A fizika, a kémia, a közgazdaság, az irodalom és az orvostudomány, valamint a béke területén kiemelkedő eredményt elérők között idén is kiosztják a Nobel-díjakat. A kitüntetettek nevét jövő héten hozzák nyilvánosságra, a díjak átadása a hagyományoknak megfelelően idén is december 10-én lesz. Idén történelmi pillanat lesz a díj 1901 óta íródó történetében, hiszen eddig 1000 kitüntetettje van a rangos elismerésnek.
Jövő héten jelentik be a Nobel-díjak kitüntetettjeinek nevét. A díjakat a fizika, a kémia, a közgazdaság, az irodalom és az orvostudomány területén kiemelkedőt alkotók kapják meg, de azt is díjazzák, aki a legtöbbet tett a béke érdekében.
A Nobel-díjat a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel alapította, miután elolvasta nekrológját, és az nem szolgált örömére. Bátyja 1889-ben bekövetkezett halálakor ugyanis több lap – tévedésből – a mesés vagyonát a dinamit feltalálásával megalapozó Nobelt búcsúztatta, nem túl hízelgő szavakkal. Ő ekkor átgondolta életét, és úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira, az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja.
Alfred Nobel 1895. november 27-én kelt, svéd nyelvű végrendeletében így rendelkezett: „A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették.”
Rendelkezése szerint a pénz egy részét azoknak ajánlotta fel, akik a fizika, a kémia, a fiziológia vagy az orvostudomány, illetve az irodalom területén kiemelkedőt alkottak, ugyanakkor egy részt annak, aki „a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése, a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében”.
Nobel ugyanakkor – a közhiedelemmel ellentétben – nem volt békeharcos, egyszer azt mondta: „dinamitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint a békekonferenciák”.
A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat a Storting, a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda, mert a díj alapításakor Norvégia és Svédország uniót alkotott.
A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából a svéd központi bank alapította, hivatalos elnevezése: a Svéd Nemzeti Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja. A jelöléseknek minden évben február 1-jéig kell befutniuk, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A testületek azt csak ötven év múltán teszik elérhetővé, kik szerepeltek a jelöltek listáján.
A díjakat 1901 óta osztják ki – Nobel halálának évfordulóján, december 10-én. A kitüntetettek Stockholmban a svéd királytól, a Nobel-békedíj kitüntetettje Oslóban a Storting bizottságának elnökétől, a norvég király jelenlétében veszik át az érmet és az oklevelet, melyekhez egy csekket is mellékelnek.
1901 és 2023 között eddig összesen 1000 kitüntetett kapott ilyen elismerést (970 személy és 30 szervezet) , de a többször is elismertek miatt a díjazottak között 965 különböző személy és 27 különböző szervezet szerepel. A Nobel-díjat összesen 49 alkalommal nem osztották ki, ezek többsége a két világháború időszakára esett.
A díjat 65 alkalommal kapta nő. A női kitüntetettek száma mégis csak 64, mert a lengyel-francia Marie Curie kétszer is kiérdemelte a díjat, ráadásul az összes kitüntetett között egyetlenként két tudományágban, 1903-ban fizikából, 1911-ben kémiából. 2020-ban Emmanuelle Charpentier és Jennifer A. Doudna kapták a kémiai Nobel-díjat, akkor először egy Nobel-díjon csak nők osztozkodtak. A nők közül 19-en kaptak Nobel-békedíjat, a közgazdasági elismerést csupán három nő, 2009-ben az amerikai Elinor Ostrom, 2019-ben a francia-amerikai Esther Duflo, 2023-ban az amerikai Claudia Goldin (az ezredik Nobel-díjas) vehette át.
A listán összesen öt házaspár szerepel. 1903-ban Marie és Pierre Curie együtt kapta meg a fizikai Nobel-díjat, így ők voltak az első Nobel-díjas házaspár. 1947-ben a cseh-amerikai Gerty és Carl Ferdinand Cori orvosi, a svéd Gunnar Myrdal 1974-ben közgazdasági Nobel-díjat, felesége, a diplomata Alva Myrdal 1982-ben Nobel-békedíjat vehetett át. 2014-ben a norvég May-Britt és Edvard Moser az orvosi, 2019-ben Esther Duflo és férje, az indiai-amerikai Abhijit Banerjee a közgazdasági Nobel-díjon osztozott.
Eddig hét alkalommal fordult elő, hogy apa és fia is Nobel-díjat vegyen át. William Henry Bragg és fia, William Lawrence Bragg 1915-ben közösen kapott fizikai Nobel-díjat (ez az egyetlen alkalom, amikor apa és fia egyszerre vehette át a kitüntetést). Szintén fizikából érdemelte ki az elismerést a dán Niels Bohr 1922-ben és fia, Aage Bohr 1975-ben; a svéd Karl Manne Siegbahn 1924-ben és fia, Kai Siegbahn 1981-ben, valamint az angol Joseph John Thomson 1906-ban és fia, George Paget Thomson 1937-ben. A svéd Hans von Euler-Chelpin 1929-ben kémiai, fia, Ulf von Euler 1970-ben orvosi, az amerikai Arthur Kornberg 1959-ben orvosi, fia, Roger Kornberg 2006-ban kémiai Nobel-díjas lett. A svéd Sune Bergström 1982-ben, a fia, Svante Pääbo 40 évvel később 2022-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
Arra is volt már példa a díj történetében, hogy egy testvérpár kapja – pár év eltéréssel. A holland Jan Tinbergen 1969-ben közgazdasági, Nikolaas öccse 1973-ban orvosi Nobel-díjat kapott.
Posztumusz eddig hárman kapták meg a díjat. 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt irodalmi, 1961-ben Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár Nobel-békedíjat kapott. aztán 1974-ben módosítottak a szabályzaton és azóta posztumusz nem ítélik oda az elismerést. Az egyetlen kivétel 2011-ben volt, amikor Ralph Steinman kanadai immunológus úgy lett orvosi Nobel-díjas, hogy a bejelentés előtt három nappal meghalt, a jelölést mégsem vonták vissza, így ez a kivétel, amely erősíti a szabályt.
Ma a legidősebb élő Nobel-díjas, a kínai-amerikai Jang Csen-ning elméleti fizikus, aki október 1-jén ünnepelte 102. születésnapját.
A kézzel gyártott, mintegy 6,5 centiméter átmérőjű, 20 dekagramm súlyú, 18 karátos aranyból készült, 24 karátos arannyal bevont érmék előoldala a fizikai, kémiai, orvosi és irodalmi díjak esetében azonos: Nobel portréja, latin számokkal felvésett születési és halálozási évével, a portré a békedíjon és a közgazdasági emlékdíjon kicsit eltérő ábrázolással szerepel. Az érmék hátoldalán látható kép a díjat odaítélő testületek elmondása szerint változik: ide vésik fel a kitüntetettek nevét.
Az oklevelek mindegyike egyedi műalkotás, művészi kivitelezésük az évek előrehaladtával ugyan változott, de szövegezésük mindig ugyanazt a mintát követi. A Svédországban kiosztott oklevelek svéd nyelvűek, és idéznek az indoklásból, a norvég odaítélésű békedíjnál az oklevelet norvég nyelven, indoklás nélkül adják ki.
A teljes díjjal járó csekket az idén 11 millió (adómentes) svéd koronára, átszámítva mintegy 385 millió forintra állítják ki.
A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek lejárta után a pénz már nem, csak az érem és az oklevél vehető át. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják.
Tavaly két magyar tudóst is Nobel-díjjal ismertek el: az Egyesült Államokban élő és dolgozó Karikó Katalin biokémikus – az első magyar nő – orvosi-élettani, Krausz Ferenc Németországban élő és dolgozó fizikus pedig fizikai Nobel-díjat kapott, mindketten megosztva.
Eddig a kitüntetést hatan utasították vissza, de közülük csak ketten, a francia Jean-Paul Sartre 1964-ben az irodalmi, és a vietnámi Le Duc Tho 1973-ban a Nobel-békedíjat tette ezt önszántából.
Hárman Hitler parancsára nem vették át: a kémiai díjat anémet Richard Kuhn 1938-ban, Adolf Butenandt pedig 1939-ben utasította vissza, és ugyanebben az évben Gerhard Domagk az orvosi Nobel-díjról mondott le.
Borisz Paszternak díja talán a legkülönlegesebb a Nobel történetében. A zsidó származású orosz író a II. világháború után kezdett dolgozni élete főművének szánt nagyregényén, a Zsivago doktoron, amelynek megírása tíz évig tartott. Az epikus történelmi regény kéziratát Paszternák 1956-ban küldte el a Novij Mir folyóirat szerkesztőségének, a publikálást azonban elutasították, és a műre a szovjetellenesség bélyegét sütötték, ugyanis az, mint indokolták, „rágalmazó módon ábrázolja az októberi forradalmat, a forradalmárokat és a Szovjetunió társadalmi rendszerét”. Az író egy olasz barátja segítségével kicsempészte a kéziratot az országból, majd Olaszországban kiadatta azt, először olasz, majd orosz nyelven. A regény hatalmas irodalmi siker lett, 1958-ban már tizennyolc nyelvre fordították le, ugyanebben az évben a Svéd Királyi Akadémia Paszternaknak ítélte az irodalmi Nobel-díjat.
A döntésben – egyes kutatók szerint – a CIA keze is benne volt: az amerikai titkosszolgálat akkoriban kiterjedt szovjetellenes kampányt folytatott a nyugati értelmiségi körökben, és Paszternak „ügyét” kiváló lehetőségnek tartották arra, hogy megleckéztessék a Szovjetuniót. A díjtól és Paszternak elismerésétől a szovjet vezetés természetesen tajtékzott, azonnal propagandakampány indult Paszternak ellen, akit a rendszer és a nép árulójának kiáltottak ki, és kiutasítását követelték az országból. A nyomás hatására Paszternak táviratban mondott le a díjról a svéd akadémia elnökénél. A Szovjetunió bosszúja azonban nem ért véget ezzel: kizárták az írószövetségből és megfosztották megélhetésétől.
Paszternák levélben kérte Hruscsovot, hogy szülőhazájában maradhasson, mint indokolta, hazájának elhagyása a halállal lenne egyenlő számára. A súlyos rákbeteg író peregyelkinói otthonában élt visszavonultan, 1960. május 30-án halt meg. Nevét évtizedekre elhallgatták a Szovjetunióban, majdnem harminc évnek kellett eltelnie, mire 1987-ben az írószövetség posztumusz visszafogadta tagjai közé, egy évre rá pedig hivatalosan is megjelenhetett az országban a Zsivago doktor. 1989-ben a svéd akadémia ünnepélyes keretek között átadta a Nobel-díjat Paszternak fiának.
(Borítókép: Résztvevők a 2023-as Nobel-díjak átadási ünnepségén a stockholmi hangversenyteremben 2023. december 10-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)