Az Atlanti-óceáni áramlatok létfontosságú rendszere, amely az egész világ időjárását befolyásolja, már a 2030-as évek végén összeomolhat – állítják tudósok egy új tanulmányukban, ami bolygóméretű katasztrófa lenne, és átalakítaná az időjárást és az éghajlatot.
Az elmúlt években több tanulmány is felvetette, hogy a kulcsfontosságú rendszer − az Atlanti-óceán áramlása − összeomlás előtt állhat, mivel az éghajlatváltozás, az óceánok felmelegedése és a sótartalom csökkenése meggyengítette.
Az új kutatás azonban, amelyet jelenleg szakértők véleményeznek, és még nem jelent meg egyik folyóiratban sem, egy korszerű modell segítségével becsüli meg, hogy mikor omolhat össze, és a becslések szerint a leállás 2037 és 2064 között következhet be.
A legvalószínűbb évszám 2050 lehet.
René van Westen, a hollandiai Utrechti Egyetem tenger- és légkörkutatója, a tanulmány társszerzője szerint „ez igazán aggasztó”.
„Az éghajlatváltozás összes negatív mellékhatása továbbra is fennmarad, például több hőhullám, több aszály és több árvíz lehet a jövőben” − mondta a CNN-nek. „Aztán ha mindezek tetejébe még az áramlás összeomlása is bekövetkezik, az éghajlat még inkább romlani fog” – mondta Westen.
Az Atlanti-óceáni áramlás meleg felszíni vizet szállít a déli féltekéről és a trópusokról, és elosztja a hideg Atlanti-óceán északi részén. A hidegebb, sósabb víz ezután lesüllyed, és dél felé áramlik. Ez a mechanizmus megakadályozza, hogy a déli félteke egyes részei túlmelegedjenek, az északi félteke egyes részei pedig elviselhetetlenül lehűljenek, miközben szétosztja a tengeri ökoszisztémákban az életet fenntartó tápanyagokat.
Az áramlás összeomlásának hatásai a világ egyes részeit teljesen átformálnák. Az összeomlást követő évtizedekben a sarkvidéki jég elkezdene dél felé kúszni, és száz év múlva egészen Anglia déli partjáig jutna. Európa és Észak-Amerika átlaghőmérséklete − beleértve az Egyesült Államok egyes részeit is − csökkenne.
Az Amazonas esőerdejében teljesen megfordulnának az évszakok; a jelenlegi száraz évszakból esős hónapok lennének, és fordítva. Az áramlás összeomlása „igazán nagy veszélyt jelent, amelynek elkerülése érdekében mindent meg kell tennünk” − mondta Stefan Rahmstorf, a Potsdami Egyetem oceanográfusa.
Következtetéseikhez az utrechti tudósok a legmodernebb modelleket használták, és először azonosították az Atlanti-óceán déli részének egy területét, amely optimális hely a cirkuláció változásainak megfigyelésére és az adatok felhasználására. Megvizsgálták az ottani hőmérsékletet és az óceán sótartalmát, hogy megerősítsék korábbi előrejelzéseiket arra vonatkozóan, hogy az áramlás mikor érheti el a fordulópontot.
Az óceánkutatásban az összeomlás időzítésére helyezett hangsúly viszonylag új fejlemény, mondta Rahmstorf. Ez azonban jól mutatja, hogy a tudósok mennyivel többet tudnak az áramlás gyengülésével kapcsolatban.
„Néhány évvel ezelőttig arról vitatkoztunk, hogy egyáltalán bekövetkezik-e” − tette hozzá Rahmstorf. „Most pedig sokkal valószínűbbnek tűnik, mint néhány évvel ezelőtt, hogy ez meg fog történni. Alapvetően már öt olyan tanulmány van, amely azt sugallja, hogy ez még ebben az évszázadban vagy akár még az évszázad közepe előtt megtörténhet” − hangsúlyozta a német kutató. Véleménye szerint több mint ötven százalék esély van erre.