Ha még mindig keressük azt a barátunkat, aki bármilyen körülmények között mindenkinél józanabb, aki támogat minket a sörgőzös éjszakákban, és akkor sem veszíti el lélekjelenlétét, ha 2 liter bort már megivott, akkor jó hírünk van, megtaláltuk! Kicsi, vörös és napelemes.
Emlékezetes képek a Sivatagi show-ból, mikor a zsiráf, az elefánt, a majom a túlérett gyümölcsök alkoholtartalmától becsiccsentenek, és alig tudnak talpon maradni. Kérdés: mennyi az igazság abból, hogy az állatok is kedvelik a szeszt, és ugyanolyan hatással van rájuk, mint ránk? Milyen a gátlástalan víziló, a szégyentelen teknősbéka, vagy mekkora partipatkány a darázs, ha együtt isznak?
Néhány éve az ékes pókmajomnál figyelték meg, hogy szívesen eszik túlérett gyümölcsöket, de nagy valószínűséggel nem az illuminált állapot eléréséért, hanem az etanol, illetve etil-alkohol lebontása során keletkező cukor miatt. A magas kalóriatartalom kedvére való, az, hogy a részeg állapot is? Nem biztos.
Izraeli kutatók most felfedezték, hogy a keleti lódarázs, ez a rozsdavörös, sárga fejű, 20-30 milliméteres rovar bárki másnál jobban bírja az alkoholos gyűrődést. Hímjei hosszú csáposak, a rovarral pedig jellemzően Dél-Európa, Délnyugat-Ázsia, Északkelet-Afrika területein találkozhatunk. Szereti a száraz, sivatagi körülményeket, úgyhogy az egyre forróbb dél-európai régióban is megjelent.
Elpusztult állatok tetemeiből (darazsak, pókok) és gyümölcsökből is kinyeri táplálékát, épp gyümölcsfogyasztása miatt mezőgazdasági kártevőnek is számít. A méhcsaládokat is fosztogatja, mert a fehérjék és szénhidrátok jó lelőhelye miatt megtámadja fészkeiket. Emberre is ugrik, de csak akkor, ha provokáljuk.
A többi rovarral szemben a keleti lódarázs a nap legmelegebb szakában a legaktívabb, mert a napsugarakat saját energiává alakítja át. Ez a potrohgyűrűk sárga színét adó xantopterin nevű pigment jelenlétének köszönhető, amely szinte napelemként működik, és energiával látja el a rovart. A Tel-avivi és a Negevi Ben-Gurion Egyetem zoológusai azt tesztelték, hogy a darázs képes-e alkoholos tápanyagokat feldolgozni, úgyhogy a rovarokat egy hétig kínálgatták különböző erősségű alkoholos étkekkel: 1 százaléktól 80 százalékig változó mértékű etanolt tartalmazó oldatokat kóstoltattak velük, és figyelték ezek hatásait.
A sokkhatás az volt, hogy nem nőtt mortalitásuk, és viselkedésükben sem állt be semmilyen zavar. Az etanol természetes melléktermék, amely különösen a gyümölcsökben jelen lévő cukor erjedésével áll elő, sok állat fogyasztja, de bebizonyosodott, hogy egy bizonyos szintet, körülbelül 4 százalékot meghaladó etanol veszélyezteti a legtöbb élőlény egészségét. A lódarázsnak azonban kínálhatunk bármilyen bivalyerős whiskyt, szeme se rebben. A kutatók szerint
a lódarázs genomjában lehet valami, ami ilyen vitézzé teszi az alkohollal szemben.
Ezek a rovarok egy NADP-t (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfátot) termelő gén másolataival rendelkeznek, ami egy koenzim oxidált formája. Ez természetes módon segít lebontani az alkoholt a szervezetben, vagyis a lódarázs tápanyaggá és energiává alakítja az alkoholt az etilkóma helyett.
Kérdés: egyedül van-e ezzel a szuperképességgel a keleti lódarázs, és van-e ennek a tulajdonságnak köze a szelekcióhoz? A válasz talán megoldja az embereknek az alkoholhoz köthető érzékenységét, betegségeit és ellenálló képességünk különböző mértékét.
(Borítókép: Keleti lódarázs. Fotó: Peter Chesley / Getty Images)