Egy csaknem 13 ezer évvel ezelőtt élt, Clovis-kultúrához tartozó 18 hónapos fiú csontjainak kormeghatározásával kiderült, anyja főleg mamutokat fogyasztott. Ezzel a kutatási eredménnyel megdőlt az a hit, hogy az amerikai elődök nagy részben kisebb testű állatokat fogyasztottak, mert nem, a mamutokra esküdtek.
Az új kutatási eredmény nemcsak a húsevésre bizonyíték, hanem arra is, hogy az amerikai elődök kiváló vadászok lehettek, hiszen el tudták ejteni ezeket a böhöm nagy állatokat. A Science Advances folyóiratban megjelent új tanulmány eredményei szerint a 18 hónapos korában meghalt Anzick-1 (erre a névre keresztelték a fiút a régészek) még szopott, és a kémiai elemzések szerint anyja étrendje főleg mamuthúsból állt.
A nyugati Clovis-kultúra tagjai, amelyhez a fiú is tartozott, rendszeresen vadásztak mamutokra, és kisebb mértékben, de jávorszarvasra, bölényre, masztodonra és tevefélékre is. A kultúra körülbelül tizenháromezer évvel ezelőtt jelent meg és terjedt el Észak-Amerika jégmentes területein, vadászóeszközeik emblematikus darabja a pattintással készült, hornyolt hegyű hajítódárda. A kultúrához tartozó első leleteket az észak-coloradói North Platte folyó mentén 1932-ben találták, amikor felfedezték a mamutcsontok közé ékelődött, vadászatról tanúskodó dárdahegyeket.
A kultúra az új-mexikói Clovis város melletti lelőhelyről kapta a nevét. Eltűnését, amit a Folsom-kultúra követett, sokáig egy meteor becsapódásának tulajdonították, de néhány évvel ezelőtt a kutatók arra jutottak, mivel semmilyen nyom, akár kráter, akár más nem támasztja ezt alá, így más oka lehetett. Az is egy hosszan fennálló tévhit volt, hogy a Clovis-kultúra emberei lehettek az első amerikai őslakosok, mert nagy valószínűséggel már jóval előttük, 23 ezer vagy 33 ezer évvel ezelőtt is élhettek emberek Észak-Amerikában.
Az új kutatásban a legnagyobb segítséget a radiometrikus kormeghatározás nyújtotta, ami a természetben előforduló radionuklidok, radioizotópok felezési idejének és jelenlegi gyakoriságának ismeretén alapul. A technika a specifikus radioizotópok meglétét, mennyiségét méri, így rekonstruálható az ősember étrendje. A tanulmány szerzői szerint a fiú csontjai, mivel még szophatott, anyja étrendjére szolgáltatnak bizonyítékokat. De az nem is csoda, hogy mamutokat ettek, ha ügyesen le tudták vadászni őket, mivel ezek az óriások keresztül-kasul vándoroltak Amerikában, illetve megbízható zsír- és fehérjeforrást jelentettek.
Ez viszont megmagyarázná, miért terjedtek el olyan gyorsan az emberi települések északról dél felé. Követték az állatokat.
Ben Potter, az Alaska Fairbanksi Egyetem régésze szerint az új kutatási eredmények megerősítik a más lelőhelyeken talált nyomokat. A mamutvadászat rugalmas életmóddal jár, és sok költözéssel, viszont kisebb vadállatok levadászását, amik esetleg régiónként változnak, szükségtelenné teszi. Ez is alátámasztja a Clovis-ember technológiai felszereltségét (például az ikonikus dárdát) és a megtalált település mintázatait.
Az új eredmények közvetlen bizonyítékai a mamutokat preferáló Clovis-étrendnek, és egyúttal bizonyíthatják azt is, miért haltak ki a mamutok az amerikai kontinensen az utolsó jégkorszak vége felé.