Kicsit absztraktnak tűnhet az a pszichológiai vizsgálat, ami etikai elveink és az időjárás összefüggéseit vizsgálta egy évtizeden keresztül. Érdekes korrelációk derültek ki, amiket hasznos szem előtt tartani, mert rávilágítanak tudattalan elfogultságainkra, empátiánk hullámzására, döntéseink változékonyságaira.
Gondolta volna bárki, hogy erkölcsi értékeink és magatartásunk az évszakokkal együtt változnak? Úgyhogy talán a bölcs Balzacnak nem is volt igaza, mikor azt írta, „az erkölcsi válság együtt jár a politikai válsággal”, mert az erkölcsi válság az időjárási válsággal jár együtt. Legalábbis az új kutatás eredményei erre utalnak.
A British Columbia Egyetem (UBC) pszichológusai több mint 230 000 embert interjúvoltak egy évtizeden át az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában szociális viselkedésükről, konformitásról és kiderült, erkölcsi értékeink az évszakoktól függően is változnak. A tanulmány vezető szerzője, Ian Hohm, az UBC pszichológiai tanszékének doktorandusza munkatársaival a csoportkohéziót, a konformitáshoz kapcsolódó értékeket vizsgálta.
Öt alapértéket határoztak meg, amiknek változásait vizsgálták, ezek
Kötelező etikai alapoknak tekintették őket, mert ösztönzik a csoportnormáknak való megfelelést, és az egyéni jogokra és jólétre összpontosítanak. Kiderült, hogy erősebb a csoportkohézió és a konformitást elősegítő erkölcsi értékek megjelenése tavasszal és ősszel, mint télen és nyáron. Ráadásul azt is megfigyelték, ha nagyobb az eltérés az évszakok között, még kiugróbb az értékek hanyagolása, vagyis a szélsőségesebb hőmérsékletű hónapokban – például a nyári hőségben – kevésbé tartjuk szem előtt ezeket az etikai normákat.
Az értékváltozást nem befolyásolta a földrajzi hely, akár egy helyen, országon belül is változik az értékek szem előtt tartása, ha az időjárás szélsőségesebben változik. Ennek tudatában viszont meg kellene változtatnunk politikai, jogi viselkedésünket, hiszen nem mindegy, mikorra írunk ki választásokat, ha tudjuk, májusban jobban összetartunk, mint augusztusban. Sőt, a jogalkotást is befolyásolhatja, ha tavasszal erkölcsösebbek vagyunk, mert szigorúbb ítéletek születhetnek az alapértékek figyelembevételével.
Keményebb retorziót vonhatnak maguk után a társadalmi normákat megsértő bűntettek.
A tanulmány bónusz eredménye, hogy kapcsolat lehet a szezonális erkölcsi eltolódások és a szorongás között is: tavasszal és ősszel a legnagyobb a szorongás, pont akkor, mikor a legerősebb az alapértékek támogatása is. Talán a szorongás arra motiválhat, hogy a kötelező értékeknél és a hagyományos elveknél keressünk vigaszt.
Szerencsére a kutatók magatartását is analizálták már (más kutatók), mert érdekes lehet, hogy az átlagemberek erkölcsi normáit vizsgáló pszichológusok, szakemberek vajon maguk mennyire etikusan viselkednek, és hát nem annyira.
A svéd vizsgálatban 11 050 kutató vett részt, és csak két kérdésre kellett válaszolniuk. Az egyik:
Kutatóként mennyire érzi úgy, hogy korrekten követi a kutatási gyakorlatot és szabályokat a többi kollégájához képest?
Azt firtatták, elég becsületesek-e a kutatók a többiekkel szemben, adataik felhasználásakor őszinték-e, publikáláskor igazságosan járnak-e el, nem károsítják-e kutatásaikkal a környezetet. Kiderült, 44 százalékuk etikusabbnak tartotta magát, mint kollégáit a kutatási gyakorlatban, 55 százalék ugyanolyannak értékelte magát, mint a többieket és 1 százalék nyilatkozott úgy, hogy talán kevésbé erkölcsös, mint társai.
A másik kérdés úgy szólt,
saját szakterületének kutatóit mennyire értékeli etikusnak, vagyis szabálykövetőnek más területek kutatóihoz képest?
29 százalék mondta, hogy saját szakának kollégái etikusabban kutatnak, mint más területek tudósai. 8 százalék szerint ez fordítva van.
Ezek az eredmények viszont cáfolják a tudósoktól elvárható objektív és semleges hozzáállást, hiszen mikor a saját attitűdjüket kellett megítélniük, elfogultak és túlzottan magabiztosak voltak. Mondhatjuk erre, hogy ők is emberek, persze, csakhogy éppen nekik kellene tisztában lenniük azzal, hogy milyen torz, ha ilyen válaszokat adnak. Óvakodniuk kellett volna a részrehajlástól, de nem tudták megállni, ahogy az orosz anarchista filozófus Bakunyin is írta, „az ember szabadsága, erkölcsössége és méltósága éppen abban rejlik, hogy a jót nem azért teszi, mert megparancsolják neki, hanem mert megérti, mert akarja és szereti”. A tudósok, úgy látszik, nem akarták, hogy objektívebb eredmények szülessenek.