A tiltás a legtiltottabb viselkedés kell hogy legyen a szülő részéről, mert visszafelé sülhet el, és a gyerek teljesen elmagányosodhat miatta. A perifériára szorult kiskamasz nem tudja gyakorolni a kortárs interakciókat, és még szélsőségesebb viselkedésekre vetemedhet, mint a tiltott csoport közelsége előtt.
A nem túl hosszúra nyúlt nyári szünet után beinduló iskolával a baráti társaságok is újra összeverődnek, gyakoribbá válnak a lógások, bandázások tanítás után, és a szülő csak reménykedhet, hogy gyereke nem kerül rossz társaságba. Mert azt nem tudhatja senki, hogy a csemete kikkel tölti szabadidejét sem az online, sem az offline térben.
Másrészt ha kiderül, hogy a gyerek nem túl illusztris társaságba jár, akkor anya vagy apa egyből szigort alkalmazna, hogy eltiltsa őt a kétes egyedektől. Érthető, logikus, de a pszichológiai vizsgálatok szerint visszaüthet a túlzott kontroll.
A nem túl elit haveri kör lehet kevésbé veszélyes, például ha csak a kevésbé jó tanulók menőző galerije szippantja be a gyereket, ami továbbtanulás esetén ugyan problémává válhat, de még mindig kevésbé aggasztó, mint egy cigiző, alkoholt fogyasztó, iskolakerülő kompánia mágnesessége. Ha a beszippantás megtörténik, a balhék házon kívül történnek majd, ezért a szülő azt gondolja: mások vitték a bűnbe, amikor velük volt.
Sok szülő úgy hiszi, hogy elébe mehet a problémáknak, ha eltiltja a gyereket a gyanús társaktól. Pedig ha felvesszük magunkra a pszichológus szemüvegét, akkor a gyerek új társaságát akár pozitívnak is ítélhetjük, mert
elkezdett kísérletezni, ismerkedni más világokkal, mert elég magabiztosnak érzi magát, és tudja, hogy nem lehet baja, van otthon egy támogató légköre.
Ha a gyerek nem fél rossz úton járni, és ezt akár a szülei tudomására is hozza, vagy legalábbis nem titkolja, akkor igazán bízik a szülőkben, és ennél többet nem is várhatunk egy kamasztól.
Ha viszont nem tudunk ilyen profin viszonyulni a dologhoz, akkor is inkább legyünk aggódó és ezt verbalizáló, mint tiltó szülők, ha ugyanis tiltunk, a gyerek nem fog beavatni többet az életébe, titkolózni kezd. Persze ha súlyosabbra fordul a dolog, gondoljunk, mondjuk, a drogokra, akkor nehéz megállni a tiltást, de ilyenkor gyanakodjunk: mit nem kap meg otthon, milyen szükséglete nincs kielégítve, amiért a mélység felé fordul? Ebbe, ha labilis, nem érzi biztonságban magát, könnyen beleragadhat. Ilyenkor a több figyelem segít, de a tiltással még ebben az esetben is óvatosan kell bánni.
Egy új tanulmány szerint ugyanis a kontroll, főleg ha az anya részéről jön, sokkal károsabb lehet, mint ha békén hagyja a gyereket. A The Journal of Child Psychology and Psychiatry folyóiratban megjelent, fiatalok körében végzett longitudinális vizsgálat a kritikus anya és a gyerek társasága közti kapcsolatot vizsgálta.
A kutatók 9 és 14 év közötti 290 fiút és 270 lányt kísértek végig egy tanév alatt, az év elején, közepén és végén töltettek ki teszteket velük. Ezek vizsgálták a kortársak viselkedését, az osztálytermi zavaró hatást és a szülői kritikákat is. Az eredmények pedig azt mutatták,
az anyai erőfeszítések, hogy a barátságok tiltásával beavatkozzanak a problémás kortárs kapcsolatokba, visszafelé sülnek el.
Azok az anyák, akik helytelenítették gyermekeik barátságait, súlyosbították a viselkedési problémáikat. A gyerekek társas kapcsolatai gyengültek, elidegenedtek osztálytársaiktól, nehezebben alkalmazkodtak, illeszkedtek a közösségbe.
A rossznak ítélt barátok az analízis során megérezték a társ anyjának rosszallását, és ez ellenségeskedést váltott ki belőlük ahelyett, hogy csak eltávolította volna őket a gyerek közeléből, társaságából. Úgyhogy az anyai kritika és tiltás kontraproduktív hatást váltott ki, gyengítette a gyerek kortársak közötti státuszát.
De hogy lehet máshogy megváltoztatni a gyerek társaságát, befolyásolni, hogy kikkel van? Elképzelhető, hogy a gyerek maga felismeri, hogy rossz társaságba keveredett, és eltávolodik tőlük, vagy az anya közvetlenül a barátoknak címzi kritikáját. De mind a kettő megvetést, gúnyt, kiközösítést válthat ki a „rossz” barátokból. A gyerek a folyamat végére elmagányosodhat, a többiek ugyanis kerülni kezdik, mint nem menő figurát.
De persze ott van az az út is, hogy az anyának erőszakkal, de sikerül eltávolítani gyerekét a károsnak ítélt barátoktól, csak ezt mi fogja követni? A magányos gyereknek új barátokra lenne szüksége, de ki akar barátkozni valakivel, akinek ilyen kontrolláló anyja van? Nem sokan jelentkeznek majd az új kapcsolat státuszra, vagyis a gyerek olyan valakit találhat csak magának, akit szintén kiközösítettek a többiek. Mi sülhet ki abból, ha két vagy több, a többiek által el nem fogadott gyerek kezd barátkozni?
Halmozott viselkedési problémáik lehetnek, meg kell felelniük a perifériára taszítottak helyzetének, nem is viselkedhetnek normálisan.
Nő a szorongásuk, egyre több dologgal kell megküzdeniük. És a vége az lesz, hogy a margóra szorult gyerekeket teljesen kizárják a kortárs csoportból, nem vehetnek részt a társas interakciókban, és így nem tudják fejleszteni életkoruknak megfelelő szociális készségeiket.
Hogy lehet akkor mégis elérni valami fejlesztő, pozitív módon, hogy a gyerek kerülje a rossz társaságot? Ki kell egyensúlyozni a negatív hatásokat, a szeretet, a meleg otthoni légkör megvédheti a gyereket a rossz kortárs hatásoktól. Ha a szülők bátorítják a gyereket a jó társaságra, akár otthon is szívesen fogadják a jó barátokat, vagy támogatják a szakkörökben, klubokban, különórákon való részvételt, már elindultak együtt a jó irányba. A sok beszélgetés és odafigyelés is csökkentheti a deviáns viselkedés előfordulásának kockázatát.
(Borítókép: Shutterstock)