Az űripari fejlesztésekről, a jövendőbeli potenciális űrháborúkról, az űrjogokról és az itthoni űrfejlesztésekről is beszélgettünk Slezák Balázs űripari tanácsadóval. Kiderült, hogy Magyarországon is több űripari startup, rengeteg tehetség, lehetőség van, és űrmérnökképzésen is részt vehetünk.
Slezák Balázs az egyedi, űripari szoftverek fejlesztésével foglalkozó Wozify Engineering Group Kft. ügyvezetője. A cég tevékenysége kiterjed a műholdas adatok mesterséges intelligenciával történő feldolgozásától az űreszközök atmoszférába belépésének szimulációján át a Föld körüli pályán keringő adatközpont szoftverének fejlesztéséig. Úgyhogy jobb embert nem is találhattunk volna az űrforradalomról, űrháborúkról és a magyar űripar helyzetéről való beszélgetésre.
Slezák Balázs szerint a 2010-es évek elején robbant be az új űrkorszak az Elon Musk által alapított SpaceX megjelenésével, ami az űrbe jutás költségeit a töredékére csökkentette az újrahasznosítható hordozórakéták bevezetésével.
A mérvadó szám: mennyibe kerül egy kilogramm hasznos teher alacsony Föld körüli pályára juttatása?
Ez mára több nagyságrenddel csökkent, és elindította a „New Space”-korszakot, amikor egyre több cég és állam engedheti meg magának, hogy műholdakat üzemeltessen. Balázs hozzátette, hogy Musk a saját műholdflottáját is feljuttatja (vagyis igényt teremt a szolgáltatására), a Starlink több ezer kis műholdból álló csoportja (az ún. konstelláció) internetelérést biztosít a Föld bármely pontján.
Egyre több magáncég próbál a SpaceX-szel versenyezni, de űripari vállalkozást alapítani ma nem csak a rakéták fejlesztéséből lehet. Már Magyarországon is sok céget találunk, amelyek részt vesznek az űripari ellátási láncban. Ahogy Balázs mondj: „Sok kisvállalkozás helyet kap az űrben. A nagyvállalatok kiépítik az infrastruktúrát, de a kisvállalatok hozzák létre az űrgazdaságot.”
Ahogy a globális helyzet is megváltozott, úgy az itthoni is: megjelentek a magánűrcégek, vannak műholdgyártó vállalatok, alrendszereket fejlesztő cégek, és egyéb hardverbeszállítók, valamint szoftverfejlesztők, mint például a Wozify.
A jelenlegi forradalmat a költségcsökkenés és az infrastruktúra fejlődése mellett nagyban segíti a mesterséges intelligencia előretörése, ami három nagy területen ad szuperképességeket az emberiségnek:
Slezák Balázs elárulta azt is, hogy két fontos vetülete van az űriparnak: az upstream lényege, hogyan jutnak fel az ember alkotta eszközök az űrbe, és ott milyen tevékenységet végeznek. A downstream pedig azt fedi le, hogyan teremtünk értéket a Földön az űreszközök segítségével. Ennek a leggyakoribb módja a műholdas adatfeldolgozás és az erre épülő döntéstámogatás a meteorológiában, a mezőgazdaságban vagy az iparban.
Van egy műholdak segítségével működő szolgáltatás, amely nélkül már élni sem tudnánk, sőt a globális ellátási láncok is összeomlanának. Ez a GPS, már minden okostelefonban benne van.
Magyarországon mindkét fajta (upstream és downstream) vállalkozásra vannak példák.
Slezák hozzáfűzte, hogy hazánk űrbe törekvése nem egyedi, több kis ország is igyekszik az új lehetőségekből nagyobb szeletet kihasítani, például Luxemburg, amely próbál domináns szerephez jutni az űrben. Ebből is látszik, a földi ország mérete nem számít, ha kiválóan képzett tudósok, mérnökök és innovatív vállalkozók élnek ott. De itt jön képbe az űrjog kérdése. Kinek mire lehet joga odafent?
A hatvanas években megalkotott Outer Space Treaty (Világűr-egyezmény) jelenleg az egyetlen, mindenki által elfogadott irányelv, amely szerint semmilyen nemzet nem sajátíthat ki égitesteket, űrbéli objektumokat.
Az űr erőforrásait az emberiség javára kell felhasználni, ezekre nem teheti rá senki a kezét, sem a zászlaját.
Azonban – ahogy Balázs kiegészítette – az nincs szabályozva, hogy a Holdon egy magáncég bekeríthet-e magának egy területet, hogy ott termeljen ki például egy kolónia számára létfontosságú vízjeget, ivóvíz és oxigén előállításához. Most az a konszenzus, hogy mindenki használhatja az űr erőforrásait anélkül, hogy saját magának monopolizálná. De nem minden terület egyenlően értékes. A fenti példában a Hold egy szelete, ahol a vízjég található, stratégiailag fontos terület.
Az űrjog bonyolultságát az is mutatja, hogy még a világűr határában sem tudnak megállapodni a földi szereplők. Ugyan létezik a fizikusok által elismert határ az űr és az atmoszféra között, a Kármán-vonal 100 kilométer magasan, de bizonyos esetekben ez jogilag nem elég. Például ott vannak a geostacionárius műholdak, amelyek pontosan úgy keringenek a Föld körül, mint amilyen gyorsan a Föld forog, így az Egyenlítő egy adott pontja felett állnak mindig. Igaz, hogy 36 ezer kilométer magasan, de az egyenlítői országok jogot formálhatnak rájuk, mert mindig ott vannak felettük (annak ellenére, hogy űreszközök hiányában például Kolumbia semmilyen módon nem tudna a jogának érvényt szerezni). De Balázs szerint kétes a rakéták helyzete is:
Mi van akkor, ha a nem függőlegesen felszálló hordozórakéták egy másik ország területe felett haladnak át, vagy afelett robbannak fel? Akkor az űr területén történt az akció, vagy a másik ország felségterületén?
A szabályozással kapcsolatban Slezák pesszimista, szerinte a földi hatalmak általában nem tudnak kulcsfontosságú kérdésekben megegyezni, az esetleges egyezmények betartatása egy atomhatalommal szemben is nehézkes. Emiatt szinte borítékolható, hogy az űrháborúk víziója nem olyan földtől elrugaszkodott, maximum a helyszínt illetően.
Slezák szerint (remélhetőleg csak a nagyon távoli jövőben) számolni kell a potenciális űrcsatákkal, akár égitesteken, a Holdon vagy Marson is.
De nem tudjuk, milyen hatással lesz a földi országokra, ha űrjárműveik harcolnak a Holdon. Okozhat egy űrbeli konfliktus a Földön világháborút?
De Balázs szerint az űrszeméttel is foglalkozni kell, mert befolyásolhatja nemcsak az Föld körüli pályák állapotát, de a kutatásokat és a háborúkat is. A szemét az ütköző űreszköztörmelékekből keletkezik, például műholdak darabjaiból, amelyek szétszóródnak, és nagyon gyorsan mozogva (7-8 kilométert tesznek meg másodpercenként) komoly bajokat okozhatnak a kisebb darabok is. Ezért figyelik most már kiemelten az űrszemétdarabkákat, a tíz centinél nagyobbakat nyilvántartják. Újabb ütközéseknél akár használhatatlanná is válhat a Föld körüli pálya.
A Föld körüli pályán történő fegyverkezés elfogadhatatlan, és már tudjuk, az amerikaiak és a kínaiak is képesek lelőni egy műholdat, de ez óriási mennyiségű űrszeméttel jár.
A szemét elől ugyan ki tud térni a legtöbb modern műhold, de a legbiztosabb, ha elvontatják, és a légkörben hagyják elégni a nagyobb darabokat. Az igazán fenntartható megoldás pedig az űrbeli újrahasznosítás lenne, Slezák szerint erre már vannak törekvések.
A műholdütközések ráadásul láncreakciót indíthatnak el, egyre több szemét egyre több ütközéshez vezet, emiatt egy-egy Föld körüli pálya használhatatlanná válhat. Balázs szerint: „Ha egy nagyobb fegyveres konfliktus törne ki a Föld körüli pályán, az rosszabb esetben az emberiséget néhány generáció erejéig be is zárhatná a Földre, és az űr használhatatlanná válna. A GPS-műholdak nélkül egy évszázaddal visszaugranánk az időben.”
Az űrhadviselés valószínű formája lehet a műholdak ellen intézett kibertámadás, ami átvenné felettük az uralmat. De lézerrel vagy nagy energiájú elektromágneses hullámokkal is használhatatlanná lehet tenni őket, akár törmelékek nélkül. Slezák úgy véli, az sem elképzelhetetlen, hogy közelharc lesz az űreszközök között: elektromos, fúró- vagy vágóeszközökkel harcképtelenné teszik egymást, de ez egyelőre csak spekuláció.
Sci-fi-forgatókönyvnek hangozhat, de reális is lehet az „űrbirkózás”, mikor egy katonai műhold a másikat „beledobja” az atmoszférába, ahol az megsemmisül.
Balázs szerint a legfontosabbnak a kinetikus (lövedékes) eszközök mellőzésének kell lennie, hogy egy-egy katonai konfliktus ne befolyásolja az emberiség jövőbeli lehetőségeit az űrben.
Slezák űripari üzleti tanácsadóként több űrügynökséggel és szervezettel dolgozik együtt az űripari startupok támogatásában, ilyen például az Európai Űrügynökség (ESA), a NASA-val együttműködő Techstars Space Accelerator, az Egyesült Királyság Űrügynöksége, az Európai Unió két programja, az űripari innovációkat támogató CASSINI, valamint az EUDIS, ami a védelmi (katonai) innovációk piacra vitelében segíti az európai cégeket. Ezek a szervezetek kulcsfontosságúak az űripar fellendítésében, hiszen korai fázisú innovatív vállalkozásokat támogatnak mentorálással, kapcsolati tőkével és néhol pénzzel is.
Magyar cégek pályázhatnak az ESA 50 000 eurós vissza nem térítendő támogatására, akár egy alaposan kidolgozott űripari ötlettel is. A legtöbb pályázat általában a downstream irányából közelíti meg a dolgot, vagyis a műholdas adatok újszerű felhasználására hoznak innovatív koncepciókat. A magyar űrszektorra jelenleg az egymással versengés helyett az együttműködés és az egymás segítése jellemző. Ezt a célt tűzte ki magának a Magyar Asztronautikai Társaság és a Magyar Űripari Klaszter (HUNSPACE) is.
Emellett az itthoni mérnöki képzések is kiválóak, már űrmérnöki diplomát is szerezhetünk – egy szó, mint száz, megéri itthon űripari céget építeni!
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)