Az elmúlt napok közbeszédét tematizáló dunai árhullám ugyan hamarosan már csak egy emlék marad, az árvízvédelemre akkor is komoly figyelmet kell szentelni, amikor éppen nem fenyeget bennünket a veszély. A megoldás pedig egyszerűbb lehet, mint azt gondolnánk, ugyanis a természetes kanyarulatokkal rendelkező folyók könnyebben átvészelik az árvizeket, miközben javítják a víz minőségét, és élőhelyeket biztosítanak a vadon élő állatok számára. A természetes árvízkezelési technikák, mint a folyók kanyarulatainak visszaállítása, így egyes szakértők szerint hosszú távon is védelmet nyújthatnak a klímaváltozás által előidézett, egyre gyakoribb és intenzívebb esőzések ellen.
Ahogyan arról vélhetően az elmúlt napokban mindenki legalább egyszer olvasott már, vagy a saját szemével is meggyőződött róla, az elmúlt évtized legnagyobb árhulláma érte el a Dunát, így Magyarország több települését is csak gátak felállításával és homokzsákok pakolásával sikerült megmenteni az egész Közép-Európában komoly problémát okozó vízfolyamtól.
Egyes szakemberek szerint azonban megspórolható lett volna a gáton sokszor tényleg csak egy fotó erejéig feltűnő politikusok (tisztelet a kivételnek) utólagos cipőtisztíttatása is, ugyanis ha a folyók természetes kanyarulatait nem szabályozzák és egyenesítik ki korábban, akkor most ilyen mértékű árvízveszély sincsen.
Az elmúlt évtizedek során a folyók kanyarulatainak kiegyenesítése világszerte megszokott gyakorlattá vált, ám egyre több szakértő állítja, hogy a folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása sokkal hatékonyabb árvízvédelmet biztosíthat, mint a legújabb technológiai megoldások, ráadásul élőhelyet is biztosít a vadon élő állatok számára. A mostani, Magyarországot is érintő árhullám fényében pláne érdemes lehet elgondolkodni ezen a természetes megoldáson, ugyanis a kanyarulatok visszaállítása hosszú távon nemcsak az árvizek ellen nyújthat védelmet, hanem a víz minőségének javításában és a biológiai sokféleség megőrzésében is fontos szerepet játszhat.
A folyók meanderezése, vagyis kanyarulatainak kialakulása a víz természetes mozgásának következménye. Azonban már több évszázad óta megesett, hogy egyes folyókat mesterségesen egyenesítettek ki, hogy növeljék a környező földterületek mezőgazdasági hasznosíthatóságát, és csökkentsék az árvizek kockázatát. Az Egyesült Királyságban a folyók 97 százaléka mesterséges akadályokkal, például zsilipekkel és gátakkal van megtörve – írja a BBC.
Ezek a beavatkozások azonban gyakran nem érik el a kívánt hatást: ugyanis a folyók természetes áramlásának megzavarásával nő az árvízveszély és romlik az élőhelyek minősége is.
Az ily módon történő szabályozás rövid távon persze valóban a víz gyorsabb elvezetését eredményezheti, ám hosszú távon súlyos következményekkel járhat. Az egyenes folyókban a víz nagyobb sebességgel áramlik, ami növeli az erózió mértékét is, és több üledéket hord magával. Ez rontja a vízminőséget, miközben a folyók kevésbé tudják természetes módon szétteríteni a vizet az ártereken. Az egyre gyakoribb és intenzívebb esőzések miatt, amit a klímaváltozás is fokoz, a folyók aztán egyre kevésbé képesek kezelni a megnövekedett vízmennyiséget, ami – nem nehéz kitalálni – árvízhez vezet.
Emiatt nem meglepő, hogy a folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása, vagyis a remeanderezés egyre népszerűbb megoldássá válik a vízgazdálkodásban. Az Egyesült Királyságban és más európai országokban is egyre több folyót alakítanak vissza természetes, eredeti állapotába, így visszaterelve azokat a természetes árterükbe is. Az ilyen jellegű helyreállítási projektek nemcsak a vízfolyások árvízi védelmét javítják, hanem élőhelyeket is teremtenek a vadon élő állatok, például halak, vízimadarak és rovarok számára.
Az angliai Swindale Beck nevű folyójának példája jól szemlélteti a kanyarulatok visszaállításának előnyeit. A folyót körülbelül 200 évvel ezelőtt szabályozták, hogy több mezőgazdasági területet nyerjenek vele. 2016-ban azonban elindítottak egy projektet, amelynek célja már a folyó természetes állapotának visszaállítása volt. A projekt eredményeként a folyó visszakapta korábbi kanyarulatait, amelyek javították a víz áramlását, a korábban eltűnő élővilág pedig újra szaporodni kezdett a folyóban.
Az ilyen típusú helyreállítás emellett csökkenti a víz sebességét, és elosztja a vízmennyiséget nagyobb területen, így a kanyarulatokkal tarkított folyókban a víz lassabban áramlik, amitől kevésbé valószínű, hogy túlcsordul és árvizet okoz a városokban és falvakban.
A remeanderezés mellett más természetes árvízkezelési technikák is egyre népszerűbbé váltak az elmúlt időben, ezek közül is kitűnik a szivárgó gát, azaz a fákkal és bokrokkal borított folyópartok visszaállítása, valamint a hódok által létrehozott duzzasztások megtartása is. Hiszen ezek a módszerek mind lassítják a víz mozgását, és lehetővé teszik, hogy a folyók természetes módon árvizet kezeljenek, így elkerülve a városok és települések elöntését.
A folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása segít megelőzni az árvizeket, javítja a vízminőséget, és élőhelyeket teremt a vadon élő állatok számára. Bár ezek a megoldások nem minden helyzetben alkalmazhatók, sok esetben hatékonyak lehetnek. A természetes árvízkezelés és a remeanderezés nemcsak környezetbarát megoldás, hanem hosszú távú biztonságot is nyújthat a klímaváltozás által sújtott területeken.
Hiába hangzik elcsépeltnek, fontos kiemelni, hogy a folyók szabályozása jelentős hatással van a klímaváltozás következményeire, ez pedig fordítva is igaz, azaz a klímaváltozás is befolyásolja a folyók állapotát.
Már köztudott, hogy a klímaváltozás miatt fokozódnak a szélsőséges időjárási események, beleértve az intenzív esőzéseket és hirtelen záporokat. Amikor a folyókat például gátakkal szabályozzák, zsilipekkel vagy csatornázással egyenesítik ki, ezek a beavatkozások gyakran csökkentik azok természetes ártérkapacitását. A folyók árterei természetes pufferzónák, amelyek segítenek a nagyobb mennyiségű víz elnyelésében és elvezetésében.
Az ártéri területek visszaállítása és a folyók természetes kanyarulatainak helyreállítása segíthet az árvízkockázat csökkentésében.
Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a szabályozott folyók, különösen azok, amelyeket kiegyenesítettek vagy mélyítettek, gyorsabban áramlanak, ami fokozott part menti erózióhoz vezethet. A gyorsabb vízáramlás ugyanis több üledéket hordoz magával, ami károsíthatja az élőhelyeket és ronthatja a vízminőséget. A klímaváltozás által okozott nagyobb árvizek és esőzések ezt a folyamatot csak tovább súlyosbíthatják.
A folyószabályozás ráadásul gyakran az élőhelyek, például mocsarak, vizes élőhelyek és ártéri erdők eltűnését okozza. Ezek az élőhelyek fontosak a biodiverzitás fenntartásában és a vízminőség megőrzésében. A klímaváltozás miatt a vízszint- és hőmérséklet-ingadozások szintén stresszt okoznak a vízi élővilág számára, és a szabályozott folyók kevésbé képesek alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.
Persze a globális felmelegedés miatt megnövekedett átlaghőmérséklet hatással van a folyók hőmérsékletére is, különösen a lassan mozgó, szabályozott folyók esetében. A magasabb vízhőmérséklet csökkenti a vízben oldott oxigén szintjét, ami káros a halakra és más vízi élőlényekre nézve. A természetes kanyarulatok és lassabb áramlású folyószakaszok viszont segítenek fenntartani az alacsonyabb hőmérsékletet és a jobb vízminőséget.
A klímaváltozás nemcsak fokozott esőzéseket, hanem gyakori aszályokat is eredményez. A szabályozott folyók nem képesek hatékonyan megtartani a vizet, míg a természetes medrű folyók és ártéri területek több vizet tudnak raktározni, amit szárazabb időszakokban is felhasználhatnak.
A természetes árvízkezelési technikák, mint például a folyók kanyarulatainak visszaállítása, az ártéri területek rehabilitálása és természetes akadályok (pl. fák, gátak) beépítése, segíthetnek enyhíteni a klímaváltozás hatásait. Ezek a megoldások lassítják a víz áramlását, segítenek abban, hogy a víz ne áradjon be városokba, és lehetővé teszik a víz természetes beszivárgását és raktározását a talajban.
Összességében kijelenthető, hogy a folyószabályozás és a klímaváltozás kölcsönösen erősítheti egymás káros hatásait, de természetes megoldásokkal mérsékelhetők ezek a hatások, javítva a folyók egészségét és a környezet ellenálló képességét.
Persze ehhez cselekedni sem árt, de minél előbb.
(Borítókép: A Duna vízállása 2024. szeptember 21-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)