A rejtett talajvíztározó az Oregon Cascades belsejében lapul, és ugyan ez sem fog megmenteni minket a vízhiánytól, de mérete döbbenetes, és a tény is, hogy ott van, ahol eddig nem számított rá senki.
A tudósok az Oregon Cascades vulkáni kőzeteinek belsejében leltek rá a ritka nagy víztározóra, és kijelentették, nagy valószínűséggel ez a legnagyobb ilyen réteg a földön. Az biztos, hogy a legnagyobb mesterséges amerikai tónál, a Mead-tónál minimum kétszer nagyobb.
A kutatók szerint a föld alatti víztartó réteg legalább 81 köbkilométernyi vizet tartalmaz a hegység felszíne alatt. Ez befolyásolhatja a regionális vízhasználatot, de segíti is majd a vulkáni folyamatok megértését. Persze hogy a felfedezők szívükhöz kaptak.
A tó a hegyek tetején lévő sziklákban rejtőzik, egy nagy víztoronyhoz hasonlóan. A Columbia folyó kanyonjától északra és a kaliforniai Shasta-hegy közelében vannak hasonlóan nagy vulkáni víztartó rétegek, de amire most bukkantak a Cascade-hegységben, az a világ legnagyobb ilyen jellegű víztározója lehet.
Ez a hegyvonulat a csendes-óceáni Tűzgyűrű patkó alakú zónájának része, ami körülveszi az óceánt. Ez a 40 ezer kilométeres ív aktív és alvó vulkáni struktúrák, földrengések helyszíne, tektonikus lemezhatárok jelölték ki. Itt található a világ aktív és alvó vulkánjainak körülbelül háromnegyede, így a világ földrengéseinek körülbelül 90 százalékáért felelős.
A Cascade-hegység a kanadai British Columbia déli részétől az Egyesült Államok csendes-óceáni részéig terjed, és több millió évig tartó vulkáni tevékenység építette fel. A High Cascades hegyei újabb vulkáni tevékenység eredményeként alakultak ki, vagyis csak néhány millió évesek, itt vannak a leghíresebb és legaktívabb vulkánok, például a Mount Rainier, a Mount St. Helens és a Mount Hood. A terület egyenetlen domborzatáról, gleccsereiről és geotermikus tevékenységéről ismert.
A Lower Cascades vonulatai régebbi, akár 45 millió éves, kevésbé vulkanikus kőzetképződményekből állnak, és erdősebb, dombosabb átmeneti zónaként szolgálnak a magas vulkáni csúcsok és a környező táj között. Tele vannak kanyonokkal, völgyekkel.
A két zóna eltéréseit használták méréseiknél a kutatók: a területek közötti fokozatos eltolódás segítségével tanulmányozták a vulkáni folyamatok régióalakító munkáját.
A PNAS folyóiratban január 13-án publikált tanulmányban azt olvashatjuk, megmérték, hogyan változik a hegység kőzeteinek hőmérséklete, ahogy egyre mélyebbre haladunk. A mélyebb kőzet általában melegebb, mert nagyobb nyomás alatt van, és közelebb van a föld forró belsejéhez, de a kutatók több olyan területet találtak, ahol a hőmérséklet állandó maradt, hiába hatoltak egyre mélyebbre. Vagyis a sziklákat, kőzeteket valami lehűtötte: víz.
Így találtak rá a Cascades óriási víztározójára, ahol és azt is vizsgálni kezdték, hogyan mozog a víz, és hogyan kapcsolódik a vulkanikus tevékenységekhez.
A mélyen szivárgó vizek befolyásolhatják a régióban megfigyelt vulkáni működéseket.
Amikor a víz érintkezik a magmával, gőz keletkezik, ez növeli a föld alatti nyomást, és robbanásveszélyes vulkánkitörésekhez vezethet.
A víztartó rétegben talált víz akár emberi fogyasztásra is alkalmas lehet, de még kutatják az aszálynak és az éghajlatváltozásnak a tározóra gyakorolt hatásait.
(Borítókép: Oregon Cascades – Fotó: Tyler Hulett / Getty Images)