Környezetünk dúskál műillatokban és mesterséges szagokban, de szerencsére még mindig vannak olyan odőrök, amiket képesek vagyunk érzékelni ebben a sűrű kavalkádban is. Az eső illata, a csapadék áztatta föld szaga az egyik ilyen, a kutatók pedig most azt is megtalálták, mi a felelős orrunkban ezért a kiváló érzékelésért.
Mivel egyre több kemikáliát használunk illatosításra, rovarűzőként, szagsemlegesítésre, már a feromonok révén történő pártalálás sem működik, ráadásul orrunk is ellustul, egyre intenzívebb odőrökre lehet szüksége, hogy érzékelje őket.
De még mindig léteznek olyan természetes illatok, amelyeket valami csoda folytán sikerül detektálnunk, ilyen például az eső utáni föld szaga. Most először sikerült azonosítani azt a receptort, ami orrunkban érzékeli az esőillatot, vagyis a geozminnak nevezett vegyületet.
A geozmin egy olyan terpénmolekula, ami nagyon kis koncentrációban is erős illatot áraszt: ha a levegőnek csak 5 billiomod részét teszi ki, akkor is észleljük. De nemcsak mi, hanem a baktériumra vadászó férgek is, amelyek figyelmeztető jelként veszik.
A vegyületet talajbaktériumok termelik, ezeket pedig apró férgek fogyasztják el, például a Caenorhabditis elegans fonálféreg, a maga nemében tényleg elegáns, karcsú testével és 1 milliméteres hosszúságával. De számos baktérium termel olyan anyagokat, amelyek a férgek számára mérgezőek, és ha egy méregtermelő baktérium geozmint is termel, a férgek ezt is megérzik, még a mikroba felfalása előtt.
Amikor a baktériumokkal is találkozhattak a férgek, a geozmint megérezve elkerülték azokat. Azonban egy kísérletben az érzékszervüktől genetikai úton megfosztott férgeket vizsgálták, és kiderült, ezek a geozmint nem tudván észlelni, felfalták a mérgező baktériumokat.
A talaj mikroorganizmusai által termelt geozmin nemcsak az eső utáni földben jelenik meg, hanem különféle növényekben is ott lehet. Például kaktuszok virágaiban és a céklában. A geozmin kémiai jelzőanyag, ami a muslincákat például a romlott élelmiszerre figyelmezteti, a tevéket a vizes területekre vonzza. De ha így működik az állatoknál, akkor feltehetően az embereknél is. Stephanie Frank, a Leibniz Intézet élelmiszer-kémikusa azt mondja, a hal, a bab, a kakaó, a víz, a bor, a szőlő esetében a geozmin állapotromlást jelez, és az étel fogyaszthatatlanságára figyelmeztet.
Meglepő, hogy egész kis koncentrációban is képesek vagyunk érzékelni a geozmin illatát, a vízben például. A Leibniz Intézet kutatói szerint ha egy teáskanálnyi geozmint teszünk 200 olimpiai úszómedencényi vízbe, azt is kiszúrjuk.
De hogy lehet még mindig ilyen vadászkutyaorrunk?
A vegyület létezéséről 1965 óta tudnak, de érzékelésének mikéntje mostanáig rejtély volt. Dietmar Krautwurst, a Müncheni Műszaki Egyetem kutatója vezette a csapatot, amely megtalálta a nedves földillat receptorát orrunkban. A kutatók receptorszűrésbe kezdtek, és sikeresen azonosították és jellemezték a megfelelő receptort. Az általuk vizsgált 616 humán szaglóreceptor-változat közül csak egy, az OR11A1 receptor reagált a geozminra, ha releváns koncentrációban volt. De a kutatók azt is vizsgálták, a receptor reagál-e más intenzív élelmiszerszagokra.
A 177 vizsgált anyag közül csak a földszagú (szintén mikrobiális eredetű) 2-etilfenkol tudta aktiválni a receptort.
A kutatás nem csak azért jelentős, mert hangsúlyozza a vegyület biológiai jelentőségét, de akár új észlelési rendszerek innovációjához is vezethet. Ezekkel az élelmiszerek minőségét vizsgálhatjuk termelés és tárolás során, vagy az édesvízi víztárolók minőségét is ellenőrizhetjük.