A teljes emberi genom mintegy 3 milliárd bázispárból áll, ezt sikerült most egy kvarcra lézerrel rávésni. Az olvasztott kvarc, avagy memóriakristály a Föld legellenállóbb anyaga, ami kibírja a szélsőséges hőmérsékletet, a tüzet, de még az extrém nyomást és a kozmikus sugárzást is.
Ha az emberiség kihalna, egy érme méretű kristály segítene az utánunk jövőknek a feltámasztásunkban, mert a teljes emberi genomot sikerült egy kristályba sűríteni. Néhány millió, vagy akár több milliárd év múlva, mikor az optimista sci-fi-forgatókönyvek szerint eltűnünk a Föld színéről, jön egy új faj, amelyet elképzelni most még nem tudunk. Nekik azonban, bárkik is legyenek, nem kell nagyon fantáziálniuk, ha tudni akarják, milyenek voltak az előttük élők, az emberek, mert megteremthetnek minket.
Az angliai Southamptoni Egyetem tudósainak sikerült genetikai információinkat egy kvarc 5D-s memóriakristályba beírni. Peter Kazansky, a fejlesztés vezető kutatója a Southamptoni Egyetem optoelektronikai (fénykibocsátó és fényt szabályozó elektronikus eszközök tudománya) tanszékén úgy nyilatkozott, az 5D-s memóriakristályok hihetetlenül tartós és nagy sűrűségű tárolásra képesek akár több milliárd évig is. Szerinte a technológia és a géntechnika segítségével az ember rekonstrukciója már nem csak álom, és ez bizony az információs halhatatlanság, ami megóvhatja az ember identitását a jövőben.
A kvarc 2014-ben megnyerte a Guinness legtartósabb adattároló anyag rekordjának címét, nem csoda, hiszen akár 360 terabájtnyi információt (ez 72 millió fénykép mennyiségének felel meg) is képes tárolni évmilliárdokon keresztül, még ha a körülmények nem is megfelelőek.
Képes túlélni a kozmikus sugárzást, a szélsőséges hőmérsékletet, fagypont alatt sem károsodik és akár 1000 fok sem árt meg neki, de ugyanígy képes ellenállni négyzetcentiméterenként 10 tonna közvetlen becsapódási erőnek is.
A Guinness-rekordok könyve szerint szobahőmérsékleten a kristály évmilliárdokig stabil marad. Kazansky és kollégái ultragyors lézerekkel kódolták rá az emberi genom információit: az adatok két optikai dimenzióval és három térbeli koordinátával vannak kódolva, vagyis 5D-ben.
A kristályba egy olyan „vizuális kulcsot” véstek, ami tartalmazza a hidrogén-, oxigén-, szén- és nitrogénatomokat, a DNS kettős hélix alakját és négyféle nukleotid bázisát, illetve egy kromoszóma molekulaszerkezetének lebontását is. Kazansky úgy nyilatkozott, a kristályra írt vizuális kulcsból kiderül, hogy milyen adatokat tartalmaz és ezek hogy használhatók fel. Ez persze nagy segítség lesz annak a nem emberi fajnak, ami majd megtalálja a kvarcot. Persze arról egyelőre fogalmunk sincs, hogy a jövőben milyen intelligens (?) faj vagy gép botlik bele az emlékkristályba, és el tudja-e majd olvasni.
A fejlesztés óriási, de vannak, akik vitatják praktikusságát. Thomas Heinis, a londoni Imperial College adatkutatója a CNN-nek kifejtette kétségeit. Vajon, aki rátalál, honnan tudja majd, hogy kell olvasni a kristályt, lesz-e hozzá eszköze és tényleg túléli-e a sok viszontagságot, ami bizonyára megelőzi kihalásunkat.
Egyelőre a csak genetikai információk kevesek a reprodukcióhoz, de a szintetikus biológia fejlődése reményt keltő az ebben bízóknak. Az utakat mindig keresik, a kristályt is elsősorban azért hozták létre, hogy a kihalástól veszélyeztetett növény- és állatfajok genomját így megőrizzék. Így a kihalt fajok újra visszaállíthatóak lesznek. De már arra is volt kísérlet, hogy a fagyott állati sejteket holdkráterekben tárolják.