A stresszhez kapcsolt viselkedésváltozások új idegrendszeri alapjait fedezték fel a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) kutatói egy rágcsálókon végzett vizsgálatban. A kutatók eredményei új terápiás lehetőségeket nyithatnak a stresszhez kapcsolódó problémák kezelésében.
Egy traumatikus élmény vagy egy jelentős stresszhelyzet, tartós, sőt bizonyos esetekben életre szóló viselkedésváltozást okoz. Hiába jól ismert e jelenség, idegrendszeri háttere és hatékony gyógymódja még nincs – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat szerdai közleményében.
A HUN-REN KOKI Lendület Thalamus Kutatócsoport kutatói egy rágcsálóstresszmodellben vizsgálták ezt a kérdést, az eredményeik pedig, melyeket a PLOS Biology című szakfolyóiratban publikáltak, forradalmasíthatják a stressz okozta viselkedésváltozások gyógyítását.
Egy utcai támadás, baleset, családi tragédia vagy háború alatt elszenvedett megpróbáltatás az ezeket átélő emberek egy jelentős részénél (mintegy 20 százalék) tartós viselkedésváltozással jár. A kutatók ennek korai, akut (stressz után 30 napig) és késői (30 nap után post-traumatikus-disorder, PTSD) fázisát különítik el.
Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzíti és idézi fel az agy az emlékeket, de az még mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartós érzelmi változások hátterében.
Az emlékek rögzítésekor és felidézésekor az emlékeket tároló idegsejtcsoportok aktivitása rövid időre megváltozik, amikor viszont nem idézzük fel az eseményt az idegsejtek aktivitása nem változik. A kutatók szerint ezért nem világos, hogyan vezethet az emlékekhez kapcsolódó rövid idejű aktivitásváltozás tartósan fennálló érzelmi állapotokhoz. Ez a kérdés azért is fontos, mert jelenleg a PTSD kezelésének fő módszere az emlékek kioltására összpontosít, de ezek az eljárások nem túl hatékonyak.
A HUN-REN KOKI kutatói egy rágcsálóstresszmodellben végzett kísérletben felfedeztek egy stresszhelyzet után kialakuló, tartós idegi aktivitásfokozódást, amely napokon át fennmaradt. A kísérletben részt vevő egerek számára a stresszt egy róka szaga jelentette, aminek 10 percig voltak kitéve. A kutatók a stresszt követően az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitást figyeltek meg.
A fokozott aktivitást a talamusz egy különleges szerveződésű középső magcsoportjában, a paraventrikuláris magban (PVT) írták le. A PVT egy olyan „kapcsolóközpont”, ahol a stresszt és éberséget kódoló agyterületek jelei találkoznak, mielőtt továbbítódnának a viselkedést szabályozó agykéregbe.
A kutatók ezután egy órán keresztül szelektíven gátolták a PVT-sejteket, és azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartós aktivitás-fokozódása. Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták. Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amin belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet.
A kutatás eredményei egy új agyi mechanizmusra mutatnak rá, ami a stressz okozta viselkedési változásokért felelős. Ez a mechanizmus új terápiás lehetőségeket nyithat a stresszhez kapcsolódó problémák kezelésében.