A kutatók szerint a társadalmi interakcióra van igénye, de nincs kivel diskurálnia, úgyhogy magában próbálja lerendezni a dolgokat.
A magányos palackorrú hímdelfin, Delle, a Balti-tenger lakója a dániai Svendborg-öbölben, messze fajtársaitól – írja az Independent.
A palackorrú delfinek rendkívül szociális állatok, nemcsak a párzáskor dolgoznak össze, hanem a vadászatok alatt is. Komplex kommunikációs formáik arra utalnak, hogy csoportban jobban boldogulnak, mint egyedül. Azt is tudjuk róluk, hogy egy sípszerű hanggal hívják egymást, ami a személynevekhez hasonlóan segít azonosítani a hívót. De ha ennyire szociálisak, hogy boldogulhat egy egyedülálló állat?
A tudósok azt kezdték vizsgálni, Delle hogyan viselkedik a jellemétől és faji jellegétől idegen elhagyatottságban, a hangját víz alatti felvevőkkel rögzítették. És akkor jött az ámulat:
Delle rengeteg hangot bocsátott ki, ha egyedül volt is, mintha magában társalogna.
A nagy kérdés az volt, hívó hangjai szándékosak-e, vagyis válaszokat vár, esetleg ezek riasztások, figyelmeztetni akar másokat valami veszélyre? Az etológusok megállapították, hogy nem szándékosak, ugyanis nem volt senki a közelében, akinek szólhattak volna. De mégis: a magányos delfin meglepően hangosan olyan zajokat bocsátott ki, amelyeket általában a kapcsolat fenntartására és a tevékenységek koordinálására használnak az állatok fajtársaik között.
Az egyik kutató azt mondta, ha nem tudnák, hogy egyedül van, azt gondolnák, hogy három különböző delfincsoport adja ki az eltérő frekvenciájú hangokat. De a zajok nem kommunikációs jeleknek tűnnek, inkább az érzelmek kifejezését szolgálhatják. A következtetés: ez a magányos beszéd a szociális interakciók igényének mellékterméke lehet.