Az elefántok összetett társadalmi hálózatokat és kommunikációs rendszereket fejlesztettek ki, feltehetőleg a csoportok, csordák kezelésére.

A hangok széles skálájával kommunikálnak, és rengeteg mindent közvetítenek magukról, állapotukról, veszélyes helyzetekről, csoportjuk mozgásáról – írja a Nature.

A tanulmány új jelfeldolgozási technikáját Kurt Fristrup fejlesztette ki, a modern technika alkalmazása pedig finom különbségeket észlelt a hívásokban, és felfedte, hogy az elefántok tetszőleges hangjelzéseket használnak, ezek pedig nevek is lehetnek.

Az állatok a hangok, gesztusok és kémiai jelek gazdag skáláját használják kommunikációra, van, hogy nagyon alacsony frekvenciájú dübörgést vetnek be, ami messze is elhallatszik – de mi meg sem halljuk őket. Ezek a hangok döntő szerepet játszanak a társadalmi kötelékek fenntartásában és a mozgások koordinálásában, különösen a csordákon belül.

Amikor a kutatók lejátszották a rögzített hívásokat, az elefántok energikusan reagáltak, felismerték hívó nevüket, de mások hívó neveire nem adtak semmilyen reakciót, vagyis szelektálnak. A néven szólítás leggyakrabban akkor történik, mikor távolabb vannak egymástól az egyedek, vagy a felnőttek kommunikálnak borjakkal.

Az még kérdés, hogy vajon tárgyaknak, helyeknek is adnak-e meghatározott neveket. Az énekhangok mellett az elefántok testbeszédet is használnak információk és érzelmek közvetítésére. Hátracsapják a fülüket, felemelik a törzsüket, hogy jelezzék agressziót, behódolást vagy izgatottságot.

A fizikai érintés is fontos: köszöntésként ormányaikat fűzik össze. A kémiai kommunikációban a szagokkal tájékoztatnak az érzelmi és szaporodási állapotról. Feromonok vannak a vizeletben, a trágyában és a szemük és a lábuk közelében található mirigyek váladékában, ami segíti őket a nagy távolságok közötti kommunikációban.