygók, azaz a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. Michael E. Brown amerikai csillagász szerint viszont van egy 9. bolygó is. 2016-ban a Kaliforniai Technológiai Intézetben (Caltech) vetették fel kollégáival, hogy létezhet egy óriási bolygó, amelynek tömege akár a Föld tömegének tízszerese is lehet, és a Naprendszer peremén csücsülhet.
Majdnem 200 év telt el azóta, hogy a csillagászok utoljára felfedeztek egy új bolygót Naprendszerünkben – de hogy találtak új bolygót akkor, mikor a technika még gyerekcipőben járt? Már a 19. században a távcsövekkel megfigyelhető rendellenességekből készítettek számításokat, jóslásokat a bolygók nagyságára, helyzetére vonatkozóan. A Naprendszer legújabb tagjára is rábukkantak már 178 éve: a Neptunuszt 1846-ban egyszerre fedezte fel egy francia és egy angol csillagász. Urbain Le Verrier és John Couch Adams vette észre egymástól függetlenül, hogy a 60 évvel korábban megtalált Uránusz pályáján olyan rendellenességek vannak, amelyek csak egy másik, távolabbi bolygó jelenlétével magyarázhatók.
Brown és csapata 8 évvel ezelőtti sejtése tanulmánnyá érett, publikálták, de még szakértői értékelésre vár. A kutatásban a Naprendszer peremén lévő objektumok mozgását szimulálták, és ebből arra következtettek: egy a millióhoz az esélye annak, hogy nem létezik egy kilencedik óriásbolygó a Naprendszerünkben. Michael Brown szerint ezt a Naprendszerben távolabb keringő törpebolygók és aszteroidák mozgása indokolja. Ezeket transzneptuni objektumoknak vagy TNO-knak nevezik, és a felőlük észlelhető gravitációs mintákból érkező jeleket vizsgálják a csillagászok. Latolgatják, hogy nem csupán apró űrsziklák csoportosulásai generálják-e az észlelt gravitációs hullámokat. A chilei Vera C. Rubin Obszervatórium 2021 eleje óta pásztázza az eget a kilencedik bolygó felfedezésének reményében.
A legnagyobb ismert transzneptunuszi objektum az Erisz, és már az is felmerült, hogy ez lenne a kilencedik bolygó, de nem így van. Néhány transzneptunuszi objektum szélsőséges pályával rendelkezik: nem a Nap körül keringenek körpályán, hanem inkább a csillagközi tér felé nyúlik a mozgásuk, majd visszatérnek a Neptunusz felé.
2003 óta ismerjük a 90377 Sednát, egy transzneptunuszi törpebolygót, ami egy hosszú és keskeny pályán mozog. A 2016-os tanulmányban transzneptuni objektumok mozgását vizsgálták, például a Sednáét is, és 99,993 százalékos valószínűséggel kiszámították, hogy az objektumok sajátos pályája nem a véletlennek köszönhető, hanem egy olyan bolygónak, ami sokkal nagyobb, mint a Föld, és távol van a Naptól. Brownék megvizsgáltak 17 transzneptuni objektumot kevésbé extrém pályával, nem olyan távol a Naprendszerben, és a csapat több szimulációt is lefuttatott. Ezek alapján
szinte esélytelen, hogy nincs kilencedik bolygó.
Az év elején jelent meg Brownék újabb tanulmánya, ebben leírják, hogy már alaposan átpásztázták az új bolygó feltételezett területének 78 százalékát, de még nem találtak semmit. Jól elbújt, vagy a maradék 22 százalék rejti. De ahogy egy elméleti fizikus, Katherine Brown állítja (nem rokona Michael E. Brownnak), a rendkívüli bolygók rendkívüli bizonyítékokat igényelnek. A szkeptikusok szerint azonban a 8 évvel ezelőtti tanulmányban a 6 transzneptuni objektumot más és más égboltanalízisekből választották ki, ez torzíthatta az elemzést. Továbbá az is létező hipotézis, hogy egy kis fekete lyuk bújik meg a transzneptuni objektumok pályája mögött.
Michael Brown egyébként azt is felvetette, hogy a gravitációról alkotott felfogásunk téves, mivel a Naprendszerünk peremén lévő tárgyak keringése nem az egyetlen a megmagyarázhatatlan kozmikus jelenségek közül. Ahhoz, hogy ne essenek szét, a galaxisoknak nagyobb tömegre van szükségük, mint amennyit a tudósok feltételeznek. Talán a sötét anyag a hiányzó tömeg, vagy az új elmélet szerint a gravitáció egy még fel nem fedezett aspektusa? Brown szerint a „módosított newtoni dinamika” (Modified Newtonian Dynamics, MOND) magyarázatot adhat annak a hat transzneptuni objektumnak a furcsa keringésére is, amelyeket a 2016–os munkájukban elemeztek.
Tavaly nyári tanulmányában egy dél–koreai csillagászcsoport egyébként arról írt: a MOND megmagyarázhatja, hogy miért nem volt helyes Newton és Einstein elmélete a csillagok mozgásáról. Ennek lehetséges oka, hogy a gravitációs erő nagy távolságokon nem a távolság négyzetével, hanem a távolsággal fordítottan arányos. Ez az oka a szabálytalan mozgásuknak. Tehát a küszöbén állunk vagy egy új bolygó vagy egy új vonzási törvény felfedezésének. Egyik sem lenne piskóta.