A nemi sztereotípiák már egész korán befolyásolják a gyerekek viselkedését. Egy 170, óvodás korú kicsi bevonásával készített vizsgálatból kiderült, a 3-5 éveseknél ugyanúgy megvannak a fiú/lány differenciált preferenciák, mint a nagyobb gyerekeknél.
A lányokat már 3 éves korban is foglalkoztatja a külsejük, a fiúk azonban egész másra figyelnek. Talán a későbbi társadalmi elvárás már az óvodások agyába is begyűrűzik, vagy mi állhat a háttérben, főleg ha nemileg semlegesen nevelő szülők gyerekei is hajlamosak a felnőtt nemi előítéletek szerint viselkedni? A Pew Research adatai azt mutatják, a szociális elvárások szerint a nőknek vonzónak kell lenni, a férfiaknak erkölcsösnek és őszintének.
A nőkön óriási a nyomás, hogy minden életkorban szépek legyenek, de a férfiaknál ez korántsem alapelvárás. Úgy tűnik, a „minden életkorban" valóban helytálló, mert már 3 évesen is meghatározó lehet a külső a kislányoknál.
Cordelia Fine idegtudós szerint a nemek közötti különbségek közül számos nem biológiailag meghatározott, hanem a társadalmi konstrukciók és a környezet hozzák létre. A társadalom írja elő a követendő nemi alapú viselkedési mintákat. A nemekhez igazított elvárások arra tanítják a fiúkat, hogy rejtsék el érzelmeiket, és azt közvetítik a lányoknak, hogy legyenek kedvesek és engedelmesek, és foglalkozzanak komolyan a megjelenésükkel.
Ezek a nemi sztereotípiák az élet minden területére hatással lehetnek, de sajnos negatívan hathatnak a fiatalok mentális egészségére. Csökkentik az önbizalmat, testképproblémákhoz vezethetnek, növelhetik az erőszakot.
A kutatások szerint a gyerekek nemhez való viszonyulása hétéves korra teljesen kialakul, ez alapján kategorizálják és értelmezik a világot.
A Kaliforniai Egyetemen 170, 3-5 éves gyermek bevonásával készítettek felmérést a kutatók, és azt találták, a lányok már 3 évesen is a díszesebb ruhákra szavaznak, a fiúkkal ellentétben, ráadásul azt is mondták, hogy a meseszereplők preferenciáiban is nagy szerepe van a külsőnek.
Az új vizsgálatban a nemi identitás erősségének kiderítésére törekedtek első körben, majd képeket mutattak a gyerekeknek különböző ruhákról, amiken szerepeltek semleges öltözetek (póló és farmer) és erősen feminin ⁄ maszkulin ruhák (öltöny vagy strasszos, lila ruha), és azt firtatták, melyiket viselnék szívesen. Foglalkozások öltözetét is megmutatták nekik, volt modell és sminkes öltözet, de visszafogottabb, tanárosnak és könyvtárosnak titulált ruha is. Később ezeket memóriateszten kellett felidézni. A kicsiknek arra is válaszolniuk kellett, mennyire és miért szeretik a különböző médiaszereplőket, szuperhősöket és Disney-figurákat. Az utolsó kérdés pedig az volt, mennyire tartják fontosnak azt, hogy valaki szép.
Összességében a lányok jobban értékelték a személyes megjelenést, mint a fiúk. Gyakrabban választottak díszes ruhákat (főleg az erős nemi identitással rendelkező lányok), és jobban emlékeztek a szép ruhákra, mint a fiúk.
A lányok ötször gyakrabban mondták, hogy egy karaktert a megjelenése miatt kedvelnek, Aranyhajat a hosszú haja és cipője miatt szerették, a fiúk viszont a tetteik alapján preferálják a karaktereket.
Például azért szeretik Pókembert, mert hálóval dolgozik.
Ennek a korai nemi különbségnek számos oka lehet, akár a média által közvetített sztereotípiák – ugyanis korábbi vizsgálatok már találtak összefüggést a médiafogyasztás és a külsővel való foglalkozás között.
De a kortársak vagy a felnőttek is megerősíthetnek bizonyos viselkedéstípusokat, a fiúk szeretnek egymással szuperhősökről beszélni, a lányok hercegnős játékokat játszani. A pedagógusok előnyben részesítik a szebb gyerekeket, és a gyerekek a szüleiktől is elleshetik a nemi attitűdöket – anya sminkel, apa nem. És úgy tűnik, ha a szülők tudatosan nemileg semleges magatartásra ösztönöznek, ez akkor sem elég a külső hatások ellensúlyozására.
(Borítókép: Justin Paget / Getty Images)