Az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Terminátorban gyilkos robotok és gonosz Skynet hozta ránk a frászt, de akkor mindez még csak mese volt. A filmbeli számítógépes program, a Skynet katonai védelmi célokra készült, és az az ősi mesterséges intelligencia volt, ami öntudatra ébredt, és teremtői ellen fordult.
Haha, de hát csak mese habbal, mondták, akik akkor már éltek, és vidáman kart karba öltve kifordultak a moziból. Ma már nem haha, mert minden harmadik cikk azt taglalja, vajon a globális felmelegedés vagy a mesterséges intelligencia fog hamarabb elpusztítani minket. Így ért véget a haha kora.
A Terminátor azóta kultuszfilm lett, képeivel illusztrálják a robotokról szóló értekezéseket, lám, ezt is, Schwarzeneggert pedig egészen Kalifornia kormányzói székéig repítette. Persze 1984 óta már kismillió alkotás készült robotokról, MI-ről, de félelemkeltésben még mindig viszi a prímet, és generációk lesznek rajongóivá, főleg, hogy témája ma már nem is annyira mese.
Pedig nem is elsősorban az MI-t állította sztorija középpontjába. A rendezője, James Cameron által „sci-fi slashernek” nevezett film egyszerre thriller, időutazás, szerelmi történet és pamflet a vállalatok, a háború és gépek ellen. A történet szerint 1984 és 2029 között az Egyesült Államok teljes védelmi rendszerét a Skynetre bízta, de egy nap a program szuperintelligenciává fejlődött, és globális nukleáris háborút indított. Az emberiség ezután évtizedekig harcolt a Skynet robothadserege ellen, 2029-re (már csak 5 év!) pedig végre győzelemre áll John Connor vezetésével. A blama elkerülése végett a Skynet egy T-800-ast, vagyis egy osztrák testépítőt küld vissza 1984-be, hogy megölje John leendő édesanyját, és így megakadályozza a megmentő megszületését.
A Terminátor minden idők egyik legjövedelmezőbb filmje lehetett volna, de az alkotók nem tudták tökéletesre csiszolni. Cameront épp kirúgták a Piranha II. című mély műalkotás forgatásáról, egy romos szállodában írta a Terminátor forgatókönyvét, a filmre fordítható költségvetés igen kicsi volt – de miért lett volna nagy egy fiatal, szárnybontogató rendező és egy bizonytalan színészi képességekkel rendelkező egykori bodybuilder támogatásával? A forgatás idején Schwarzenegger úgy írta le egy barátjának, hogy épp mivel foglalkozik: „Valami szar filmet csinálok.”
Persze a Terminátor sem volt előzmény nélküli, már az 1927-es Fritz Lang-féle Metropolisban is szerepelt robot, amit meg is idéz Cameron abban a jelenetben, amikor a T-800 kilép a lángokból, és a húsa leolvad, hogy felfedje fémes csontvázát.
A gyilkos műteremtmények régóta foglalkoztatják a művészeket, a Frankenstein után Isaac Asimov is kidolgozta a robotika három törvényét 1942-ben. Ez volt az első kísérlet az etikus mesterséges intelligencia meghatározására. Az MI-vel való tudományos kísérletezés pedig 1956-ban kezdődött a Dartmouth Egyetemen, mikor az informatikusok olyan gépeket akartak tervezni, amelyek képesek emberként gondolkodni – hát ez még ma is problémás.
A trendivé vált robotika megbizsergette Stanley Kubrick rendezőt és Arthur C. Clarke írót is, akik az MI-t az 1968-as 2001: Űrodüsszeiába integrálták HAL 9000 formájában. A T-800 vörös szeme minden bizonnyal tisztelgés a HAL előtt, de HAL egy rosszul programozott gép volt, ami elromlott. Dennis Feltham Jones 1966-os Colossus című thrillerében
a számítógép éppenhogy istenszerű lénnyé lényegül át, és az amerikai kormány rábízza teljes védelmi gépezetét.
A gép érez és zsarolja az emberiséget, hogy alávesse magát a technodiktatúrának: adja meg magát, vagy nézzen szembe a nukleáris háborúval. A Colossus egy proto-Skynet volt.
Sem a HAL-nak, sem a Colossusnak nem volt teste, James Cameron nagy újítása éppen az volt, hogy testet adott a gépnek, de nem őt akarta fókuszba állítani, mindig hangoztatta, hogy a Terminátor-filmek elsősorban emberekről szólnak, nem pedig gépekről.
A széria legnagyobb sikere, az 1991-es Terminátor 2: Ítélet napja lett, amiben az eredeti Terminátor központi chipje és jobb karja túlélte a pusztulást, így segíteni tudott a Cyberdyne tudósának a Skynet megtervezésében. A hősök feladata most az, hogy elpusztítsák a Skynetet, ami előidézheti az ítélet napját. Az első filmben a Skynet az egész emberiséget fenyegetésnek tartja, a másodikban önérdekből cselekszik. Vagyis megjelenik az MI egzisztenciális kockázatával kapcsolatos alapvető gondolat.
Nick Bostrom filozófus is azokkal ért egyet, akik szerint
a veszély a rossz programozásban rejlik.
A Terminátor 2. mesterséges intelligenciája egyáltalán nem humánus, nincs benne józan ész és erkölcsi ítélőképesség sem. Az első részben viszont túl sok humán tulajdonsággal rendelkezett – önző, haragtartó és hataloméhes volt.
A Terminátor-filmek segítik és nehezítik is az MI kockázatainak megértését, hiszen eltúlozzák a veszélyeit, de elterelik a figyelmet más, komolyabb kérdésekről. Csak hát kár a szemére vetni bármit is, hiszen csak egy szórakoztató fikció. Cameron nem rég úgy nyilatkozott, új folytatást tervez, és ha valóban így van, nagyon izgalmas lesz látni, ma, amikor szuperaktuális az MI kérdése, mit gondol róla. Az mindenesetre biztos, hogy az akarat-sors harca mindig időszerű, hiszen a mi döntéseink határozzák meg, hogy hová jutunk. És ez igaz az MI-re is. Semmi sem elkerülhetetlen.