A jeruzsálemi Olajfák hegye közelében végzett ásatások során a régészek ritka leletre bukkantak: egy késő római korból származó kerámialámpára, amin többek között a templom menóra ábrázolása is díszként funkcionál.
Az Israel Antiquities Authority (IAA) nyilatkozata szerint nemcsak a hétágú gyertyatartó, hanem egy füstölőkhöz használt lapát és egy lulav, a zsidó rituálékban használt pálmaág is szerepel.
Az ásatás vezetője úgy nyilatkozott, a szimbólumok a zsidóknak a templomhoz fűződő kapcsolatáról árulkodnak, ami meglepő, mert kevés bizonyíték támasztja alá, hogy Jeruzsálemben és környékén létezett zsidó település ebben az időszakban.
Miután Hadrianus római császár leverte a Bar Kochba-lázadást Kr. u. 135-ben, a zsidókat kiűzték a városból. Az Olajfák-hegyi lámpa egyike azon kevés nyomok egyike, ami a zsidók jelenlétéről árulkodik Jeruzsálem környékén a Krisztus utáni 3-5. században. A templomi menóra a Második Templom korszakában, vagyis az újjáépített jeruzsálemi templom idején vált zsidó szimbólummá, mikor a templom lerombolását követően a kollektív emlékezet fontos elemévé vált.
Mind Izraelben, mind a diaszpórán belül.
A régészek szerint a lámpa a „Beit Nattif” típushoz tartozik, ezeket a Jeruzsálemtől körülbelül 30 kilométerre nyugatra található Bet Shemesh melletti műhelyben gyártották, innen kapták a nevüket. Faragott mészkő formákba tették az agyagot, ezt kiégették és így nyerte el végső formáját.