A különleges állatok gyűjtőinek köszönhetően veszélybe kerültek a tarantulapókok is. Az internet megjelenésével fellendült az illegális kereskedelem, a brown boxingolás és a szívószálba rejtés. Van, aki faldekorálásra, más hobbiállatnak szerzi be a szőrös pókokat, de miért is akkora baj ez?
A szőrös pókok iránt senki nem közömbös, vagy viszolygunk tőlük, vagy csodáljuk félelmetesen szép felépítésüket, és akár otthonra is szeretnénk egyet. A tarantularajongóknak köszönhetően ma már virágzik az illegális pókkereskedelem is, ami igazán a kétezres években lendült fel. Egy biológia professzor úgy nyilatkozott, a neten gyülekező tarantularajongók úgy gyűjtik ezeket a pókokat, mint anno a gyerekek a Pokémonokat. Akad, akinek 100 fajból álló kollekciója van, és ezt nem rejti véka alá. Miért is tenné? A többi rajongó csodálja érte.
A vadon élő állatok illegális kereskedelmének kicsi, de meghatározó szelete a tarantulák csereberéje, amely nemcsak törvénytelen, de az állatok számát is veszélyezteti. Az éghajlatváltozás, az eltűnő élőhelyek mellett a pókok kereskedelmi célú begyűjtése a kihalás szélére taszíthatja egyes fajaikat, és az is nagy baj, hogy precíz számok a tarantulákat illetően nincsenek.
Ahogy a hetvenes-nyolcvanas években megnőtt a vadon élő állatok orvvadászata, mára úgy lett népszerű a tarantulák házi „kedvencként” való tartása is. És anélkül, hogy reklámot csinálnánk a szőrös pókkal való barátságnak, el kell mondani, hogy valóban érdekes vele élni, hiszen egy teljesen alienkülsejű, sok lábú kis lény megfigyelése akár órákra lekötheti az embert, és kétségkívül nyugtató hatású. De szeretetet ne várjunk tőle, nincs olyan idegrendszere, ami kötődésre sarkallná… ha bújós szőrgombócot szeretnénk, akkor maradjunk a kutya vagy a macska mellett. A csípésétől sem kell tartani, mert fáj ugyan, de csak kicsit piros lesz a bőr, és bedagad a helye, nem mérgező. Az állatok hosszú életűek, egyes fajaik akár 30 évet is megérnek. A nőstények sajnos későn és ritkán szaporodnak, ami szintén veszélyezteti fennmaradásukat.
A furcsa hobbiállatok divatba jövetelével lendült fel a tarantula kereskedelme, az internet megjelenésével még inkább, mert engedélyek nélkül és gyorsan megtalálták egymást a tenyésztők és a rajongók. Az állat apró mérete miatt trükkösen és könnyen szállítható, csomagként feladható. 2010-ben egy német férfi
több száz babatarantulát küldött postán keresztül, színes szívószálakba csomagolva.
2021 decemberében a kolumbiai hatóságok kapcsoltak le két embert, akik bőröndjeikben 230 tarantulát csempésztek volna Európába. A trükkös szállítási módszerek között szerepel a szívószál mellett a fel nem címkézés is, ez a „brown boxing”, ahol a példányokat illegálisan szállítják hamis feliratokkal vagy nem vadon élő állatokként.
Nehéz a tarantula kereskedelmének szabályozása, mert az állatokra vonatkozó adatok (élettér, elterjedés, populáció tendenciái) hiányosak. A pókszakértők szerint legalább ezer tarantulafaj létezik, de még mindig katalogizálásra szorulnak.
Az 1975-ben életbe lépő Washingtoni egyezménybe, ami a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozta, ugyan bekerültek tarantulák, de csak bizonyos fajai, az összes csupán 3 százaléka.
A fajok elnevezésében és azonosításában is eltérések vannak az illegális piacon, ez nehezíti a kereskedelem szabályozását, ami pedig előrelépés lenne a fajok megőrzésében és védelmében. A tudósok dolgát nem könnyíti meg a pókok népszerűtlensége: ki az, aki inkább a pókkutatást finanszírozza, mint a pandák védelmét? A negatív sztereotípiákat a média is erősíti: aki egyszer megnézte a Pókiszony című filmet, az többet nem vágyik póktársaságra.
Pedig az ökoszisztémában a tarantulák is fontos szerepet töltenek be: kordában tartják a rovarpopulációkat és táplálékforrásként szolgálnak nagyobb fajok számára.
Azt gondolhatnánk, a fogságban történő tenyésztés segítheti a fajok fennmaradását, de az ideális az lenne, ha fenntartható genetikai tározókat hoznának létre. Olyan szabályozásra lenne szükség, mint az Európai Unió vadmadarakról szóló direktívája, ami csökkentette a vadon élő madarak behozatalát az EU-ba. Jó példa még Mexikó, ahol sikeres, legális tenyésztési programokat hoztak létre fogságban tartott tarantulákkal.