Az aszteroidákat és üstökösöket rendszerint aszerint lehet megkülönböztetni, hogy mi alkotja őket, illetve milyen paraméterek jellemzőek a pályájukra. Az aszteroidák általában köves anyagból, míg az üstökösök gázból és jégből állnak. Az aszteroida kör alakú, az üstökös pedig excentrikus pályán kering. Nem ugyanolyanok, a Phaethon azonban mintha nem tudná, hova is tartozik.
Az üstökös sziklából és jégből álló fényes csillagnak tűnik az éjszakai égbolton, ami gázokat bocsát ki, és por száll róla egészen addig, amíg már csak kő marad belőle vagy porrá nem törik. Az aszteroidák viszont elsősorban sziklák, amelyek többnyire csak csendben keringenek az űrben.
A Phaethon ehhez képest egy sziklaüstökös, amit véletlenül fedeztek fel 1983-ban.
A Leicesteri Egyetem két csillagásza, Simon Green és John Davies úgy vette észre, hogy a Nap körül keringett, majd rájöttek, hogy a minden decemberben felbukkanó Geminidák meteorrajhoz van köze. A meteorraj fizikai forrása a Phaethon kisbolygó, ezek a fényes meteorok december 14 körül a leglátványosabbak, akár 120 is látható egy óra alatt.
Ellentétben a tipikus üstökösökkel, a Phaethon nem bocsát ki annyi port, pályája viszont nagyon közel van a Naphoz, közelebb, mint a Merkúr – írja a Space.com. Annyira közel, hogy felszíne akár 730 Celsius-fok körül is lehet.
És ha ilyen forró, akkor az illékony anyagok bizonyára eltűnnek a felszínéről, vagy por és gáz szabadul fel minden alkalommal, amikor közel halad a Naphoz? Vagy van egy rétege, ami megvédi az illékony anyagokban gazdag belsejét a további felmelegedéstől, ami a gáz- vagy porkibocsátás hiányához vezet?
De nem, egyik sem igaz, üstökösszerű tevékenységet mutat, gázt bocsát ki, de nem kíséri porfelhő, nem bomlik ki felszíni rétege. kérdés, hogy ugyanaz a kéreg miért tud még mindig illékony gázokat kibocsátani minden alkalommal, amikor a nap felmelegíti?
A csillagászokat nagyon foglalkoztatja a kérdés, úgyhogy elvégezték a földi Phaethon-kísérletet: meteoritforgácsokat használtak, amelyek hasonlóak a Phaethon összetételéhez, és ezeket hevítették oxigénmentes környezetben. A meteoritokban lévő kis mennyiségű kénes gáz lassan, sok ciklus alatt szabadult fel.
Vagyis a Phaethonnak még elegendő gáza van ahhoz, hogy üstökösszerű tevékenységet generáljon az egyes perihéliumokban. Mikor a felszíne felmelegszik, a mélyebben fekvő vas-szulfid ásványok gázokká bomlanak. Felületi rétegei viszonylag vízhatlanok, úgyhogy ezek a gázok nem tudnak gyorsan távozni, de felhalmozódnak a felület alatt, például pórusokban és repedésekben. Ahogy a Phaethon forog, a felszín lehűl, a gázok új vegyületeket hoznak létre. Amikor elkezdődik a visszamelegedés, ezek lebomlanak, és a ciklus megismétlődik.
Ezek az eredmények fontosak a Japán Űrügynökség Destiny+ küldetése miatt is, amely még ebben az évtizedben indul. Ez az űrszonda elrepül Phaethon mellett, kamerával, porelemzővel tanulmányozza, és részecskéket gyűjt majd.