A nagyvárosok lakói sok mindenből profitálnak a vidéki közösségekkel szemben, több a program és a fiatal, színesebb az élet, de a sok inger visszaüthet. Állandóan lesben állunk, leselkedik-e valamilyen veszély ránk a városi dzsungelben, ez viszont nagyon kimeríti idegrendszerünket, stresszesebbek vagyunk. Ráadásul ha csúnya az épített környezet, még rosszabb lesz a mentális állapotunk.
Az emberiség történetében a városok tervezésénél főleg a közlekedés, a helygazdálkodás, a kereskedelem, az ipar és a szállítás szempontjait vették figyelembe, és nem a lakók egészségét. Ezt a pragmatikus szemléletet tehát főleg a funkcionalitás jellemezte. Ha el is helyeztek zöldterületeket, és azért minden nagyobb városban található egy Városliget, egy Luxembourg-kert vagy egy Central Park, akkor is inkább esztétikai szempontokat vettek figyelembe ezek kialakításánál. Hiszen az nem is olyan régóta köztudott, hogy a természeti környezet milyen nyugtatóan hat az idegrendszerre, a kedélyállapotra.
Új tudomány a neuroarchitektúra, ami a mentális jóllét és az épületek összefüggéseit vizsgálja, ennek fejlődése, tanulmányai az építészetet új útra terelték. Ráadásul a generatív mesterséges intelligencia azzal, hogy módosította a munka szokásait, az emberek életmódját is megváltoztatta. Ez befolyásolja a közvetlen környezetünket, otthonunkat is.
Az építészeti szokások megváltoztatásának igénye már a hatvanas években felmerült, mikor Jane Jacobs amerikai író és aktivista és Jan Gehl építész azt pedzegették, hogy környezetünk hat egészségi állapotunkra, kedélyünkre. Állították, hogy
embertelenek a „csúnya városok”, amiket a sterilitás, a zsúfoltság, az agresszív gyorsforgalmi utak jellemeznek.
Konkrét esettanulmányokra támaszkodtak, de még nem volt a várostervezés egészségügyi hatásaira vonatkozó szilárd bizonyítékuk.
A Wired magazin új cikke szerint a pragmatizmus visszaüt, a zsúfolt városi lét funkcionalista építészete egyre több betegséget ró ránk. Az esztétikailag gyengébb lábakon álló épített környezetet összefüggésbe hozták korunk civilizációs betegségeinek (cukorbetegség, rák, depresszió) riasztóan emelkedő számával. Pedig ezek nem ragályosak, de ha mégis, a környezet befolyásolhatja terjedésüket. A stressz kialakulására bizonyítottan hat.
A neuroarchitektúra a viselkedéstanulmányok, az agytérképezés új technikáival vizsgálja az egészség és a várostervezés összefüggéseit. Például Colin Ellard, a kanadai Waterloo Egyetem kutatója nemzetközi tanulmányt vezet, amelyben az emberek reakcióit elemzik különböző épülettípusokra.
A Cambridge-i Egyetemen azt próbálják kideríteni, hogy bizonyos homlokzatok kiválthatnak-e ideggyulladást. Az egészség és az épületek összefügéseire szép példa a francia, állami finanszírozású „Alzheimer-falu” is Daxban, ahol 120 betegre ugyanekkora személyzet jut. Ez a kis közösség segíti egymást, őket pedig a középkori városok mintájára épült falu, amit a dán NORD Architects cég segítségével emeltek. A fő szempontok a kényelem és a praktikum voltak, hogy megkönnyítsék a betegek életét, nehézkes tájékozódását, eligazodási zavarait.
Az európai uniós eMOTIONAL Cities projekt 4 éve indult, és lassan a végéhez ér. Lényege, hogy tudományos vizsgálatokkal bizonyítsa, a természetes és épített városi környezet hogyan alakítja az ember kognitív és érzelmi feldolgozásért felelős idegrendszerét, amiben figyelembe veszik a kort, a nemet is. A gazdasági jólét és az egyéni elégedettség, egészség összefüggenek, olyannyira, hogy progresszívabb városvezetők (például az Egyesült Királyságban Rokhsana Fiaz, a kelet-londoni Newham polgármestere) már arra is figyelnek, hogy a lakosok boldogsága és egészsége legyen a jó gazdaság mutatója.
De itthoni kutatások is folynak, a Dr. Dúll Andrea nevéhez fűződő Környezetpszichológia Kutatócsoport az épített/természeti/virtuális térben zajló ember-környezet kölcsönhatásokat vizsgálja. A kutatócsoport 2020. július 28-ig a Pszichológiai Intézetben működött, majd az Ember-Környezet Tranzakció Intézetbe került át, itt vizsgálja az ember és az őt körülvevő miliő kölcsönhatásait. Fő kérdése, hogy
a minket körülvevő fizikai környezet hogyan befolyásolja érzelmeinket, gondolatainkat, viselkedésünket, és fordítva, az ember hogy hat környezetére.
Dúll egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a zaj, a tömeg, a hangok, a szagok, a látvány, a testérzetek, vagyis a minket körülvevő környezet a városban intenzívebb, és ezek egymásra is hatnak, egymást erősítik. Ha csak egy inger is megváltozik, az hatással lesz az egészre. Az ingerek szempontjából nehezebb a városi élet, de ez a miliő érzelmi, gondolati, viselkedési benyomásokban gazdagabb is. Viszont a stresszfaktor is nagyobb, ami azért veszélyes, mert megszokható.
mert attól, hogy hozzászokunk, még nem tesz jót, kifárasztja az idegrendszert az állandó figyelem, hogy felkészüljünk a környezetből jövő potenciális veszélyekre.
Mindez tudattalanul történik, így szokunk hozzá a rosszhoz is, legyen akár bűz, szemét, hangzavar, és ha mégis zavarónak értékelünk valamit, akkor sem a környezetnek, hanem a többi embernek tudjuk be.
Arról ismerhető meg, hogy jó a közlekedése, vagy/és esztétikus, vagy nem csak a funkcionalitás fontos, hanem van valami plusz is. Erre Dúll Andrea példának hozza a párakaput vagy a zöld villamospályát, a természeti környezet kis foltjait, amik boldoggá tehetik a lakókat. Mert ahhoz, hogy a városi környezetben használt figyelmünk és észlelésünk éber maradjon, és friss, kell a természet, ami nemcsak esztétikailag fontos, hanem a túlélésünket is támogatja,
a globális felmelegedést a zöld, természetes környezet ellensúlyozhatja a nyáron pokoli hőséget árasztó betondzsungelekben.
Az új kutatások és tendenciák talán majd az épületek tervezésében is megjelennek úgy, hogy már nemcsak a statika, az energiahatékonyság, a világítás, az akusztika lesz szempont, hanem a lelki egészségre gyakorolt hatások is.