Régészek kezdik feltárni egy eltűnt őskori földterület titkait, ami ma az Északi-tenger fenekén fekszik. Speciális kotrógépek segítségével a tudósok most száz kovaköves leletet hoztak a felszínre, amelyeket a kőkorszaki emberek 15 000 és 8000 évvel ezelőtt készítettek.

A leleteket – számos kisebb tűzkőből készült vágószerszámot, valamint többtucatnyi, szerszámkészítésből származó tűzkőpelyhet – az őskori vízbe fulladt föld déli partjainál három különböző helyen találták meg a tengerfenéken.

Minden egyes újonnan felfedezett ősi lelőhely, mintegy 20 méterrel az Északi-tenger viharos felszíne alatt, egy sor, mára már régen eltűnt torkolat mellett található. A Norfolk partjaitól 12-15 mérföldre fekvő lelőhelyek várhatóan több száz további leletet fognak felszínre hozni, amelyekből kiderül, hogyan éltek az elpusztult föld népei.

Úgy tartják, hogy gazdaságuk a gímszarvas- és vaddisznóvadászatból, valamint a kagylógyűjtésből állt. Az Északi-tenger fenekének egyes részei hatalmas régészeti jelentőséggel bírnak – mivel az ember viszonylag érintetlenül hagyta őket azóta, hogy 10 000 és 7500 évvel ezelőtt a hullámok alá süllyedtek. A szárazföldön az újkőkori, bronzkori, vaskori, római, középkori és modern települések, utak, erdészeti tevékenység és mezőgazdaság hatalmas mennyiségű korai emberi régészeti leletet pusztítottak el.

Az Independent hozzáteszi, hogy az Északi-tenger fenekén a kőkorszak utáni emberi hatás sokkal kisebb volt, mint a szárazföldön, és ennek eredményeként néhány kőkorszaki vadászó-gyűjtögető „táj” nagyrészt érintetlenül maradt fenn a tengerfenéken.