Na nem a korai életük történéseire, de információkra például, és az agysejtekhez hasonlóan alkalmasak minták felismerésére is.
Molekuláris szinten a vesesejteknek is van emlékezete, olvashatjuk a Sciencenews-ban. A neuronokhoz hasonlóan képesek információkat tárolni, felismerni a mintákat.
Nikolaj Kukushkin, a New York-i Egyetem idegkutatója viccesen úgy kommentálta a felfedezést, hogy azért ez nem azt jelenti, hogy a vese is megtanulhatja a trigonometriát, a biciklizést, vagy tárolja a gyerekkori vese emlékeit. A kísérletek során a vesesejtek az úgynevezett „tömeges térhatás” jeleit mutatták. Az agyban a memória működésének ez a jól ismert jellemzője arra szolgál, hogy az információk kis egységekben tárolódjanak és nem egyszerre nagy darabokban.
Az agyon kívül minden sejtnek nyomon kell követnie a dolgokat, például a memóriafeldolgozásban központi szerepet játszó fehérje, az úgynevezett CREB segítségével. Ez, és a memória más molekuláris komponensei az idegsejtekben és a nem neuronális sejtekben találhatók. Azt a kutatók eddig is tudták, hogy a sejteknek hasonló részei vannak, de abban nem voltak biztosak, hogy a részek ugyanúgy működnek-e.
A neuronokban, amikor egy kémiai jel áthalad, a sejt elkezdi termelni ezt a speciális CREB fehérjét, ami további géneket kapcsol be, hogy ezek módosítsák a sejtet, beindítva a molekuláris memória gépezetét.
Kiderült, hogy a vese sejtjei reagálnak a mesterséges kémiai impulzusokra, amelyek utánozzák azokat a jeleket, amelyek a neuronok memóriagépezetét beindítják.
Ezt a tömeges térbeli hatást soha nem látták az agyon kívül, mindig is úgy gondolták, hogy csak az agyra jellemző és a memória működésére. Kukushkin szerint kijelenthető, hogy a test képes információkat tárolni, és ez jelentős hatással lehet az egészségre. Például a rák kúrálása esetén: ha a rákos sejt emlékszik a kemoterápiára, azt is meg kellene vizsgálni, mennyi időre terjed ki ez a memóriakapacitás. És vajon fejleszthető-e a sejtek emlékezete?