Türelem rózsát terem, ez inspirálhatta a mályvacukor-kísérletet, melyben a gyerekek jövőtervezésre való képességét, türelmét vizsgálták. Ugyanezt a tesztet a lábasfejűeknél is bevetették, és kiderült, ők is képesek várni, ha akkor jobb lesz az eredmény.
2021-ben látott napvilágot, hogy a lábasfejűek sokkal okosabbak, mint eddig a kutatók gondolták. A mályvacukor-teszt alapján úgy tűnik, tanulási és alkalmazkodási képességük úgy fejlődött, hogy a víz alatti világban a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Ez a teszt a gyerekekre lett kitalálva, lényege, hogy ha a gyereknek van elég önuralma és kibírja, hogy 15 percig nem eszik meg egy rámeredő mályvacukrot, akkor negyedóra múlva kap még egyet, és így többet burkolhat be.
Ez a kielégülés késleltetésének képessége és olyan kognitív fejlettségre utal, mint a jövőtervezés. Más állatoknál, például a kutyáknál szenzációs felfedezés volt, hogy nem következetesen, de képesek a késleltetésre, a tintahalak szintén: a közönséges tintahal (Sepia officinalis) reggel inkább nem eszik rákot, mert kitapasztalta, hogy így a vacsora jobban esik neki.
Alexandra Schnell, a Cambridge-i Egyetem viselkedésökológusa és csoportja kitalált egy új tesztet, amiben a tintahalakat egy speciális, két zárt kamrával rendelkező tartályba helyezték, amelynek átlátszó ajtói voltak, így az állatok beláthattak. A kamrákban harapnivalók voltak – az egyikben egy kevésbé kedvelt darab nyers királyrák, a másikban pedig egy sokkal csábítóbb garnélarák. De nem minden esetben volt elérhető ez utóbbi finomság, ha igen, akkor is késleltetve. Kiderült, hogy az állatok kivétel nélkül kivártak, hogy a finomabb falatot kapják, ha a csemege elérhető volt. Ha nem, nem vártak.
Az állatok akár 50-130 másodpercig is képesek voltak türelemmel lenni, és ez a nyugalom inkább a nagyobb agyú gerincesekre jellemző, mint a csimpánzok, a varjak, vagy a papagájok.
A kísérlet másik része annak tesztelése volt, hogy a hat kísérleti tintahal mennyire jól tanul, ennek vizsgálatára két különböző vizuális jelet mutattak nekik, egy szürke négyzetet és egy fehéret. Amikor az egyikhez közeledtek, a másikat eltávolították a tartályból; ha helyesen választottak, jutalmul kaptak egy finom falatot. Miután megtanultak egy négyzetet jutalommal társítani, a kutatók megváltoztatták a jelzéseket, így a másik négyzet lett a jutalomjel. A következtetés az lett, hogy
azok a tintahalak tanultak meg gyorsabban alkalmazkodni a változáshoz, amelyek tovább tudtak várni a garnélarák jutalomra.
Úgy tűnik, hogy a tintahal is képes önuralmat gyakorolni, de nem világos, hogy miért. A magasabb rendű fajok esetében, mint a főemlősök, a késleltetett kielégülést az eszközhasználattal, a táplálék tartalékolásával és a szociális kompetenciával hozták összefüggésbe. A tintahalak azonban nem használnak eszközöket, nem tárolnak ételt, és nem is szociálisak. A kutatók úgy vélik, hogy ennek a kielégülést késleltető képességnek valami köze lehet ahhoz, ahogyan a tintahal táplálékot keres.
Mivel életük nagy részét álcázással töltik, hogy ne találjanak rájuk a nagyobb tengeri ragadozók, ennek az életmódnak a melléktermékeként alakulhatott ki a késleltetett kielégülés, így a tintahal optimalizálhatja a táplálékszerzést, ha jobb minőségűt választ. Ez annak is az ékes példája, hogy a nagyon különböző fajok nagyon eltérő életmódja hasonló viselkedést és kognitív képességeket eredményezhet.