A kutatók szenzációs leletre bukkantak Iowában: egy jó állapotú, nagyjából 13 600 éves masztodonkoponyát tártak fel egy patakmederből. A nagy kérdés, emberek végeztek-e a gigantikus állattal – és ha nem, akkor miért vannak a csontjain vágásnyomok?
Az amerikai masztodonok (Mammut americanum) óriási emlősök voltak, akik rokonságban álltak az elefántokkal és a mamutokkal. De a gyapjas mamutoknál kisebbek voltak, súlyuk 5-6 tonna lehetett. Észak-Amerikában jelentős populációjuk élt egészen a mai Alaszka területétől Mexikó középső részéig. Jelenlétüket 3,5 millió és 13 000 évvel ezelőttre becsülik az archeológusok.
A San Diegó-i Természettudományi Múzeum munkatársai szerint nem sokkal az utolsó jégkorszak vége előtt, körülbelül 11 700 évvel ezelőtt kihaltak az itteni masztodonok a melegedő éghajlat és a vadászat miatt– írja a Live Science.
A mostani lelet nem az égből pottyant a szerencsés régészek ölébe: két évvel ezelőtt ugyanitt a lakók találtak egy rendkívül hosszú csontot, az akkori vizsgálatok masztodoncombcsontként azonosították.
A lelet lendületet adott a régészeknek és a további ásatások meghozták gyümölcsüket: most ugyanitt egy hatalmas koponyát találtak, agyarral más csontok társaságában. A régészek most azt vizsgálják, minden fellelt csont ugyanahhoz az állathoz tartozik-e, és az állat halálát vajon ember okozta-e.
A radiokarbonos kormeghatározás megmutatta, hogy emberek és állatok egyszerre élhettek ugyanazon a területen, így talán valamilyen módon érintkeztek is. Emberek által készített tárgyakat is felfedeztek ugyanazon a lelőhelyen, például kőeszközöket, amik ugyan néhány ezer évvel fiatalabbak, mint a koponya, de legalább az emberek jelenlétéről tanúskodnak.
A csontokon vágásnyomokat is találtak, ami felveti a kérdést, hogy emberek végeztek-e az állattal.