Időről időre felröppennek a korallok kihalásáról szóló hírek és a megvédésükre tett javaslatok. Érthető, mert a tengeri ökoszisztéma fontos tagjai, de hiába, ha már veszélyeztetett világörökségi helyszín a Nagy-korallzátony, kétharmadukat a kihalás fenyegeti a Karib-térségben. Megóvásuk egyszerűbb, ha megértjük, hogy szaporodnak.
A korallok, ezek a növénynek tűnő állatok kalcium-karbonát kiválasztásával hozzák létre vázukat, ezen belül gasztrális üreg található, és ennek tetején helyezkedik el a szájnyílásuk és a tapogatóik. Ezt persze szabad szemmel nehéz felismerni. Jellemzően trópusi, szubtrópusi és mérsékelt övi tengerekben élnek telepekben. Szerepük rendkívül fontos a tengeri ökoszisztémában, ezért óriási baj a kifehéredésük, ami azért történik, mert a túlmelegedett víz hatására a korall kilöki szervezetéből az algát, ami toxikus anyagot termel.
A korallok egyrészt mintegy 4000 halfajnak biztosítanak táplálékot, másrészt a viharokat is mérsékelhetik a partok mellett. A vízi élővilág negyede függ a koralloktól!
De nem csak a felmelegedés sújtja őket, a naptejekben lévő vegyi anyagok is rossz hatással vannak rájuk. Olyannyira, hogy Hawaiin három éve már be is tiltották bizonyos összetevőjű napolajok használatát, amik serkentik a korallok kifehéredését és hajlamosabbá teszik őket a vírusokra.
Azonban ha megértjük, hogyan szaporodnak, könnyebb lesz megvédeni őket. Erre tettek kísérletet a Tokiói Egyetem kutatói, amikor olyan modelleket alkottak, amelyek megmutathatják ívásuk mikéntjét.
A korallok látványos szaporodása során peték és spermiumok billióit bocsátják a tengerekbe. Ez egy tömeges ívás, egy szinkronizált esemény, ami egy évben csak egyszer, mindig teliholdkor következik be. De hiába kutatják évtizedek óta, az, hogy mi magyarázza ezt a holdvilágos jelenséget, még mindig rejtély a kutatók között.
A nagy kérdés, hogy milyen környezeti tényezők alakítják ezt a viselkedést?
Shinichiro Maruyama, a Tokiói Egyetem docense azt mondja, azért van még mindig olyan kevés adatunk a korallok ívási szokásairól, mert szaporodási eseményük évente csupán egyszer történik, bár két-három napig is eltart. Ekkor a megtermékenyített petesejtek megkapaszkodnak a korallzátonyon, és új telepeket képeznek.
A korallok ívásának tanulmányozása természetes élőhelyükön komoly nehézségekbe ütközik, például mivel nagyon sűrű merülésre lenne szükség a megfigyelésekhez. Maruyama és csapata azonban az Okinawa Churaumi Akváriumban dolgozott, ahol 15 évre visszamenőleg végeztek megfigyeléseket a korallok ívásáról. Pontosan az Acropora zátonyépítő korallról. A tetején nyitott óriási akvárium közvetlen napfényt kap, és folyamatosan biztosított a friss tengervíz-utánpótlás. 80 különböző fajta zátonyépítő korall körülbelül 440 kolóniáját lehet itt megfigyelni.
Az itt összegyűjtött és elemzett adatokhoz a kutatók különféle környezeti változókat rendeltek, például csapadékot és szélsebességet, hogy kiderítsék, mitől függ az ívási csúcsidő. Következtetéseik szerint a
szaporodás megkezdésében a víz hőmérsékletének van a legnagyobb szerepe.
Ez már előrelépés, de kutatási forrásként még nem használták az adatokat, mert az akvárium körülményei nem természetesek. Az azonban elég biztosnak látszik, hogy az összehangolt korallívásban, ami a nagy számok törvényén alapul, vagyis többnek jobban sikerülhet a szaporodás, más is szerepet játszik. A víz hőfokán kívül a telihold és a napok hossza is döntő tényező lehet.
A tömeges ívás igen látványos: a korallok színes petéket és spermiumokat bocsátanak ki, amik felúsznak a felszínre, ezután szétszóródnak, és megtörténik a szaporodás, majd lesüllyednek a tengerek, óceánok fenekére. Ott a planulák, vagyis lárvák új korallkolóniákat hoznak létre. Ez létfontosságú a korallok sokfélesége és megmaradása szempontjából is.
(Borítókép: Alexis Rosenfeld / Getty Images)