A szakembereket erősíti az a tény, hogy a legelső példányokat nem a stílusos külcsín, hanem a zord szükségszerűség hívta életre kétezer évvel ezelőtt. Méghozzá pont ott, ahol a leggyengébb a napsütés, a messzi északon, az inuitoknál, akik fókacsontokba vágott vékony résen keresztül bírták csak kémlelni a hófödte, vakítóan fehér tájat, ha nem akartak fájdalmas hóvakságban szenvedni. 

Több mint ezer évnek kellett eltelnie, hogy megjelenjenek az első sötétített lencsék barnás árnyalatú természetes füstkvarc lapok formájában, amelyeket egyszerű keretekbe illesztettek. De itt sem a nap ellen, hanem a vádlottak és a tanúk ellen védekeztek velük a szigorú bírák Kínában. Szemüveg mögé rejtették tekintetüket, hogy mimikájuk még csak véletlenül se befolyásolja az igazságszolgáltatás kényes procedúráját.

Legelőször daloló gondolások merészkedtek utcára (azaz csatornára) sötét szemüvegekben, de ők sem hiúságból, hanem azért, hogy valamennyire csillapítsák a kanálisok vizének vakító csillogását a színezett muránói üveglencsékkel.

Csak nemrégen lett divatkellék...

Aztán jött Hollywood, és annak aranykora, de az első időkben itt sem divatkellékként tekintettek rájuk, hanem a stúdiók éles ívlámpái és a vörössé váló szemek ellen védekeztek velük a színészek. Ám amikor Sam Foster 1929-ben piacra dobta a világ első tömeggyártott (Foster Grant), 10 centért árult napszemüvegeit Atlantic Cityben, megtört a jég. Egyik évről a másikra rákaptak a mozisztárok a hasznos kiegészítőre, ami nemcsak az erős fény ellen védett, de jól jött másnaposság elrejtésére és a paparazzók ellen is. Igazi multifunkciós tárgy lett a napszemüveg, és elkezdődött divatkarrierje is.

És katonai pályafutása is. Amikor Edwin H. Land, az azonnali fotóelőhívással híressé vált Polaroid Corporation társalapítója 1936-ban előállt a polaroid szűrővel, az amerikai hadsereg figyelmét is felkeltette a napszemüveg. Már régóta szenvedtek a szőrmével bélelt, párásodó védőszemüvegektől, na meg a vakítóan szikrázó, éles fényektől az egyre magasabban szálló repülőgép-pilóták, a különleges kémiai bevonatú polaroid lencsék pedig éppen ezt küszöbölték ki.

miközben kontrasztosabbá tették a formákat és élénkebbé varázsolták a színeket.

Az amerikai hadsereg lecsapott a találmányra és azonnal meg is bízta a Bausch & Lomb egészségügyi termékek fejlesztésére szakosodott amerikai céget, fejlesszen ki egy új generációs pilótaszemüveget. A fizikus-optikus innovátorok pedig előálltak a tükröződéseket megszűrő legendás Ray-Ban („ray of light ban” – fénysugár tilalma) névre keresztelt napszemüveggel, a jól ismert, sárga színű fényspektrumot elnyelő, könnycsepp alakú, sötétzöld lencsékkel. Egy évre rá már a nagyközönség is megvásárolhatta az új modellt, (a máig népszerű) Aviator fantázianéven.

személyesen az amerikai hangsereg II. világháborús győztes főparancsnoka, a mindenütt és mindenkor lezserül Aviatorban feszítő Douglas MacArthur tábornok ismertette meg a világgal az első modern napszemüveget. Innentől pedig nem volt megállás.

A first lady Jackie Kennedy, Marilyn Monroe, a fekete öves napszemüveges, Jack Nicholson, John Belushi és Dan Aykroyd a The Blues Brothers című filmből, vagy éppen Tom Cruise elválaszthatatlanok konzervatív vagy polgárpukkasztó napszemüvegeiktől.

A pilóták polárszűrős darabjait kivéve a napszemüvegek egyöntetűen divatcikkekké avanzsáltak az 1960-as évektől kezdődően, és csak egyetlen hasznos fizikai tulajdonsággal bírtak: megszűrték az erős napfényt.

Legfontosabb jellemzőjüknek leginkább a keret és a lencse formáját és színét tartották.

...és csak a minap találták fel az UV-szűrőt

Na de mi van a napszemüvegektől elvárt legfontosabb tulajdonsággal, hogy teljesen kiszűrjék a szemre (is) káros UV-sugarakat? Meglepően későn eszméltek a kutatók és a fejlesztők. Ugyan már 1801-ben felfedezte az UV-sugarakat Johann Wilhelm Ritter német fizikus, egészen az 1980-as évek elejéig kellett várni, hogy megvizsgálják, mennyire és hogyan károsítják az emberi szemet. Ekkor jöttek rá, hogy a 180–400 nanométeres hullámhossztartományba eső elektromágneses sugárzás erősen roncsolja a szemet, kötő- és szaruhártya-gyulladást, szürke hályogot és más elváltozásokat okozhat. És az amerikai űrhivatalra, a NASA-ra kellett várni, hogy ennek fényében kifejlessze az (apró cink-oxid részecskéket tartalmazó) UV-szűrő, -elnyelő bevonatokat. Már csak azért is fontossá vált a fejlesztés, mert ugyan korlátozza valamennyire, de a polárszűrő nem véd az UV-sugárzás ellen.

és egészen a közelmúltig kaphatóak voltak olyan napszemüvegek, amelyek nem vagy csak kevéssé szűrték ki a káros sugarakat. Ami talán rosszabb, mintha nem viselnénk semmilyen napszemüveget, a sötét lencsék mögött ugyanis kitágulnak a pupillák, még több UV-sugárzást engedve a retinára.

Ilyen lehetne a tökéletes Napszemüveg

Négy dolgot kell tudnia egy jó napszemüvegnek: védjen az erős fény, az UV-sugarak és a tükröződések ellen, és képes legyen kiküszöbölni a homályos látást okozó frekvenciákat, élesítve ezzel a kontrasztot.

Ma már elérhetőek az ezekkel a tulajdonságokkal felvértezett, fullextrás napszemüvegek. A kérdés azonban még mindig az, hogy létezik-e tökéletes darab?

• A polarizált lencsék kiszűrik ugyan a napfény zavaró csillogását, cserébe nem látjuk benne az autóban a műszerfalat, ezért nem alkalmas a vezetéshez. Ha ott motoszkálna a fejünkben, hogy átvertek és a matrica ellenére lehet, hogy nem is polárszűrőst sóztak ránk, akkor végezzünk el egy tesztet: keressünk egy tükröződő felületet, és nézzük az egyik lencsén keresztül, majd forgassuk el a szemüveget 90 fokos szögben. Ha a napszemüveg polarizált, akkor a tükröződés jelentősen csökken.
• Elvileg minden modell UV-szűrős lehet csak, és ha rá van írva, hogy „UV 400”, akkor hátradőlhetünk, mert ez azt jelenti, hogy a 315–400 nanométeres hullámhosszú UV-A sugárzás teljes egészét kiszűri. Ha mégis felütné fejét a kétely, akkor be kell sétálni egy optikushoz, ahol pontosan feltárják az igazságot.
• Meg kell küzdeni „a műanyag vagy üveglencse?” dilemmával is. Már tizenezer forintért is lehet venni egy megfelelő műanyag lencsés darabot a szakboltokban, az üveglencsések azonban karcállóbbak. A pilóták is ilyeneket viselnek a mai napig.
• Nem mindegy az sem, milyen a lencse színe. A szürke árnyalatok beválhatnak, a legkisebb színtorzítás mellett képesek ugyanis csökkenteni a zavaróan erős fényerőt. De védenek a tükröződés ellen is, így (a polárszűrős lencsékkel ellentétben) jó választás vezetéshez is.
• A sárga vagy arany árnyalatok csökkentik, kiszűrik a kék fényt, ami azért előnyös, mert a kék fény tükröződést kelthet (kék köd), nélküle minden világossá és élessé válik. A hószemüvegek is általában sárgák. Viszont torzítják a színérzékelést, ezért a sárga lencsék nem alkalmasak olyan tevékenységhez, amelyeknél fontosak a színárnyalatok.
• Jók lehetnek a borostyánsárga és a barnás árnyalatok szintén. Csökkentik a tükröződést, és az UV-sugarak mellett a kéket is elnyelik. A sárga lencsékhez hasonlóan a barnásak is torzítják a színeket, miközben növelik a kontrasztot.
• Megszűrik a kék fényt és csökkentik a tükröződést a zöld árnyalatok is, miközben az összes szín közül a legélesebb kontrasztot és a legnagyobb látásélességet kínálják. Nem véletlenül annyira népszerűek.
• A lila és a rózsaszínű árnyalatokkal nemcsak rózsaszínben, de príma kontrasztban is láthatjuk a világot, különösen zöld vagy kék hátterek előtt. Vadászathoz vagy vízisíhez ez a szín a jó választás.

Nem létezik ezek szerint minden körülményre ideális napszemüveg, fizikailag. De ha túl vagyunk a racionális procedúrán, akkor nincs más hátra, mint érzelmi síkra terelni a keresést, és kiválasztani a legmegragadóbb keretet, formát, dizájnt. Mivel technikailag nem túlságosan bonyolult és nem is különösebben költséges az UV-védelem, érdemes szem előtt tartani, hogy

Majd érdemes hanyagul felidézni a táncos-színész Fred Astaire elhíresült mondását, amit a napszemüvegőrült Jack Nicholsonnak mondott egykor: „A napszemüveg maga a megtestesült menőség. Nem érdemes élni nélküle.”

(Borítókép: Lisa Maree Williams / Getty Images)