Vannak vállalkozások, akik arra szakosodtak, hogy az elhunyt személyek fényképei, videói és beszélgetései, levelezései alapján a mesterséges intelligencia (AI) segítségével digitális személyiségeket hozzanak létre, amellyel akár az elhunyt beszédet tud mondani a saját temetésén. Azonban felmerül a kérdés, hogy van-e joga egy ilyen céghez fordulni az örökösöknek, vagy sem. Többek között ezt a sokaknak abszurdnak tűnő etikai, jogi és kulturális hatásokat feszegető helyzetet fogják elemezni az idei ITBN konferencián.
Dzsinich Gergely ügyvéddel és egyetemi oktatóval beszélgetett az Index a való életünket már olyan domináns módon befolyásoló digitális létünkről, aki szerint kiemelt érdekünk, hogy rendelkezzünk az életünk során felgyülemlett adatainkról, ha másért nem is, de legalább a saját emlékünk védelme érdekében.
Napjainkban már szinte mindenki jelen van az online térben. Rengeteg adatot, fényképet és személyes információt tárolunk a közösségi oldalainkon, e-mailjeinkben, vagy éppen felhőalapú szolgáltatásokon, vagy chatapplikációkban. Azonban keveset foglalkozunk azzal, hogy mi történik ezekkel az adatokkal a halálunk esetén.
Dzsinich Gergely az Eversheds Sutherland nemzetközi ügyvédi iroda budapesti partner ügyvédje, egyetemi oktatóként évek óta foglalkozik a kibertér kihívásaival, adatvédelemmel és a kiberbűncselekményekkel a franciaországi EMLYON Business Schoolban, de legutoljára a New York-i Yeshiva Universityre hívták meg a témában előadni – így nem véletlen, hogy az informatikai biztonság napja alkalmából megtartott ITBN 2024 konferencián ő vezeti majd a panelbeszélgetést az „Elhunyt emberek és a GDPR” címmel. A paneldiszkusszió vitapartnerei: Báldy Péter, az ELTE ÁJK Továbbképző Intézetének igazgatóhelyettese és az ELTE adatvédelmi, valamint mesterségesintelligencia-szakjogászképzések vezető oktatója, Eszteri Dániel, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) főosztályvezető-helyettese és több egyetem rendszeres előadója, valamint Almádi János kiberbiztonsági szakértő.
Dzsinich Gergely kifejtette, hogy vannak olyan felkapott szavak, ún. „buzz-word”-ök, amelyek időről időre beolvadnak a köznyelvbe, de ez teljesen normális, hiszen a technika fejlődik, így annak a zsargonja is az életünk része lesz. Ilyen volt például 15 éve a felhő (a cloud) kifejezés, most pedig az AI, a mesterséges intelligencia.
A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az 1994-es „A holló” című film főszereplője, Brandon Lee (Bruce Lee fia) sajnálatos módon balesetben elhunyt a forgatás közben, és a filmet azonban befejezték úgy, hogy egy másik ember arcára montírozták rá digitálisan Brandon Lee arcát.
„A digitális technológia azóta pedig csak fejlődött, főleg az elmúlt években, de már exponenciális módon a mesterséges intelligencia eszköztárával. Egy ilyen »arccsere« természetesen már sokkalta jobb, szinte teljesen életszerű képi és hangi minőségben, valamint extrém gyorsasággal oldható meg a 30 évvel ezelőtti, már akkor is sikeres megoldáshoz képest” – fogalmazott Dzsinich Gergely.
Fontos kérdés, hogy mi is történik a személyes adatainkkal a halálunk után
– magyarázta a jogász, majd hozzátette, hogy a GDPR közvetlenül alkalmazandó valamennyi EU-s tagországban, viszont annak hatálya nem terjed ki az elhunytak személyes adataira. Ezt a kérdéskört az EU tagállamai a saját helyi jogszabályalkotásuk körében kezelhetik. Magyarországon a 2011. évi Infótörvény szabályozza a személyes adatokkal összefüggő jogok érvényesítését egy érintett halálát követően.
Az érintett halálát követő 5 éven belül adott esetben számos érintetti jog (mint a hozzáférés, a helyesbítés, a törlés és a korlátozás, a tiltakozás joga) lehet érvényesíthető. Ezen jogokat az érintett által az adatkezelőnél tett jogszerű nyilatkozattal az arra meghatalmazott személy érvényesítheti.
Felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha „adatörökhagyó” érintett életében nem él ezen nyilatkozattétel lehetőségével a halála esetére, hiszen elmondható, hogy ez még mindig nem egy széles körben elterjedt gyakorlat.
Ebben az esetben az elhunyt természetes személy közeli hozzátartozója lehet az, aki jogosult lehet a helyesbítés és a tiltakozás jogát érvényesíteni; ugyanakkor, ha az adatkezelés már az érintett életében is jogellenes volt, vagy az adatkezelés célja az érintett halálával megszűnt, akkor az elhunytat életében megillető törlés és korlátozás joga miatt fellépni. E jogérvényesítésre szintén 5 éves időablak áll nyitva az érintett halálától számítva. Lényeges, hogy az a közeli hozzátartozó jogosult viszont ezen jogokat érvényesíteni, aki ezen jogokat elsőként gyakorolja. Vele szemben elvárásként jelenik meg, hogy anyakönyvi kivonattal vagy bírósági határozattal tudja majd igazolni az elhunyt halálának a tényét, ami az 5 éves időablak miatt is kritikus, valamint igazolni legyen képes a saját személyazonosságát és közeli hozzátartozói mivoltát is természetesen. Mindenképpen javasolt konkrét esetben szakértő segítséget kérni egy ilyen helyzetben.
Dzsinich Gergely kifejtette, hogy napjainkban az emberek pénzügyi természetű vagyonáról gyakran már csak digitális információk érhetőek el, például sokaknak nincs is papíralapú számlaszerződése, sem bankszámlakivonata az íróasztalfiókban. Ezen információk gyakran a komoly jelszóvédelemmel ellátott számítógépeken és telefonon, táblagépen vannak már, melyek hozzáférése akár megoldatlan kihívássá tud válni halál esetén. A szabályozott keretek között működő bankok, pénzintézetek esetében a hagyatéki eljárás során ezen információk törvényes keretek között beszerezhetőek. Viszont elmondható az is, hogy sokan már nem csak a klasszikus bankokkal kezelik vagyonukat, hanem sokan bírnak kriptovalutával. Ezen megoldások esetén nemcsak ezen eszközök magas technikai védelme, hozzáférhetetlensége okozhat gondot a halál esetén, hanem az is, hogy ez nem szabályozott és törvényi alapon felügyelt terület, mint a bank, így problémába ütközhet, hogy miként kerül a hagyatéki leltárba a kriptovaluta.
„Amíg egy szabályozott banki környezetben, törvényes szabályok mentén be lehet kérni a megfelelő adatokat a hagyatéki eljárásban, addig a szabályozás nélküli rendszereknél a vagyon akár teljesen hozzáférhetetlen lehet”
– magyarázta Dzsinich Gergely.
Érdekes kérdést vet fel az, ha a halálunk esetén az utánunk hozzáférhető személyes adatok köre felhasználásra kerül, az örökösök döntése mentén és a mesterséges intelligencia technikai alkalmazásával
– fogalmazott Dzsinich Gergely.
„Van olyan szolgáltató, amely az elhunyt digitális adatainak felhasználásával és a mesterséges intelligencia segítségével személyesíti meg digitálisan az elhunytat. Ez a megszemélyesített digitális hasonmás pedig egy videóüzenetben egyedi, gép által megfogalmazott beszédet mond az elhunyt temetésén a rá jellemző módon, az ő arckifejezéseivel, mimikáival, hanghordozásával és szóhasználatával” – számolt be a szakértő. Erre már szintén talált „buzz word”-öt a köznyelv, ez a „grief tech”, tehát a gyásztechnológia, amely etikai és kulturális súlyát, jelentőségét mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy számos pszichológiai tudományos tanulmány mondta ki, hogy a hatása akár káros is lehet.
2024-re eljutottunk arra a szintre, hogy az „adatvagyonunkról”, az „adathagyatékunkról” javasolt halálunk esetére rendelkezni. Ennek keretei között akár rögzíthetjük, hogy nem járulunk hozzá, hogy halálunk után „grief tech” eszközökkel digitálisan a mesterséges intelligencia útján megszemélyesítsenek bennünket, de rendelkezhetünk arról is akár, hogy mely örökösünk mely jogokat gyakorolhatja majd egy adott adatkezelő előtt.
Ezt a témát járja körül különféle szakmai területek és kérdések mentén 2024 szeptemberében az ITBN-konferencia, az Informatikai Biztonság Napja, a CONF-EXPO. Itt szó esik majd többek közt az informatikai biztonság kérdéséről, illetve az AI terjedéséről, fejlődéséről, a munka világára és teljes társadalmunkra vetített hatásairól. Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az ITBN közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)