Aki magasabb, az délcegebb, de nagyobb a kalóriabeviteli igénye, és ha a magasabbnál is magasabb, akkor a rákos megbetegedésekre is hajlamosabb lehet. De kiderült, nem csak a táplálkozás vagy a genetika határozza meg, hogy mekkorára növünk. Nagy szerepe van a csoportunknak és a társadalmi státusznak is.
A guatemalaiak a világ legalacsonyabb emberei közé tartoznak, a férfiak alig haladják meg a másfél méteres magasságot, a nők pedig nem is érik el. De ha gyerekként az Egyesült Államokba költöznek, nagyobbra nőhetnek, ahogy minden más bevándorló populációnál is megfigyelhető ez a változás, ha fejlettebb társadalomban találnak új otthonra. Ennek a magyarázata egyszerű, a táplálóbb ételek, a jobb egészségügyi ellátórendszer és a higiéniai körülmények egészségesebb, vagyis nagyobb embereket „eredményeznek”. De Barry Bogin antropológus szerint a gyerekek magasságát a környezet is befolyásolja, ha nagyobbak az őt körülvevő csoport tagjai, ő is magasabbra fog nőni. A testmagasság szerinte társadalmi meghatározottságú is, nem csak a genetika és a táplálkozás magyarázza a magasság variációit és tendenciáit.
A berlini fal leomlása előtt a keletnémet hadköteles férfiak körülbelül 2,5 centiméterrel voltak alacsonyabbak, mint a nyugatnémet hadköteles fiatalok. A fal leomlása után az NDK katonáinak magassága folyamatosan nőni kezdett, és öt éven belül utolérték nyugati társaikat. Valószínűleg a pozitív társadalmi és politikai változások is magyarázhatják a növekedési ugrást.
Mint megírtuk, egy svájci kutatásban azt találták, hogy a magasság régiónként ugyan változhat, de egy közösségen belül nincsenek nagy variációk. A viselkedésökológiai kutatások az állatok körében igazolták ugyanezt: a közösségekben élő állatok növekedése alkalmazkodik a csoport tagjaiéhoz, ezt „stratégiai növekedésnek” nevezik.
A merev hierarchiával rendelkező fajoknál a domináns tagok gyakran nagyobbra nőnek, mint az alárendelt tagok.
A méret viszont nemcsak az egyén szociális helyzetéről árulkodik, hanem a társadalom mögöttes politikai és gazdasági körülményeiről is.
Ha magasabb társadalmi pozícióba kerülünk, olyan hormonális változások indulnak be, amelyek előidézhetik a növekedést. Állatoknál megfigyelték, hogy a domináns nőstényeknél magasabb az ösztrogén és a progeszteron hormon szintje, mint az alárendelt nőstényeknél. És mind a domináns férfiak, mind a nők magasabb kortizolszinttel rendelkeznek.
Samantha Cox, a Pennsylvaniai Egyetem régésze hasonló különbségeket talált, amikor európai közösségek 7000 éves csontmaradványainak DNS-mintáit elemezte, és felfedezte, hogy a mai Észak-Németország területén a nők néhány centivel alacsonyabbak voltak, mint Dél-Németország, Ausztria és Szlovákia régiójának női. A férfiak őseinél nem lehetett kimutatni ilyen különbségeket. Cox feltételezése szerint a táplálkozás több akadályba ütközött északon, és valószínűleg a férfiak kapták a nehézkesen kitermelt jobb táplálékot.
1810-ben egy átlagos alsóföldi (ami a Nederland jelentése magyarul) férfi 166 cm volt, ma 184 cm, és ezzel az adattal ők Európa égimeszelői, hiszen itt az átlag férfimagasság 172-177 centiméter. A holland férfi tehát messze túlteljesít, és ha megfejtjük, miért is nyúltak az égig a szélmalmok országában, akkor talán közelebb kerülünk a magasság variációinak megértéséhez.
Az 1800-as évek közepétől Svájcból és Hollandiából indult a társadalmak demokratizálódása, nőtt a társadalmi mobilitás, ez, illetve a kiegyenlített társadalmi verseny is okozhatta a megnyúlást. Az elmúlt 200 évben Hollandiában is emelkedett az életszínvonal, csökkent a halálozási arány, elterjedtek a jó minőségű gyógyszerek és élelmiszerek, ami az emberek jobb egészségéhez és daliásabb testalkatához vezetett.
A feljegyzések szerint a 19. századi Hollandiában a súlyos betegségek kisebb testmagasságot eredményeztek, de a kevésbé súlyos fertőzések növelték a jövőbeli kórságokkal szembeni immunitást. A kutatások azt is kimutatták, hogy a szülők, főleg az anyák halála alacsonyabb testmagasságot eredményez, ami egyrészt azért lehet, mert a kicsik gondozása, etetése az ő reszortjuk, másrészt a gyász okozta stressz is visszaveti a növekedést. Az apa korai halála azonban nem vezetett magasságcsökkenéshez.
Napjainkban mintha megállt volna a néderlandi nyúlás tendenciája, a gyerekek alacsonyabbak a szüleiknél, talán az étrend minősége romlott vagy a gyerekkori elhízás akadályozza a növekedést? Talán nem is baj, mert a 190 centiméter felettieknél – a nagyobb testtömeg miatt, amiben több sejt és sejtosztódás van – már nő a korai daganatos megbetegedések kockázata.