Hiába hallunk egyre többször pusztító és megfékezhetetlennek tűnő tűzvészekről, a tűz évmilliárdokig elképzelhetetlen jelenség volt a Földön. De hogyan alakult ki a tűz a bolygónkon, és miként vált az élet fejlődésének motorjából napjaink egyik legnagyobb veszélyforrásává?
Az elmúlt napokban szinte minden globális híradás a Los Angeles-i tűzvész pusztításáról szólt, amely miatt több százezer lakost evakuáltak, több mint tízezer otthon pusztult el, a január 7-én indult katasztrófában pedig eddig 27 ember vesztette életét. Az erdőtüzek a globális felmelegedés hatásai, és az emberi gondatlanság miatt az elmúlt években már szinte meglepetésként sem érnek bennünket, pedig jó pár évmilliárddal ezelőtt korántsem volt egyértelmű, hogy a Földön valaha tűz gyúlik majd.
De akkor mégis hogyan lett a Föld egyetlen olyan bolygó, ahol a tűz egyáltalán létezhet? Az emberiség számára a tűz mindig is alapvető szerepet játszott a fejlődésben, ám évmilliárdokig bolygónk teljesen tűzmentes volt.
A Naprendszerben a Föld az egyetlen olyan bolygó, amelyen valódi tűz előfordulhat. Bár a Vénuszon vulkánok hevesen szórják ki a forró magmát, és az Io, a Jupiter egyik holdja is „tűzszökőkutakat” produkálhat, ám ezek nem valódi tüzek. A tűz létrejöttéhez ugyanis három alapvető feltétel szükséges: oxigén, éghető anyag és hőforrás. Egyik másik bolygó sem rendelkezik az első két alapvető elemmel: se elegendő oxigénnel, se éghető anyaggal, például növényi biomasszával – írja az IFL Science.
A Föld évmilliárdokig egy tűzmentes világ volt. Körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt bolygónk légköre még nagyrészt metánból állt, amelyet az első bakteriális életformák termeltek. Aztán bekövetkezett az úgynevezett nagy oxidációs esemény (Great Oxidation Event). Az ősi cianobaktériumok vagy kékmoszatok elkezdtek oxigént termelni a napfény segítségével, amely fokozatosan felhalmozódott a légkörben. Ez az oxigén azonban nemcsak a metánt semlegesítette, amely addig üvegházhatású gázként melegen tartotta a Földet, hanem egy globális jégkorszakot is okozott.
Annak ellenére, hogy az oxigén lassan gyarapodott a légkörben, még évmilliárdokig nem volt elégséges mennyiségű ahhoz, hogy a tűz fellobbanjon. Ehhez ugyanis legalább 13 százalékos oxigénkoncentrációra volt szükség, amelyet először a növényi élet megjelenése biztosított.
A legrégebbi tűznyomok a középső ordovíciumi időszakból, körülbelül 470 millió évvel ezelőttről származnak.
Az első szárazföldi növények – például mohák és májmohák – oxigént bocsátottak ki, amely elegendő volt ahhoz, hogy a természetes tüzek fellobbanjanak. A legkorábbi bizonyítékok a tűzre 420 millió évvel ezelőttről származnak, amikor faszénmaradványokat találtak ebből az időszakból származó kőzetekben.
Az első nagyobb erdőtüzek azonban csak körülbelül 383 millió évvel ezelőtt kezdődtek, amikor a légköri oxigénszint stabilizálódott.
A tűz kialakulásának optimális pontja a légköri oxigénszinten múlik, ugyanis ha a légkör oxigénkoncentrációja 13 százalék alá csökken, a tűz nem tud égni. Ha viszont 35 százalék fölé emelkedik, az tüzet okozna mindenhol, és az erdők képtelenek lennének fenntartani magukat. Bolygónk történetében mindkét szélsőség előfordult már, de az utóbbi 400 millió évben az oxigénszint viszonylag stabil maradt, lehetővé téve az élet fennmaradását és a tüzek természetes ciklusát.
(Borítókép: DrPixel / Getty Images Hungary)