A Golán-fennsíkon található Rujm el-Hiri 6000 éves kőkörét új elemzésnek vetették alá, és úgy tűnik, ezt sem csupán a csillagok tanulmányozására építették.
Az ősi, több mint 6000 éve épült kőkört közel-keleti Stonehenge-nek nevezik, de ez nem egy a többi Stonehenge-replika közül, amiket az újkorban emeltek. Tehát nem olyan, mint az 1918-ban épített első világháborús beton emlékmű Washington államban, a Maryhill Stonehenge, ami az eredeti mintájára készült, vagy a 2004-ben a Texasi Egyetem campusán felhúzott hasonmás. De a legpontosabb replikától, az Esperance Stonehenge nyugat-ausztráliai gránittömbjeitől is eltér.
Sok városnak vannak olyan építményei, amelyek ránézésre nem hasonlítanak a Stonehenge-re, de mégis összefüggésbe hozhatók vele, mert szintén köthetők csillagászati eseményekhez. Ilyen Észak-Dakotában a Mystical Horizons néven ismert 2005-ös naptárépítmény, amely különböző méretű gránitfalakból áll, vagy érdekes példája a csillagászati építkezésnek az angol Box alagút, amelybe egy évben egyszer süt be a nap, aznap, amikor tervezője, Isambard Kingdom Brunel született.
Ókori misztikus kőköröket találunk Marokkóban, ez a Mrouza, ami 167 kőből áll, és a Kr. e. 5. században építették. Van Brazíliában is egy úgynevezett Amazon Stonehenge, amit rituálékhoz és naptárként használhattak. Ausztráliában pedig az őslakosok a mai Victoria állam területén emelték a Carisbrook köveket és a Kuyang/Lake Bolac monolitot.
Bulgáriában található a Dolni Glavanak Cromlech kőépítmény a Kr. e. 8. és 6. századból, a lengyel Stonehenge pedig Európa második legnagyobb kőépítménye, amely 12 körből áll. Itthon is találunk Stonehenge-jellegű alkotást: igazán régiek a Pákozdi ingókövek, amelyeket a természet alakított furcsa formákká, újabbak pedig a Haláp hegyi Ébredő Vulkán szobrai, Rhea Marmentini és Balanyi Zoltán alkotásai.
Léteznek tehát szerte a Földtekén mesterséges és természetes sziklaképződmények konkrét céllal vagy véletlenszerűen alakítva, de az biztos, hogy közülük is az egyik legrégebbi a Golán-fennsíkon található.
Az itteni kőmonolit több koncentrikus körből áll, amelyek közül a legnagyobb körülbelül 150 méter átmérőjű, és 2,5 méter magas bazaltkövek alkotják. Egy 1998-as tanulmány szerint a monolit rituális tér lehetett, amit a csillagok állásához igazodva építettek, és szimbolikus funkciót töltött be. Neve héberül Gilgal Refaim (az óriások kereke), arabul Rujm el-Hiri (a vadmacska köveinek halma), és ma is nyitva áll a nagyközönség számára, de csak földutakon lehet megközelíteni.
Eddig az volt a csillagászok hipotézise, hogy a kőkörelrendezés csillagászati eseményekhez igazodik, de ahogy Stonehenge-ről nemrég kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem csupán vallási vagy csillagászati célja volt, úgy most a „Vadmacska köveinek halmáról” is felfedték, nem feltétlenül csillagászati célból emelték.
Geomágneses és tektonikai elemzések szerint a táj elmozdult az idők során, és akár több tíz méterrel is eltolódhatott az évezredek alatt, vagyis ha ma megfeleltethető csillagászati képeknek, eseményeknek, ez nem lehetett így akkor is, amikor emelték. Amikor a Tel-Avivi Egyetem űrfizikusai műholdfelvételek segítségével tanulmányozták Rujm el-Hirit és térségét, kiderült, ez csak egy a több ezer őskori építmény közül, amiket a régióban építettek. 40–90 méter átmérőjű, kör alakú, mezőgazdasági célú építményeket is felfedeztek ugyanitt, és több tucat tumulust, vagyis halomsírt, amelyek közül néhányat valószínűleg raktárként, menedékként vagy lakóhelyként is használtak, hagyományos temetkezési szerepükön túl.
Az új elemzés szerint a geológiai mozgások az óramutató járásával ellentétes irányba tolták el a tájat Rujm el-Hiri megépítése után, vagyis nem valószínű, hogy a jelenlegi helyzetéből bármilyen érvényes csillagászati elrendezésre lehetne következtetni. De azt még mindig nem tudni, hogy pontosan mennyivel tolódott el a régió, milyen messzire mozdult el eredeti helyzetétől, vagyis az sem biztos, hogy a javasolt csillagászati elrendezések teljesen helytelenek voltak.