Nagy izgalmat váltott ki tudományos körökben, hogy a Rochesteri Egyetemen rábukkantak egy génre, ami segíti a sejtek helyreállítását, csökkenti az öregedés folyamatát. A rekordhosszú életet élő csupasz földikutya segítette a kutatók vizsgálatait.
A Rochesteri Egyetem biológusai és orvosai több évtizede vizsgálják az öregedés és a betegségek folyamatait. Tavaly publikálták azt a tanulmányukat, ami az idősödő agy rugalmasságát vizsgálta. Ebben a kísérletben ugyanazt a feladatot végeztették el a 37, 62 és 79 év közötti férfi és női résztvevőkkel, ülve és sétálás közben. Az eredmények azt mutatták, többen sokkal hatékonyabb problémamegoldók voltak, ha mozogtak: kognitív teljesítményük javult. Akiknél ez történt, azoknak agya rugalmasan alkalmazkodott a feladathoz, fejlődött, bizonyos frontális erőforrásokat flexibilisen használt.
Két éve került ki megint a Rochesteri Egyetem berkeiből az a tanulmány, amiben a géneket szabályozó mechanizmusokról írt Vera Gorbunova, Doris Johns Cherry és Andrej Seluanov. 26 emlősfaj génszabályozási mintázatait hasonlították össze, amiknek maximális élettartama igen eltérő volt.
Például szerepeltek az analízisben 2 évig élő cickányok ugyanúgy, mint a 41 évig virgonckodó csupasz földikutya (más néven csupasz vakondpatkány). Több ezer gént azonosítottak, amelyek egy-egy faj maximális élettartamához kapcsolódnak. Ezek a gének pozitívan vagy negatívan korreláltak a hosszú élettartammal.
Kiderült, hogy a hosszú életű fajok általában alacsony szinten expresszálják az energia-anyagcserében és a gyulladásban részt vevő géneket, de magas szinten a DNS-javításban, az RNS-transzportban és a sejtváz (vagy mikrotubulusok) szerveződésében részt vevő géneket.
A rövidebb ideig élő emlősöknél viszont nagy volt az energia-anyagcserében és a gyulladásban részt vevő gének expressziója, de alacsony a DNS-javításban, az RNS-transzportban és a mikrotubulusok szerveződésében részt vevőké.
Azt is felfedezték, hogy a cirkadián ritmushoz igazodva a rövidebb élettartammal összefüggő gének expressziója a nap egy bizonyos szakaszában történik. Vagyis megint az derült ki, hogy az alvás, főleg az éjszakai, mikor pihennek a sejtek, nagyon fontos az egészség szempontjából.
Most ugyanez a csapat Gorbunova vezetésével visszatért a csupasz földikutya vizsgálatához, ami tudományos szempontból hosszú élete és erős immunrendszere miatt olyan hasznos kísérleti alany. 41 éves élettartamával a többi rágcsálófajra legalább 10 évet ráver, ráadásul egészsége idős korában sem roppan meg.
Hogy mitől ilyen irigylésre méltóan jó a fizikuma a csupasz földikutyának? Van egy speciális génje, és a hipotézis szerint ez segíti hozzá földön túli (vagyis esetében inkább föld alatti) képességekhez. De mi történik, ha ezt a különleges gént – a HMW-HA-t, ami a nagy molekulatömegű hialuronsav előállításáért felelős – egerekbe ültetik be?
jelentősen javult az egészségi állapotuk, és élettartamuk 4,4 százalékkal nőtt.
A HMW-HA hihetetlen hatással van az öregedésre és a betegségekre, mert védi a sejteket a daganatoktól és a gyulladásoktól. Mivel a csupasz földikutyában tízszer több HMW-HA van, mint az egerekben és az emberekben, persze hogy szinte örökéletű. Ha eltávolítják a speciális gént, a csupasz földikutya sejtjei nagyobb valószínűséggel lesznek daganatosak, mert a HMW-HA megvédi az egereket a spontán daganatoktól, a kémiailag kiváltott bőrráktól és az időskori egészségesebb bélrendszert is támogatja.
A jövőbeli kutatások feltehetően fókuszba állítják majd a HMW-HA sejtszintű működésének pontos megértését, mert ha nemcsak az öregedésben, hanem különféle egészségügyi állapotokban is szerepet játszik, akkor új (humán) terápiás utakat nyithat meg. Sőt, azt is meg lehet vizsgálni, hogy a hasonló gének képesek-e védőhatást kifejteni az emberben. Persze nagy kérdés, hogy az élettartam mindenáron való meghosszabbítása élvezzen előnyt vagy inkább az életminőség javítása? Az eredmények mindenesetre biztatóak, az egyik kutató úgy nyilatkozott, már sikerült azonosítani azt a molekulát, ami lassítja a HMW-HA lebomlását.